Az öttusát Coubertin báró kezdeményezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) "találta fel", így állítva emléket az ókori atlétikai küzdelmeknek. A sportág 1912-ben, a stockholmi programban szerepelt először, és 1948-ig nem is rendeztek olimpián kívüli, szakági világversenyeket. Ha a NOB-ot a filológiai világkongreszszushoz hasonlítjuk, mondhatnánk, az öttusával sikerült egy olyan mesterséges nyelvet kialakítaniuk, ami komplexitásában vetekszik egyes ősi nyelvekkel. Ám a kezdetektől problémát jelentett, hogy az öttusa nem vált "tömegsporttá", a versenyek lebonyolítása viszont igen költséges és hosszadalmas volt.
Az eddigi változásokat, melyek az öttusa életben tartását szolgálták, leginkább a televíziózás kényszerítette ki. A "gyorsabban, kisebb helyen, jól prezentálhatóan" kívánalma miatt ma már lehetetlen elképzelni olyan közvetítést, amiben azt halljuk, hogy "Balczó András tíz perce futott be az erdőbe, és lassan érkeznie kell", vagy hogy "túl vagyunk a lovagláson, holnap várom önöket a vívószámok öszszefoglalójánál". A versenyek lebonyolítása az 1960-as évektől folyamatosan változott: az öregek egyöntetű véleménye szerint "pótolhatatlan" tereplovaglás átalakult egyre kisebb helyet igénylő díjugratássá, lerövidültek az úszás és a futás távjai. Ma már minden világeseményen egy nap alatt zajlanak a versenyek (az olimpiai rendről és az eredményszámításról szól Egy tökéletes nap című keretes írásunk), sőt a 90-es évek elejétől bejöttek a pénzdíjas világkupa-rendezvények, egységesen újraszabályozták a felnőtt és korosztályos sportolók versenyeztetését, és erősítették a női szakágat. Bár folyamatosan kongatják a vészharangot, kevés az esélye, hogy az öttusát leveszik az olimpia műsoráról, hiszen ezzel a NOB saját fejlesztésű nyári sportját számolná fel. A reformok jegyében az olimpiára teljesen emancipálták a női szakágat. Az 1952 óta létező csapatviadalt megszüntették, mert a NOB-charta szerint ugyanazt a teljesítményt nem lehet két éremmel díjazni. Egyúttal előírták, hogy minden nemzet legfeljebb két-két versenyzőt indíthat, hogy ezáltal is minél több ország képviseltethesse magát.
A legnagyobb kérdés mostanában a lovaglás jövője. Ez egyrészt magas költséggel jár, másrészt a sorsolás miatt a jó (vagy "rossz") lónak legalább akkora szerep jut, mint a versenyzőnek. (Erre a "Zenovka-effektust" szokták felhozni a "lópártiak". Az úszásban és futásban verhetetlen orosz nyeregben rendre átrendezte a pályát, így sokak szerint a lovaglás a sportág "királyvize".) Annak, hogy a lovat a mountain-bike váltsa fel, kicsi a valószínűsége, de a biatlon mintájára a lövészettel kombinált futást a nemzetközi szövetség már a jövő évtől szeretné világversenyeken is kipróbálni.
A magyar öttusázók
a világ legjobbjai közé tartoznak, összesen kilenc aranyérmet gyűjtöttek be az eddigi olimpiákon, ötöt egyéniben (Németh Ferenc, Tokió; Török Ferenc, Mexikóváros; Balczó András, München; Martinek János, Szöul; Vörös Zsuzsanna, Athén) négyet csapatban, ám ez utóbbi versengés - legnagyobb sajnálatunkra - 1996 óta nem szerepel a programban. Pekingben is esélyesnek számítunk.
