Noha a 60-as, 70-es évektől kezdve ebben a sportban is egyre inkább a fizikai felkészültség dominál, mintha megmaradtunk volna a vívás braziljainak: ma is mosolyra fakasztó, ahogy 1988-ban, Szöulban a hórihorgas Gedővári Imre a rárontó, majd megtorpanó Arsannak a legjobb ütemben szúrt közbe, s ez a győzelmet jelentette csapatunknak a szovjetek ellen. Voltaképpen ebben a tusban összesűríthető minden, ami a magyar vívókultúra öndefiníciója: technika, tempóérzékenység, taktikai érzék. "A vívás mindenekelőtt célszerűség" - figyelmezteti ifjú tanítványait Don Jaime Astarloa (Arturo Pérez-Reverte: A vívómester, Európa, 2003), és amikor a magyarok ezt nem tévesztik szem elől, és nem bonyolítják túl - noha technikai repertoárjuk megengedné -, akkor rendszerint nyernek. Igaz, hogy a több korszakon átívelő veretlenségi sorozatunk (1928-1960) utolérhetetlen, a Kulcsár Győző és Fenyvesi Csaba nevéhez kötődő párbajtőrsikerek (1964-1972) szédítőek, az utódok miatt sincs okunk panaszra.
Egy "szimpla" világversenyen összesen 36 érmet osztanak ki. A versenyzők három fegyvernemben (kard, tőr, párbajtőr) állnak a pástra, a nőknél és a férfiaknál is rendeznek egyéni és csapatversenyeket. Az olimpián ezzel szemben csak 30 érem jut, miután a női kard 2004-es bevezetését követően nem akartak többet, mint korábban. Inkább kitalálták, hogy rotációs rendszerben bizonyos csapatversenyeket nem rendeznek meg. Pekingben férfi tőrben és női párbajtőrben csak egyéni versenyek lesznek, de a többi szakággal ellentétben itt sem három, hanem csak két versenyző nevezhető országonként. Az európaiak által szorgalmazott számítások szerint a versenyzői létszám (212 fő) emelése nélkül is meg lehetett volna oldani, hogy az összes fegyvernemben legyenek csapatküzdelmek, de a nemzetközi szövetség inkább a "kevesebb kiadható érem, több országból érkező olimpikon" koncepciót favorizálta. Ez talán valóban közelebb áll a coubertini eszményhez, de az afrikai kvóták és a szabad kártyák elajándékozása miatt az egyéni mezőnyben versenyszámonként legalább hat-nyolc induló vívótudása az átlagosnál sokkal szerényebb.
Las Vegas, kvóta, dráma
Az olimpiai csapatdöntőbe alapesetben úgy tudta kvalifikálni magát egy európai válogatott, ha a nemzetközi szövetség (FIE) csapatranglistáján a legjobb négy közé került, vagy a listán következő legjobb európai pozícióját foglalta el. Ehhez pontokat a világ egymástól távol eső fertályán megrendezett nemzetközi versenyeken lehetett gyűjteni. E tornákat kardban például Kínában, Vietnamban és Las Vegasban rendezték, de a többi fegyvernemben is óriási volt a szóródás. E sorozaton a női kardcsapat elhasalt, a férfi kard- és párbajtőr-, valamint a női tőrválogatott magabiztosan jutott Pekingbe, a junior Eb győztes férfi tőrcsapat tagjainak a felnőtt mezőny még erős volt, ők Londonra érhetnek be.
Igazi dráma a női párbajtőrözőknél bontakozott ki, hiszen ők csak egyéniben indulhatnak, amihez az egyéni ranglistaversenyeken kellett minél több pontot gyűjteni. A lehetséges két helyre viszont legalább négyen pályáztak jó eséllyel. Szász Emese, a 2006-os torinói vb bronzérmese az év elején szerzett budapesti és prágai Grand Prix-győzelmével lényegében már március elején biztosította magának az egyik kvótát. A másikat, amelyhez az utolsó tavaszi kvalifikációs versenyt kellett megnyerni, Mincza-Nébald Ildikó szerezte, aki így nemcsak az alig két hete Eb-győzelmet szerző Hormay Adrient, hanem a Sydneyben és Athénban olimpiai bajnoki címet, 2006-ban pedig világbajnoki győzelmet arató Nagy Tímeát is megelőzte. A kétszeres olimpiai bajnok legfeljebb abban bízhatott, hogy a FIE-től szabad kártyát kap - helyezése alapján jogosult lett volna, csak becsúszott elé Mincza-Nébald, a nemzetközi szövetség pedig inkább a vívásban esélytelenebb nemzetek képviselőit karolta fel. Ennek bizonyára a francia világ- és Európa-bajnok, Atlanta olimpiai bajnoka, Flessel-Colovic örül, akit Nagy a döntő csatákban Sydney óta rendre legyőzött.
