Panoptikum Diósgyõrben: Pokoljárás idegenvezetéssel

Sport

Diósgyõr hallatán a foci, esetleg a vasmû és csak utoljára a vár jut az eszünkbe. Pedig ha veszünk egy nagy levegõt, és a miskolci 1-es villamos végére járunk, nagy-nagy meglepetés érhet.

Amikor a zöld-sárga szerelvény elhagyja a belvárost, ami a szlogen szerint "a leghosszabb sétálóutca", és egyre gyakrabban meredeznek a panelházak, megtapasztalhatom, milyen élõben a Para-Kovács, Sajó és Keresztury írásaiból oly ismerõs Miskolc-bú.

- A múlt héten meglátogattam az öcsémet Tirpákiában (Nyíregyházán - L. T.), majdnem kétszer annyit keres, mint én, de a város is sokkal szebb, mint ez - panasz-kodik egy középkorú férfi, majd hosszabb eszmefuttatást indít a diósgyõri labdarúgóéletrõl, ahogy a nagykönyvben meg lenne írva, ha bírná a nyomdafesték.

- Jönnek még hozzánk a gecik - nyugtázza a mellette ülõ, a Nyíregyháza elleni meccsre célozva, majd meghúzza a Beloe Voda feliratú félliteres üveget, aminek a kora délelõtt ellenére is alig lötyög valami az alján.

Természetesen a stadionnál szállnak le, bár az objektum a villamosablakból inkább valamiféle fogatlan banya szívlapáttal megcsapott arcának tûnik, nem arénának.

Innentõl kezdve csend lesz a kocsiban. A Pestrõl ismerõs, unottan maga elé bámuló szatyros utazóközönség egyre fogy, a végére alig maradunk, amikor pedig a leszállást követõen néhány szabadidõ- öltözékben feszítõ családdal megindulunk a vár irányába, arra gondolok, ezek után vajon miféle meglepetést tartogathat a diósgyõri panoptikum.

A Szinva-patakon átkelve minden megváltozik. Kellemes allé vezet a vár kapujához, gólyalábas alakok próbálják hangulatba hozni a BMX-banditáktól megriadt korzózókat. A pénztárnál egy cigány koldusnak öltözött fogszabályozós bakfis próbálkozik betanult szöveggel, jelmezbe öltözött gimnazisták játsszák a Grál-lovagot - a vak is láthatja (pláne a vak muzsikusnak maszkírozott pali), a várudvaron kõkemény hagyományõrzés zajlik, kirakodóvásárral, lovagi tornával.

De a panoptikum ajtaja zárva, így elábrándozhatok, milyen jó is a miskolci gyerekeknek, hogy ilyen tiszta és becsülettel helyreállított romok között játszhatnak indiánosdit vagy csillagok háborúját. Végigasszisztálom egy ifjú pár fényképezkedését, a háttérben koszorúslányokkal (úgy tûnik, a miskolci esküvõi fotográfusok körében különösen divatos helyszínre bukkantam, mert néhány perccel késõbb újabb páros érkezik egy másik fotóssal, ám itt a koszorúslányok helyett az örömszülõk adják a statisztériát), majd rettenetes üvöltésre leszek figyelmes: az árokban megkezdõdik a Szent Sebestyén (!) Számszeríjász Társaság bemutatója, a korhû lövöldözés közepette a konferanszié tudtunkra adja: volt idõ, hogy a rémes fegyvert a pápa betiltotta, a lovagok pedig elvbõl nem használták, nem úgy az akkoriban osztálytudatra ébredõ polgári erõk.

- Magának nem mondták, hogy a hídon van a találkozó? - ripakodik rám egy kedves lány, sarkában egy nyugdíjas házaspárral. Hamarosan kiderül, a panoptikumi idegenvezetés minden negyedkor és háromnegyedkor veszi kezdetét. Éppen fél van, azért a csúszás, mert mostanáig vártak a hídon. A lány hatalmas kulcsot húz elõ a zsebébõl, megindul lefelé a lépcsõn a kazamatákhoz, ahol hat fülkében elevenedik meg a középkor. Az elsõben Az élet örömei, ami annyit tesz: játék és hobbi. Az asszony kezében pörög a rokka, a gyerekében labdához hasonlatos tárgy, az egyik alaknál szõlõfürt - gondolom, a hedonizmust szimbolizálja. Színes, aprólékosan elkészített forgatag, nyoma sincs a vásári gagyinak, ami a panoptikum szó hallatán leggyakrabban az eszünkbe juthat. Ugyanilyen igényes a következõ A lovagi torna és A vásári sokadalom címet viselõ élõkép.

- A középkori piacok igen koszosak voltak. Az általában több napon keresztül zajló vásároknak a koldusok látványa is természetes velejárója volt, sõt nemritkán leprások is megjelentek a piacon - mondja az idegenvezetõ, majd egy teljesen logikus asszociáció nyomán a jelenbe kapcsol. - A panoptikum megnyitását követõen még nem volt kötelezõ idegenvezetés, de miután egyes látogatók azzal szórakoztak, hogy a figurák ujját tördelték le, és vitték haza szuvenírként, kénytelenek voltunk bevezetni ezt a rendszert.

Közben megérkezünk a legdermesztõbb a fülkéhez, Magyar György pokoljárását mutatja be. Az írországi Szent Patrik-barlangnál vezeklõ lovag sárkányok, vámpírok, zombik és egyéb rémek társaságában nyakig a kénkõben próbálja elhárítani az ördög közeledését. A történet késõbb hepiendbe fordult, noha a patás még a lovag mátká-ja képét is magára öltötte. Persze Magyar Györgyöt sem kellett félteni, nem önszántából, hanem pápai javallatra érkezett zarándokként a Szent Patrik-barlanghoz 1353-ban, miután Nagy Lajos itáliai hadjáratában kétszázötven ellenséget mészárolt le.

Természetesen Nagy Lajos sem maradhat ki. Az "Európa valószínûleg utolsó lovagkirályá"-nak nevezett uralkodó a panoptikum fõszereplõje, hiszen amellett, hogy három életképen is szerepel, tulajdonképpen az "õ korát" álmodták viaszba. Odalent két Lajos, a harmadikért már lépcsõt kell mászni, a legimpozánsabb életképet, Az 1351. évi turini békekötés ratifikálása, a vár északkeleti tornyában helyezték el, ahol az ellenfényben trónoló király a körülötte nyüzsgõ diplomatákkal, legátusokkal és egyéb bajkeverõkkel együtt éppen történelmet csinál. Persze így könnyû. Próbálnák meg egy-két villamosmegállónyira innen.

Legát Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.