Sport

A legnagyobb hülye a világon én vagyok. A csajom megint Vámos Miklóssal álmodott, mire én vettem neki egy gömb alakú mexikói lámpát meg egy színes üveg mécsestartót tizenötezerért. A második Déri Miklós magyar műlégykötő- és műlegyes halfogó bajnok, aki kedden pózolni akart egy csukával, mire nyakig belezuhant a jeges Duna-Tisza-csatornába.

A pedagógus szó hallatán szakállas rajztanárok és sálat kötögető napközis tanító nénik juthatnak eszünkbe, verekedő tornatanárok és sírógörcsben kirohanó irodalomtanárnők. Az idegösszeomlás szélén tántorgó és remegő kézzel Mozart-lemez után kapkodó énektanár képe azonban alighanem egész generációk kollektív tudattalanjának vált részévé. A tanári hivatás a legkevésbé megbecsült és a legrosszabbul fizetett szellemi foglalkozás, mégis évről évre több mint negyvenezren választják, idén másfélszer annyian, mint öt éve.

Gécsek Tibor a szintén szombathelyi Király Gábor (Hertha BSC) mellett a vasi megyeszékhely másik királya. Király a sportban, hiszen a korábban már Világkupát nyert, olimpiai hatodik és negyedik helyezett, kétszeres világbajnoki bronzérmes kalapácsvető kétéves, doppingvétség miatti száműzetés után tette tiszteletét a világversenyeken, s a budapesti Európa-bajnokságon hazavágta az egész mezőnyt. A nagyobb esélyesnek kikiáltott Kiss Balázs csak a dobogó második fokáról gratulálhatott az élete első Európa-bajnoki címét megszerző Gécsek Tibornak, pedig az atlantai olimpiai bajnok évek óta a tengerentúli hamburgerzabálók között készülhetett. Gécsek és Kiss Balázs egyébként jó cimborák, legutóbb, a francia "légügyi dolgozók" sztrájkja idején, együtt bóklásztak Párizsban. Gécsek mint üzletember is király, társtulajdonosa az egyik legnagyobb szombathelyi bevásárlóközpontnak, s szintén az ő tulajdonában van az Olympia kávézó. A bajnok most kicsit óvatosabban mozog, néhány napja megoperálták a térdét.

Vasárnap végre sikerült elcsábítanom egy kis kárászozásra régi barátomat, Ferenc atyát, a szemérmes katolikus papot. "A csajom azt álmodta, hogy Vámos Mikóssal jár. Mit jelenthet ez?" - kérdeztem a kocsiban. Ferenc atya elpirult. "Mekkorák a kárászok?" -fordított a témán. "Jó tenyérnyiek, de úgy küzdenek, mint egy húszdekás." "Hmmm." Ferenc atya a következő 140 kilométeren végig a szája szélét nyaldosta, a tenyerében pedig egy darab jól megköpdösött paprikás kenyeret gyúrogatott, amit a tolnai kárászozók csak paprikás pölének hívnak.

"Szerintem ötezer egyáltalán nem sok egy ilyen algapakolásért" -mondtam a csajomnak, és elindultam a kétnapos horgászversenyre. Kicsit bántott, hogy egy szóval sem búcsúzott el, sőt még csak el sem mosolyodott. Az ajtóból visszanéztem. Az arca továbbra is zöld volt és rezzenéstelen. Hajnali fél hatkor már a Balaton-parti Sellő büfé pultjánál álldogáltam csapattársammal, a Rasta Business című lap főszerkesztőjével. A főszerkesztő egy palack Bomba energiaitalt próbált a szájába tölteni, de a feje a korai időpont miatt annyira rezgett, hogy a doppingszer nagy részét a mögötte unicumozó versenybíróra locsolta. A verseny első fordulója hatkor kezdődött.