Az elmúlt időszak eredményei alapján párbajtőrben szerepelhetünk a legkiegyensúlyozottabban, férficsapatunk is igen tapasztalt, hiszen Imre Géza, az atlantai olimpia későbbi bronzérmese is már tizenöt éve csatlakozott a Barcelonában ezüstöt szerző Kovács Iván és Kulcsár Krisztián Európa- és világbajnokhoz. Ha a férfiaknál sem lenne csapatverseny, ugyanaz történt volna, mint a nőknél, hiszen a csapat negyedik tagjával, Boczkó Gábor háromszoros egyéni Európa-bajnokkal a gárda abszolút "négyemberes". "Az egyéni verseny bónusz, a csapatra koncentrálunk, mert arra lehet leginkább rákészülni" - mondta Imre Géza, aki néhány hete Kijevben egyéni Európa-bajnoki címet szerzett. Az egyéni ranglistán elfoglalt helyek alapján felálló háromfős csapat (az idei szezonban gyengébb versenyeket produkáló Kovács lesz a tartalék) a döntőig biztosan elkerüli az olaszokat és a franciákat, viszont a szabad kártyával induló - és a dél-afrikaiakat a "selejtezőben" minden bizonnyal elintéző - kínaiakkal kezd. Márpedig köztük ott van Athén második helyezettje, a két évvel ezelőtti világbajnokság egyéni győztese, Wang Lei. Bár le szoktuk őket győzni, a meccs mindig nagyon szoros, ha vérszemet kapnak, nagyon nehéz dolgunk lehet. A kínaiak után az ukrán-lengyel párharc győztesével mérkőznénk. "A fiúk nagyon elszántak, de ott vannak a ranglistavezető franciák, akik általában mindenki ellen megszenvednek, rajtunk viszont az elmúlt évek világversenyein úgy mentek át, mint kés a vajon. Reményt adhat, hogy idén a montreali Világ Kupa-döntőben már megvertük őket, igaz, az Eb-n megint kikaptunk. Hozzátenném: Kijevben egész nap csak kínlódtunk. Az viszont erénye a fiúknak, hogy akkor is őrülten küzdenek, amikor nem megy igazából a vívás" - mondta Kulcsár Győző, a párbajtőr szakág szövetségi kapitánya. Egyéniben nőknél és férfiaknál is bármi lehet: akárki döntőt vívhat közülük (a vívásban ez azt jelenti, hogy bejut a legjobb nyolc közé), ott pedig már csak egy asszó kell, hogy a versenyző éremért mérkőzhessen. A férfiaknál venezuelai a ranglistavezető, de franciák, olaszok, lengyelek, németek lehetnek a legnagyobb ellenfelek, a nőknél a franciák, németek, oroszok és a kínaiak. Szász az Eb alatt sérült volt, az ötödik olimpiájára készülő Mincza-Nébald pedig a kvóta megszerzése után már nem vívott jól. Ám mindketten a dobogó közelébe kerülhetnek, hisz van még idő, hogy formába hozzák magukat.
Kardcsapatban 1960 óta csak egyszer sikerült győznünk: húsz évvel ezelőtt. Most ismét esélyesként utazik Nébald György szövetségi kapitány, egykori szöuli csapattag válogatottja, miután tavaly Szentpéterváron megnyertük a világbajnokságot, és a kvalifikációs versenyek többségén sem végeztünk a 2-4. helynél rosszabb pozícióban. Ez azt is jelenti, hogy a szakág sikeresen átvészelte az olimpiai negyedik Ferjancsik Domonkos kiválását, aki Athén után visszavonult. A Nemcsik Zsolt, Decsi Tamás, Szilágyi Áron összeállítású csapat az amerikaiakkal kezd, a döntőbe jutásért az oroszokkal meccselhet, akiket 2007-ben a vb-n egyetlen tussal vertek a negyeddöntőben, de úgy, hogy az akkor 18 esztendős Szilágyi Áron legyőzte Sztanyiszlav Pozdnyakovot, az ötszörös egyéni világbajnokot és olimpiai bajnokot. Az oroszokkal azóta csak egyéniben futottak össze a versenyzőink: a VK-versenyeken ide is, oda is dőltek el asszók, a júliusi Eb-n viszont két magyart is megállított a végül ezüstöt szerző Jakimenko. Egyéniben Decsi és Szilágyi egy ágra került, Nemcsiknek elvben viszont nincs nehéz sorsolása. A női egyéniben egyetlen magyarként pástra lépő Nagy Orsolyának nincsen könnyű dolga: a nyolc közé jutásért várhatóan az olimpiai és világbajnok, világranglista-vezető Sada Jacobsonnal kell vívnia.