Az olimpiai részvételhez először a kvalifikációs tornákon kellett jól szerepelni: a tavalyi Eb-n, a berlini vb-n, a pekingi vk-döntőn vagy az idei budapesti vb-n. A fennmaradó helyeket a nemzetközi világranglista alapján osztották szét, és egy helyet kapott a rendező Kína, kettőt pedig a nemzetközi szövetség bizottsága ítélt oda. A nőknél a többszörös világ- és Európa-bajnok, olimpiai bajnok Vörös már tavaly a rigai Eb-n kvalifikálta magát, mellette a ranglista legjobbja, Gyenesei Leila utazhat, a második magyar női sportoló, aki a téli után (2006-ban, Torinóban még sífutóként indult) nyári olimpián is részt vehet. A férfiaknál öten szereztek kvótát: Horváth Viktor (rigai Eb és berlini vb: mindkettő 1. hely), Tibolya Péter (rigai Eb: 6. hely), Balogh Gábor (rigai Eb: 7. hely), Németh Róbert (berlini vb: 3. hely) és Fülep Sándor (a ranglista alapján). Közülük Horváthot és Baloghot, a két legrutinosabb versenyzőt választotta ki Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány.
A női öttusa először a 2000-es olimpián került a versenyszámok közé, így hát nem csoda, hogy az elmúlt évtizedben sokkal látványosabban fejlődött, mint a férfiak versenye. A "hőskorban" a mezőny jelentős része igen alacsony színvonalon teljesített, eleinte az angolok, majd a lengyelek nyújtottak emlékezeteset, de 2004-ben már Vörös Zsuzsanna aranyát ünnepelhettük. Ma sokkal kiegyensúlyozottabb egy női verseny, de azért árulkodó, hogy megfelelő alapokkal (úszás, futás), alig néhány éves öttusázás után ki lehet jutni az olimpiára. Mint ahogy ez Gyenesei Leilának (a területfejlesztési miniszterünk lányának) a vb-n elért hatodik (!) helyével sikerült. Ha esélyeinket nézzük, Vörösnek a francia Amélie Cazé, 2007 és 2008 világbajnoka lehet a legfőbb ellenlábasa, aki megbízhatóan lő, elképesztően vív és nagyon jól úszik, s ezért - ha a lova "megkegyelmez" neki - biztos előnnyel szokott nekivágni a futásnak. Rajta kívül a junior világbajnok, felnőtt második, egyiptomi Aya Medany, valamelyik kínai, brit vagy lengyel lehet éremesélyes. De kis szerencsével Gyenesei is ott lehet a mezőny első felében, ha a technikai számokban (lövészet, vívás, lovaglás) hozza az átlagát.
A férfiaknál Balogh Gábor - Vöröshöz hasonlóan - a harmadik olimpiájára készül. Sydney ezüstérmesének világversenyen utoljára a 2006-os budakalászi Eb-n jött ki igazán a lépés, a Pekingben első olimpiáján részt vevő Horváth viszont tavaly a világkupadöntő kivételével minden nagy versenyt megnyert. Egyiküknek sincs igazán "lyukas száma", ami azt jelenti, hogy ha az átlagukat hozzák, érmesként végezhetnek. Már csak azért is, mert a mezőnyben nincsenek olyan klasszisok, mint az orosz Dmitrij Szvatkovszkij volt, aki Sydneyben hengerelt, így akár 10-15-en is nyerhetnek. Közülük két orosz, a címvédő Andrej Mojszejev és az idei világbajnok Ilja Frolov, egy-egy litván (Zadneprovskis), fehérorosz (Lapo), cseh (Svoboda) a legveszélyesebb, de ott vannak a németek és a lengyelek is. És persze mindig jöhet a semmiből egy Parigin (Atlanta bajnoka), aki mindenkit leiskoláz.
Az öttusában halmozottan igaz, hogy a szerencsének és az aznapi formának döntő szerepe van: bár a gyengébb kezdést - elvileg - ki lehet javítani, de egy rosszabb tusa mentálisan annyira visszavetheti az embert, hogy nehéz visszakapaszkodni. Igaz ez fordítva is: egy "kicsúszott" eredmény egész napra szárnyakat adhat. A legtöbben persze a negyedik tusa előtt vetnek keresztet, vagy köpnek ki az ablakon. Ha rossz lovat húznak, és átrendezik vele a pályát, búcsúzhatnak az élbolytól. Ezért a magunk részéről jó lósorsolást és legfeljebb egy verőhibát kívánunk.
Egy tökéletes nap
A nők és a férfiak is ugyanazokat a versenyszámokat teljesítik, az eredményt pontokká számítják át, és a legmagasabb összpontszámot elérő versenyző a győztes.