Van abban valami sejtelmes báj, ha az ember nemhorgász. Mint ellenálló, illegális vízparti lény suhan a kavicsokon, hogy megtalálja azt a helyet, ahol van nád, kis öböl, nyugodt víz, bedőlt fatörzs vagy kőgát, a beavatottaknak rugany, illetve sarkantyú. Ha megtalálta, a nemhorgász leül, és úgy tesz, mintha az ellentáborhoz tartozna. Előszedi a botot, rászerel, pipec orsó, szakirodalom szerint ajánlott úszós pontyozókészség. Felfektetős szerelék, amelyről Nyerges Béla Horgászatról gyerekeknek című alapműve szó szerint azt írja, hogy 1,5-2 méteres mélységig használható, ha állóvízben horgászunk és a légmozgás igen csekély (szellő), a vízfelület tehát nem hullámzik.

Eljött a nagy nap: a Narancs riportere egy hétvégi horgászversenyen életében először ragasztott csontkukacot. A riporter - mintegy gyakorlásképpen - maroknyi darabot szakított ki a nyüzsgő és ultrabüdös masszából, majd speciális, csontkukaclövésre kifejlesztett csúzlijával megcélozta a háta mögött elterülő erdőt. Jó lövés volt, menni fog ez. A riporter visszafordult, hogy felkösse a horgot. Pár másodperc múlva feldúlt férfi jelent meg a fák között. Egy kedves, fiatal leány a karjánál fogva próbálta visszatartani, a férfi azonban durván lerázta magáról. Tekintetével végigsöpört a parton. Pár másodpercig mereven nézte a riporter melletti versenyzőt, aki elmélyülten lődözte a kukacokat az úszója köré, pár ugrással mellette termett, majd csúnya szavakat kiabált, és a fejére borított egy vödörnyi férget.

A hőskorban két összehegesztett Trabant-motor pörgette a ventilátort, és ha túlélte a kényszerleszállást erdős területen, az ülés alatt tárolt szekercével maga alatt vágta a fát a motoros sárkány pilótája. Ez az új mánia az elmúlt években tíz-egynéhány életet követelt, főleg a hozzá nem értés és az amatőr módon összegányolt szerkezet miatt, pedig a szükséges alázattal és megfelelő felszereléssel semmivel sem veszélyesebb, mint a többi légi sport - állítják a Nimbus Repülőklub megszállott sárkányidomárai.

