Amikor a zöld-sárga szerelvény elhagyja a belvárost, ami a szlogen szerint "a leghosszabb sétálóutca", és egyre gyakrabban meredeznek a panelházak, megtapasztalhatom, milyen élõben a Para-Kovács, Sajó és Keresztury írásaiból oly ismerõs Miskolc-bú.
- A múlt héten meglátogattam az öcsémet Tirpákiában (Nyíregyházán - L. T.), majdnem kétszer annyit keres, mint én, de a város is sokkal szebb, mint ez - panasz-kodik egy középkorú férfi, majd hosszabb eszmefuttatást indít a diósgyõri labdarúgóéletrõl, ahogy a nagykönyvben meg lenne írva, ha bírná a nyomdafesték.
- Jönnek még hozzánk a gecik - nyugtázza a mellette ülõ, a Nyíregyháza elleni meccsre célozva, majd meghúzza a Beloe Voda feliratú félliteres üveget, aminek a kora délelõtt ellenére is alig lötyög valami az alján.
Természetesen a stadionnál szállnak le, bár az objektum a villamosablakból inkább valamiféle fogatlan banya szívlapáttal megcsapott arcának tûnik, nem arénának.
Innentõl kezdve csend lesz a kocsiban. A Pestrõl ismerõs, unottan maga elé bámuló szatyros utazóközönség egyre fogy, a végére alig maradunk, amikor pedig a leszállást követõen néhány szabadidõ- öltözékben feszítõ családdal megindulunk a vár irányába, arra gondolok, ezek után vajon miféle meglepetést tartogathat a diósgyõri panoptikum.
A Szinva-patakon átkelve minden megváltozik. Kellemes allé vezet a vár kapujához, gólyalábas alakok próbálják hangulatba hozni a BMX-banditáktól megriadt korzózókat. A pénztárnál egy cigány koldusnak öltözött fogszabályozós bakfis próbálkozik betanult szöveggel, jelmezbe öltözött gimnazisták játsszák a Grál-lovagot - a vak is láthatja (pláne a vak muzsikusnak maszkírozott pali), a várudvaron kõkemény hagyományõrzés zajlik, kirakodóvásárral, lovagi tornával.
De a panoptikum ajtaja zárva, így elábrándozhatok, milyen jó is a miskolci gyerekeknek, hogy ilyen tiszta és becsülettel helyreállított romok között játszhatnak indiánosdit vagy csillagok háborúját. Végigasszisztálom egy ifjú pár fényképezkedését, a háttérben koszorúslányokkal (úgy tûnik, a miskolci esküvõi fotográfusok körében különösen divatos helyszínre bukkantam, mert néhány perccel késõbb újabb páros érkezik egy másik fotóssal, ám itt a koszorúslányok helyett az örömszülõk adják a statisztériát), majd rettenetes üvöltésre leszek figyelmes: az árokban megkezdõdik a Szent Sebestyén (!) Számszeríjász Társaság bemutatója, a korhû lövöldözés közepette a konferanszié tudtunkra adja: volt idõ, hogy a rémes fegyvert a pápa betiltotta, a lovagok pedig elvbõl nem használták, nem úgy az akkoriban osztálytudatra ébredõ polgári erõk.
- Magának nem mondták, hogy a hídon van a találkozó? - ripakodik rám egy kedves lány, sarkában egy nyugdíjas házaspárral. Hamarosan kiderül, a panoptikumi idegenvezetés minden negyedkor és háromnegyedkor veszi kezdetét. Éppen fél van, azért a csúszás, mert mostanáig vártak a hídon. A lány hatalmas kulcsot húz elõ a zsebébõl, megindul lefelé a lépcsõn a kazamatákhoz, ahol hat fülkében elevenedik meg a középkor. Az elsõben Az élet örömei, ami annyit tesz: játék és hobbi. Az asszony kezében pörög a rokka, a gyerekében labdához hasonlatos tárgy, az egyik alaknál szõlõfürt - gondolom, a hedonizmust szimbolizálja. Színes, aprólékosan elkészített forgatag, nyoma sincs a vásári gagyinak, ami a panoptikum szó hallatán leggyakrabban az eszünkbe juthat. Ugyanilyen igényes a következõ A lovagi torna és A vásári sokadalom címet viselõ élõkép.
- A középkori piacok igen koszosak voltak. Az általában több napon keresztül zajló vásároknak a koldusok látványa is természetes velejárója volt, sõt nemritkán leprások is megjelentek a piacon - mondja az idegenvezetõ, majd egy teljesen logikus asszociáció nyomán a jelenbe kapcsol. - A panoptikum megnyitását követõen még nem volt kötelezõ idegenvezetés, de miután egyes látogatók azzal szórakoztak, hogy a figurák ujját tördelték le, és vitték haza szuvenírként, kénytelenek voltunk bevezetni ezt a rendszert.
Közben megérkezünk a legdermesztõbb a fülkéhez, Magyar György pokoljárását mutatja be. Az írországi Szent Patrik-barlangnál vezeklõ lovag sárkányok, vámpírok, zombik és egyéb rémek társaságában nyakig a kénkõben próbálja elhárítani az ördög közeledését. A történet késõbb hepiendbe fordult, noha a patás még a lovag mátká-ja képét is magára öltötte. Persze Magyar Györgyöt sem kellett félteni, nem önszántából, hanem pápai javallatra érkezett zarándokként a Szent Patrik-barlanghoz 1353-ban, miután Nagy Lajos itáliai hadjáratában kétszázötven ellenséget mészárolt le.
Természetesen Nagy Lajos sem maradhat ki. Az "Európa valószínûleg utolsó lovagkirályá"-nak nevezett uralkodó a panoptikum fõszereplõje, hiszen amellett, hogy három életképen is szerepel, tulajdonképpen az "õ korát" álmodták viaszba. Odalent két Lajos, a harmadikért már lépcsõt kell mászni, a legimpozánsabb életképet, Az 1351. évi turini békekötés ratifikálása, a vár északkeleti tornyában helyezték el, ahol az ellenfényben trónoló király a körülötte nyüzsgõ diplomatákkal, legátusokkal és egyéb bajkeverõkkel együtt éppen történelmet csinál. Persze így könnyû. Próbálnák meg egy-két villamosmegállónyira innen.
Legát Tibor
