Állatkínzás a díjugratásban – „Szállítás közben sérült”

Elverik a lovak lábát, hogy magasabbra ugorjanak. Úgy tűnik, az ilyen és ehhez hasonló esetekről a sportág szinte minden szereplője tud – a szövetségig bezárólag.

„Csak nevettünk rajta, hogy mi már állatvédők nem lehetünk” – mondja egy neve elhallgatását kérő fiatal lovász, aki korábban profi díjugratók munkáját segítette.

Lapunk több forrásból is úgy értesült, hogy egyes versenyzők tiltott idomítási technikát alkalmaznak, amely komoly sérüléseket okozhat a lovaknak. Ezt a módszert „bárolásnak” hívják, az a lényege, hogy az állatnak fájdalmat kell éreznie az ugrás alatt, így legközelebb magasabbra húzza a lábát. „Meg kell tanítani nekik, hogy tiszteljék az ugrást” – mondja egy forrásunk, aki 25 éven át versenyzett amatőrként.

Észrevétlenül elverni

A bárolásnak több módja van. A legegyszerűbb, ha az edzés során hamarabb ugratják el az állatot, ezért az leveri a rudat, vagy ha súlyokat tesznek a lábára, ami miatt nem tud elég magasra emelkedni. Előfordul, hogy ugrás közben megemelik – kézzel vagy csörlő segítségével – az akadályt.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Ezt tetézni lehet azzal, ha keményebb, nehezebb, érdesebb vagy szúrósabb felületű rudat használnak az edzők, vagy ha verik az állat lábát (például lópálcával), hogy érzékenyebb legyen az ütközésre. Információink szerint az sem példa nélküli, hogy a ló már sebes, hólyagos lábát különböző csípős folyadékokkal (alkohollal vagy betadinnal) lelocsolják, hogy jobban kapkodja ugrás közben.

„Volt olyan ló, melynek annyira elverték az első két lábát, hogy ki kellett zárni egy versenyből. A díjugrató azt mondta: »szállítás közben sérült meg«. Tudjuk, hogy ez mit jelent” – meséli forrásunk.

A bárolást edzéseken alkalmazzák, de úgy tudjuk, vannak arra is technikák, hogy a versenyek előtt, a bemelegítő pályákon is el lehessen verni észrevétlenül a lovak lábát. Egy másik forrásunk ugyancsak a díjugratók munkáját segítette lovászként, a lovak felügyelete, ápolása volt a feladata. Azt meséli, nemegyszer előfordult, hogy fel kellett sértenie az éppen versenyző ló lábát: fémdörzsölővel („dörzsivel”) megkaparta az állat pártaszélét (azt az érzékeny területet, ahol a pata kezdődik), majd csípős folyadékot fecskendezett rá. Ezután az állat jobban odafigyelt, hogy ne üsse be a lábát a rúdba, és végül magasabbra ugrott.

Megesett, hogy a ló a versenyt megelőző napon nem az elvárásokhoz mérten teljesített, ezért a stáb úgy döntött: késő esti edzést tartanak zárt ajtók mögött – másnap megnyerték a díjat. „A díjugrató sokszor nincs szoros személyes kapcsolatban az állattal: úgy tekint rá, mint egy munkaeszközre, és úgy is bánik vele, mintha az lenne” – mondja forrásunk.

A bárolás nemcsak a jó szereplés elérésére alkalmas. A lókereskedők jobban tudják értékesíteni a gyengén teljesítő állatot, ha előtte elverik a lábát, mert így nagyobb ugrást is végrehajt – egy tapasztalatlan, kezdő díjugratót könnyű megtéveszteni ezzel. Egyes cirkuszokban is előszeretettel alkalmazzák, ahol a lovaknak különböző (például égő) akadályokat kell átugraniuk.

„Piszkosul hasznos technika” – mondja a bárolásról egy név nélkül nyilatkozó díjugratóedző, aki 30 éve foglalkozik lovak idomításával. Szerinte azért nem derül fény ezekre az esetekre, mert a bárolást nehéz bizonyítani: ugyan a ló ugrásán látszik, ha korábban elverték, de mivel a verseny előtt történik, felületi sérülés nem marad az állat lábán – hacsak valaki nem veti el a sulykot. Más nyilatkozóink szerint a bárolás emléke egy idő után „kiszáll a lábukból”. Ahogy egyre többet ugranak, úgy jön vissza a bátorságuk, tehát a módszer nem hatékony hosszú távra.