Brazilok állnak, pedig már lement a himnusz, szívre, aztán karba tett kezek, két cövek az ötösön, Aldair és Júnior Baiano, szöglet, Zidane a rövidre, egy. Aztán, ahogy a gyerekem mondja, mikor tejet kér az anyjától, a másik oldalról is, beszopják ugyanúgy, kettő. Ha nem lenne korner, meg középső védők nélkül játszanának, ők lennének a legjobbak, nekem így is. Ugyan, hagyjuk már ezt a brazil nosztalgiát, csak azért szeretjük őket, mert levertük őket párszor, döntetlen, magyar mérleg, jönnek a jugoszlávok. A szünetben leviszem a szemetet, Zagallo Leonardót, hogy szerettem pedig, a szemetet, nem ment föl Zidane-nal, istenem, fejelni csak a vízben szeret, óceán, két cövek, Aldair és Júnior Baiano, Leonardo stukkolgat, ott fogsz te sírni, a kispadon. Jönnek új, égő szemű brazilok, majd én, kicselezem, elfektetem, bevágom, csapat sehol, túlnan. Át kéne kapcsolnom a kettesre, Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém, én és a brazilok, fütyülök rájuk. A franciák visszavonulnak, gyertek csak, hüjebrazilok, persze, ti vagytok a legjobbak, mi csak nálatok, most, szép, júliusi este, fönt megannyi repülőcsészealj-gloire, csak a csoda segíthet rajtatok, vagy a Viktor, van még egy cserétek. Spori, ne fújja még le, most jön az ezredik, hogy a szpíkernek is teljes legyen az öröme, nézzétek a Petit, három. Skandáltuk anno, itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil három null, közelgett március idusa, loptuk a nemzetiszín zászlót, trikolór az is. Mért nem vagyok francia, kelet-. Most már tényleg idő van, guillotime, fújd le. Elszabadul a háromnapos nemzeti ünnep, a diadalívbe torkoll, pedig Brazíliában rendeltek el hétfőre, keddre munkaszüneti napot, fogadás az elnöknél, csak az eszcájg zörgése, a tömeg hörgése hallik, vért kíván. Zagallo, öregember, telepedj le a Stade de France zöld füvén, meghalni jöttél, otthon hantodat is a földdel tennék egyenlővé, halálod után vécét neveznének el rólad, 000, három null, unokáidat se fogod látni. Maradj itt, őseid úgyis franciák, Za gall ó, várnak Saint-Denis kurvái, menj. De előbb végig kell nézned a kupaátadást, a kupa nem Dungáé, a kupa Didier, Deschamps. Szegény Viktor is tapsol, pedig aki korongban a finneknek, fociban a braziloknak, nem, irigylem. Õrjöngés, fiesztrád, tűzijáték, én, barom, ezt nézem, miközben a dunatévén stúdióbeszélgetnek a végvári vitézség fénykoráról. Vége, de csak a magyaron, legtovább az olaszok bírják, raiuno, mazochisták ők is. Átkapcsolok az eurosportra, ott még kettő null, hátha, lehetséges hosszabbítás?, s aztán a tizenegyesek... Képújság, jól van, Hradec Králové-DVSC-Epona 1-1, idegenben lőtt góllal továbbjutó a Debrecen, megnyugszom. Aztán a Duna akváriuma, egy kéksárga hal küszködik a többi közt, meg fog fulladni. A Champs-Elysées-n a nép mozdulni se bír, valahol Brazíliában José Arcadía Ronaldo Ronaldoni, tizenegy gyerekes családapa, plusz a cserék, ki a selec-óról keresztelte el utódait, fölkel, hogy csöndben megfojtsa mindet. Taffarellel kezdené, pedig az leány, ám sokat sejtő felesége föllármázza a falut. A családapa szótlanul visszafekszik. Alszom én is, testvérek.

A német válogatott búcsúját, mely sok tekintetben volt valóban dicstelennek mondható, még sokáig emésztgeti a szakma, néhány következtetést azonban már most érdemes levonni, ezek később tévesnek bizonyulnak majd, ekkor azonban, értelemszerűen, már késő lesz.

Egy hete írtam, hogy a norvégok továbbjutása lenne az egyik legnagyobb igazságtalanság. Az lett, de nem úgy. A brazilok ellen kamu tizenegyest kaptak, belőtték, győztek s jutottak tovább, mégsem lett világbotrány, mert azon a meccsen valami egészen elképesztőt produkáltak a terminátorok, hogy azon a nem norvégoknak is csak meghatódniuk lehetett, a skandináv robotfutball szókapcsolat pedig elvesztette az értelmét.

Hogy Gulyás Lászlón rögtön az elején túlessünk: új világrekordot állított fel. Bár az ügyben hivatalos adat nem áll rendelkezésünkre, biztosan egyedülálló, hogy valaki Berti Vogts vezetéknevét "fógszt"-nak ejtse. Nem egyszer, nem is kétszer, gyakorlatilag szinte mindig. László nem egy Lomb Kató, erről szóltunk már e hasábokon, de a Vogts meglehetősen ismert név, mindenképpen hallania kellett volna mástól.

Zamorano a meccs előtti éjszaka álmot látott. "1-0-ra nyertünk, és a végén mezt cseréltem Ronaldóval" - mesélte a chilei csapatkapitány másnap, de az a helyzet, hogy hazudott. Zamoranónak nyilvánvalóan Madonnával kellett álmodnia, aki nemrég "szexszimbólumnak" nevezte őt. A mezcsere esetleg stimmel.

Nyertem tíz üveg sört, zölddreher, a zöld sasok lyukat rúgtak, kapusuk lukaskezű, zöld saslik, bár fogadtam volna irodánál, zöldhasú dollárbankók, sörhas, jobb ez így.