Tőr, nők, gyerekek
Női tőrcsapatban a németekkel kezdünk, akiket legutóbb a vb-n és Eb-n is csak egyetlen tussal vertünk, a négy között pedig valószínűleg a világbajnoki címet védő lengyelek várhatnak ránk. A másik ágra kerültek az egyéni világranglista első három helyét elfoglaló olaszok, a kvalifikációs versenyek többségét megnyerő oroszok, illetve a kínaiak. Nagyon erős tehát a mezőny, melyben a tavalyi genti Eb-n győzelmet arató Mohamed Aida, Knapek Edina, Varga Gabriella trió (kiegészülve a tartalék Ujlaki Virginie-vel) azért elcsíphet egy érmet. Egyéniben is minden előfordulhat: Mohamed 2001 óta négyszer, Knapek kétszer volt világbajnoki bronzérmes, Varga 2004-ben döntős volt első olimpiáján. Bármelyikük dobogóra állhat.
Füleky András, a Magyar Vívószövetség (MVSZ) ügyvezető igazgatója az elmúlt két év eredményeit megismételve 4-5 érmet és 28-32 olimpiai pontot vár, ami nagyon jól jönne az alapvetően állami forrásokra utalt költségvetés szinten tartásához. Kérdés persze, hogy ha el is érik a kitűzött célt, az olimpia évében a két évvel korábbihoz képest közel duplájából - 413 millió forint - gazdálkodó MVSZ-nek mennyit sikerül megtartania ezekből a forrásokból. De mivel még ez is kevés, mennyire képes a bankokból (UniCredit, Eximbank), állami (Szerencsejáték Zrt.), illetve "nemzeti" társaságból (a kardcsapatot külön támogató Mol Zrt.) álló szponzori körét bővíteni. A költségek ugyanis alig változnak: az évi öt Világ Kupa-versenyt, a korosztályos bajnokságokat ugyanúgy meg kell rendezni, és a nemzetközi versenyeket sem tolják közelebb.
Két évvel ezelőtt megújult a szövetség elnöksége, s az átszervezések nyomán minden fegyvernemnek önálló szakmai vezetője lett. Hozzájuk került a szakág utánpótlása is. Ennek egyértelmű pozitívuma, hogy a fiatalok versenyeztetésére, menedzselésére több figyelem és pénz jutott: Szilágyi Áron vagy a 15 éves kardozó, Várhelyi Kata ennek köszönhetően kerülhetett a felnőttben is a válogatott közelébe. De nemcsak nekik, hanem az utánpótlásnak általában több lehetősége volt nemzetközi versenytapasztalatot gyűjteni, mint korábban. A sportágba érkező, főként állami pénzeket az eredményesség alapján osztják el: a párbajtőr úgy 50, a kard 30, a tőr 20 százalékot kap. Ez egészséges versenyt teremt a fegyvernemek között, de nem feltétlenül szolgálja a jelenleg rosszabbul teljesítő szakágak fejlesztését. A szövetség ezért a meglévő rendszer finomításán gondolkozik, miközben a sportág túlélése érdekében a bázis szélesítését célzó toborzási, versenyeztetési és edzőképzési programokat indít. Mivel az elmúlt másfél évtizedben egyre több egyesület szűnt meg, s olyan szakosztályok tűntek el, ahol mind a három fegyvernemet oktatták, a legkisebbektől kezdve próbálják a rendszert újraépíteni. Tavaly hatszáznál több gyereket iskoláztak be, támogatásként az MVSZ mindenki után 5000 forintot fizetett. Kibocsátották az ún. T-kártyát, ezen kell vezetni az eredményeket, a gyerekek versenyeztetését pedig összekötötték a felszereléstámogatásukkal és a kluboknak fizetett, emelt összegű fejkvóta évenkénti folyósításával. A sportágfejlesztési koncepciót Jánosi Zsuzsa, korábbi tőrvilágbajnokunk dolgozta ki. A gyerekek versenyeztetésére Kulcsár Győző ötlete alapján indították be a párbajtőrben az Olimpici-programot, amit az elképzelések szerint a tőrben és a kardban is hasonló modellek követnek majd. Ezek a versenyek segítik felszínre hozni a legtehetségesebbeket, akikkel kiemelten foglalkoznak majd. Kulcsár szerint a 2016-os olimpián ők lehetnek nagy reménységeink.