A szerencsés (?) nyertes

Fotó: Pixabay.com

Mint mondják, csak azoknak a lovaknak kell a lábát veretni, amelyek nem tudnak kiemelkedően teljesíteni, az igazán tehetséges állatok esetében erre nincs szükség. Ennek ellentmond egy másik forrásunk, aki szerint azok a versenyzők, akik magas szinten teljesítenek, „mind csinálnak valamit a lovukkal”, használnak valamilyen bárolási technikát. Hozzáteszi viszont: ha egy állatot „túlbárolnak”, megijedhet annyira, hogy ne akarja teljesíteni az akadályt, és megálljon a rúd előtt, de akár fel is borulhat az ugrás során, ezért az edzőknek nagyon oda kell figyelniük, mennyire feszítik a húrt.

Több válaszadónk is egyetértett abban, hogy a szabályok, ellenőrzések és a lovas kultúra fejlődésének hála egyre kevesebb helyen fordul elő a bárolás. Megkerestük kérdéseinkkel Fábiáncsics Gábort, a Nemzeti Lovarda ügyvezetőjét, de nem kaptunk választ tőle. Beszéltünk viszont egy többszörös díjnyertes, válogatott díjugratóval, aki azt mondta: „regényt lehetne írni az idomítási módszerekről”, de a bárolásról állítása szerint tőlünk hallott először.

Doppingnak minősül

„Az állatvédelmi törvény egyértelműen rögzíti: az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani. Szakmai megítélésünk szerint az említett »technikák« alkalmazása megsérti a fenti követelményt” – derül ki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal válaszából.

Bárolással kapcsolatos konkrét megkeresés nem érkezett a hivatalhoz, de a Magyar Lovassport Szövetség Díjugrató Szakbizottsága által kiadott Díjugrató Szabályzat egyértelműen fogalmaz a veretéssel kapcsolatban: „a durvaság minden formája – a ló mértéktelen pálcázása, a sarkantyúk túlzott használata, a ló szájának rángatása – szabálysértésnek minősül, akárhol követik el a verseny helyszínén.

Ha ilyen eset előfordul, a versenybíróság határoz az alkalmazandó büntetésről (figyelmeztetés, kizárás, esetleg eltiltás, pénzbüntetés). Különösen súlyos szabálysértésnek minősül a ló lábának megütése bármilyen módszerrel, szabálytalan ínvédők, segédeszközök használata, a lábvég, pártaszél bőrének érzékennyé tétele stb. Ezen esetekben a lovast az egész versenyből kizárják.”

„Mint sajnos minden sportág, a lovaglás sem mentes a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használatától. A bárolás ennek, tehát doppingnak minősül” – mondja a szövetség főtitkára, Stróbl Dorottya. Ő is tud olyan esetről, amikor egy versenyző nem megengedett eszközökkel idomította a lovát. „Fegyelmi eljárás lefolytatása után a sportoló eredményeit megsemmisítettük, az edző tevékenységét pedig határozott időre felfüggesztettük.”

Megkerestük Európa legnagyobb állatvédelmi szervezetét, a PETA Deutschlandot is, s mint elmondták, szoktak kapni lóveretéssel kapcsolatos megkereséseket. Ők irányítottak Maximilian Pickhez, a jól ismert német állatorvoshoz, aki kifejezetten lovakra specializálódott. „Néhány nagyon durva oktató fém söröskupakokat ragaszt a rúdra, amitől a ló óvatosabb lesz. Olyan is van, aki savat önt az állat lábára, hogy érzékenyebbé tegye” – adott ízelítőt a nemzetközi helyzetről az állatorvos.

A bárolás csak egy a díjugratásban alkalmazott kegyetlen módszerek közül. Értesüléseink szerint gyakori, hogy az állatokat túlerőltetik, vagy pálcával elverik, ha nem sikerül egy ugrás. „A lovak a természetben ménesekben, tehát csoportokban élnek, ezért meg kell mutatni nekik, hogy ki a főnök. Másból pedig nem értenek, csak a fájdalomingerből” – halljuk egy forrásunktól, aki „szabályozott már rendre” díjugrató lovakat.

Gyorsabban!

Az általunk megkérdezett, lovassportban jártas szakemberek válaszaiból kiderült, hogy az ügetésben is alkalmaznak megkérdőjelezhető módszereket. Egy forrásunk elmondta, hogy vannak zsokék, akik dugót tesznek az állatok fülébe, s azt a véghajrá előtt kirántják egy zsinór segítségével, így a lovak a hirtelen zajok hatására rákapcsolnak. Hasonló technika, amikor a versenyző a pálcáját a ló füle mellett lebegteti, így az állat úgy érzi, gyorsabban kell szaladnia, ha el akarja kerülni, hogy rácsapjanak.