Első a lövészet, 20 lövést kell leadni (1992-ig gyorstüzelő, azóta légpisztollyal), 10 méter távolságról egy 17 négyzetcentiméter felületű lőtáblára. A lehetséges 200 körből (ha hússzor tízest lőnek) 172 ér 1000 pontot, a pluszkörökkel 12 pontot lehet hozzákeresni.
A következő, a vívás fegyverneme párbajtőr, tehát az egész testfelületen érvényes a szúrás. A vívóidő egy perc, ez alatt kell találatot bevinni, ami eldönti az asszót. (Egy percen túl, ha nincs találat, mindkét vívó vesztes.) Aki az összecsapások hetven százalékát nyeri, 1000 pontot kap (itt asszónként +/-24 pontot lehet kasszírozni). Aki a végén nyerni akar, nem árt, ha 830 pont fölött vív.
Az úszás versenyszáma a 200 m gyors: a férfiaknál 2,30, a nőknél 2,40 perc ér ezer pontot (a jobb eredmény másodpercenként 12 pontot fizet). A legjobbak 2, illetve 2,10 perc alatt teljesítik a távot.
A lovaglás során 12, legfeljebb 1,20 m-es akadályt kell átugrani egy 350-450 méter hoszszú pályán. 1200 ponttal indulnak a versenyzők, egy verőhiba -28 pont.
A 3000 méteres futást hendikepes módszerrel indítják - a versenyzők pontjait átszámítják időre, először a legjobbakat engedik el, utána a pontoknak megfelelő időkülönbséggel egyenként a többit. Ha az első négy számban jól szerepelünk, futásban már elég a legjobb 10-15 közé kerülni, de ehhez sem árt 9:55, illetve 11:20 percen belül célba érni.
Ennyiből épül
A rendszerváltást a hazai öttusa a második aranykorszakának köszönhetően vészelhette át komolyabb vérveszteség nélkül. Az egeket súroló népszerűség stabilizálta a sportág gazdasági hátterét, és azáltal, hogy az 1999-es margitszigeti vb óta legkevesebb kétévente rendezünk valamilyen korosztályos világversenyt, mindig kerülnek pénzek sportágfejlesztésre. A májusi budapesti vb hozománya egy komplett lovas akadálypark volt, valamint a lóállomány és a lószerszámok cseréje. Ezt egy átlagos pénzügyi évben aligha tudta volna kigazdálkodni a Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ). A bevételek Pécsi Gábor főtitkár elmondása szerint egyharmad-egyharmad arányban oszlanak meg a szponzori és az állami támogatások, valamint a saját bevételek (pl. edzőtáboroztatás, létesítményhasználat) között, amiből arra futja, hogy a MÖSZ a korosztályos csapatok felkészülését, felszerelését és versenyekre való kiutazását finanszírozni tudja. Ha a csapat Pekingben kudarcot vall, a szövetség bevétele akár 20-30 százalékkal is csökkenhet, ami rögtön megnehezítené a mindennapokat. A szövetség elnöke, Császári Attila a MÖSZ főszponzorának, az Adidasnak a marketingmenedzsere. A fő támogatók között van még egy állami cég (MVM), egy mobilszolgáltató (T-Mobile), egy autógyártó (VW), egy ingatlanfejlesztő (SCD Holding) és egy bank (egy ideig a HVB, illetve az UniCredit, amikor még Szalay-Berzeviczy Attila, a bank ügyvezetője, a BOM atyja is tiszteletbeli alelnökként a grémiumban ült; az idei vb-t viszont már az OTP Bank támogatta).
A kellő publicitásért a szövetség sokat próbál tenni: 1999-ben a Margitszigeten rendezték az első egy helyszínes vb-t, ami a közvetíthetőség szempontjából kikerülhetetlen volt. És noha az idei világbajnokság feltehetően a mobilmedence elfolyt vizéről lesz emlékezetes, mi vállalkoztunk az első, több kamerával rögzített webközvetítésre is - angol és magyar nyelvű kommentárral. Mivel az öttusaversenyeket a tévétársaságok élőben nemigen közvetítik, és legfeljebb csak egy hosszabb, ingyenes összefoglalót vesznek át az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségétől (EBU), Pécsi Gábor főtitkár az internetes jelenlét népszerűsítésének nagy szerepet tulajdonít.
