míg az érintettek nemzetközi szervezete (INAS-FID) nem dolgoz ki olyan ellenőrzési rendszert, amivel a helyszínen lebuktathatóak azok, akik netán egészségesként, cinkelt lapokkal akarnak a fogyatékosok között győzelmet aratni.Az értelmi fogyatékosok csak rövid időt tölthettek a paralimpiai mozgalomban, hét esztendő után bizonytalan időre búcsúzniuk kell az olimpiai álmoktól. 1996-ban, Atlantában már számukra is rendeztek versenyeket, de a sikeres összjátékot négy évre rá hatalmas botrány temette maga alá. Sydneyben az aranyérmes spanyol kosárlabda-válogatott tizenkettes keretéből tíz játékosról bebizonyosodott, hogy egészséges.
A paralimpián a testi vagy az érzékszervi hendikeppel rendelkező versenyzők fogyatékuk jellegéből adódóan más és más kategóriában indulnak, és a helyszíni orvosi vizsgálat minden esetben rávilágít, hogy az illető egyáltalán versenyzésre jogosult-e. A testi fogyatékosság tekintetében nem lehet vita, az értelmi fogyatékosság kontrollja is a WHO kritériumai alapján született, nemzetközileg elfogadott és szabványosított vizsgálati módszerrel zajlik, szakértői bizottságok döntenek arról, hogy aki eléjük járult, indulhat-e paralimpián. Az eljárás a versenyző hazájában zajlik, és ezután már nem firtatja senki, csakhogy Sydney után az IPC nem bízik az otthonról hozott bizonyítékokban.
"Annak ellenére, hogy kiderült, a spanyoloknak nem is volt igazolásuk az INAS-FID-től, a rendezők a verseny előtt nem kérték tőlük" - állítja Gruiz Katalin, a Magyarországi Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségének (MÉS) elnöke. Mindenesetre az IPC az értelmi fogyatékos indulók értelmi képességeit ezentúl a versenyszámok előtt, a helyszínen akarja vizsgálni. Az első elképzelés szerint komplett mentális felmérést végeznének, ez azonban egyrészt versenyzőnként akár több napot is igényelhet, másrészt meggyőző eredményhez csak az anyanyelven végzett kontroll vezethet. "Ez egy nemzetközi versenyen kivitelezhetetlen" - véli Schiller Kertész Judit, a MÉS elnökségi tagja, aki belátja, hogy amíg a rendszerben
ott rejlik a csalás lehetősége,
nem tudják őket elfogadni.
Az IPC azt is szorgalmazta, hogy összpontosítsanak arra, hogy az adott versenyző értelmi fogyatéka miként hátráltatja mozgáskoordinációját. Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke szerint a paralimpián csak az értelmi fogyatékkal élők egy rétege, az igen enyhén fogyatékos versenyzők jelennek meg, akiknek mozgását - mire ide jutnak - csaknem hibátlanná fejleszti a sport. "Míg nálunk egy országos versenyen az enyhe, a közepesen súlyos és a halmozottan sérült sportolók saját kategóriájukban vetekednek, egy paralimpián teljesen érthetetlen módon egyetlen kategória létezik. Ez a látszólag befogadó szerkezet súlyosan diszkriminál, mert egy középsúlyos Down-kóros betegnek igen halovány esélyei vannak, hogy az enyhén sérültekkel felvegye a versenyt. A világversenyeken ezért rendre csak az igen enyhén fogyatékos versenyzők szereznek babérokat." Nádas Pál szerint ezért az indulási engedélyhez szükséges értelmi fogyatékosság szintjét úgy kellene meghatározni, hogy csak azok vehessenek részt a versenyeken, akiknél az értelmi fogyatékosság a mozgáskoordinációban is megmutatkozik.
A MÉS önmagában a vizsgálat bevezetését és a mozgáskoordinációs zavarhoz kötött versenyengedélyt - ebben az egyetlen kategóriában - abszurdnak tartja: "Aki tíz évig megfeszített munkával tanulta be a távolugrás minden egyes fázisát, nem fog egy tesztet elszúrni. Olyan ez, mintha joule-ban akarnánk mérni a szelet - fogalmazták meg ellenvetésüket. - Ha valakinek szemet gyönyörködtető a mozgása, még távolról sem jelenti azt, hogy a sportban biztosan az épek között a helye. Miután átment egy mozgáskoordinációs vizsgálaton, könnyen lehet, hogy a döntőben a startpisztoly dörrenése után pillangó- helyett szabályos mellúszó tempókkal kezd úszni, és valószínű, hogy csak az edző jelzése nyomán tudhatja, mikor kell hajráznia."
A tanulási, megértési készség, a memória döntő mértékben formálja az eredményeket. Szomorú példa ez utóbbira az az enyhén értelmi fogyatékos magyar női atléta, aki az 1997-es világbajnokság ezüstérme után néhány héttel az országos bajnokságon fejjel előre rohant a lécnek, mert a köztes időszakban elfelejtette, mit kell tennie. A MÉS illetékesei szerint mindez egyetlen állapotfelméréssel nem szűrhető ki, csak folyamatában lehet érzékelni.
Hogy az INAS-FID az utóbbi másfél évben nem tudott megnyugtató vizsgálati módszerrel előállni, itthon közvetlenül 30-40 kijutásért versengő értelmi fogyatékost érint, de a szövetség szerint
a paralimpiai szereplés vágya
magával húzza az egész versenysportot. A dicsőségen kívül ennek anyagi vetülete is van, mert bár egy érmet begyűjtő paralimpikon csupán 10 százalékát kapja az épeknek járó jutalomnak, a 35 éves kora felett utalt járadék és a friss ösztöndíjrendszer a nélkülözéstől mentheti meg a sportolót és edzőjét is.
A világ értelmi fogyatékosainak és támogatóiknak zöme a paralimpiában létező esélyegyenlőtlenség és a versenyszemlélet miatt egyébként inkább a Speciális Olimpiára koncentrál. A Kennedy család által létrehozott alapítvány, ahol Arnold Schwarzenegger is élénken sertepertél, szervezi a súlyosabb mértékben értelmi fogyatékosok világversenyét, ahol mindenki elindulhat, akinek pénze van rá, és mindenkit meg is jutalmaznak. Így válik ott a versenysport az eredményességtől függetlenül mindenki örömévé, a Speciális Olimpia kritikusai szerint azonban épp ezzel vétenek az integráció elve ellen, hiszen ez elüt az ép emberek erőpróbáin alkalmazott szabályozási és jutalmazási rendszertől.
Linder Bálint
