Sport

A csali horogra nyársalásakor derült ki, hogy a csajomnak - aki Sanyi (orvhorgász) barátom lánya, s akit két éve ufók látogattak meg - gilisztafóbiája van. A hirtelen kitörő gilisztafóbia tréfás tüneteket produkál -főként azoknak, akik a partról figyelik az eseményeket. A csónakban egyébként is úgy pattogott a feszültség, mint egy csehszlovák damil fárasztás közben, mert Barbara közölte, hogy sohasem csókolózna olyan emberrel, aki fokhagymás főtt disznófejet eszik ebédre.

Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.

A gyengeelméjű székesfehérvári Fradi-drukker, Kisari szerint mini-Fradi, mert itt játszik a Vincze Ottó öccse, a Gabi; némely országos sajtótermék szerint mini-MTK-nak becézik - Fehérváron viszont még csak mini-Vidinek sem hívja senki a Gázszert, holott játékosállományának fele egykor a régebbi NB I-es csapatban szántotta a gyöpöt.

Mit tud az átlagos városi ember a juhászokról? A juhásznak 1) egész évben nem kell fürödnie, 2) már-már misztikusan szoros kapcsolata van kutyájával, 3) a misztikus kapcsolaton kívül van neki kampós botja meg baromi zsíros kalapja.

Wildalpen rafting-paradicsom, két kemping, több panzió, sportszer-kölcsönzők és éttermek szörföznek az idelátogatók adrenalinhullámain. Mielőtt azonban eljutnánk oda, IQ-tesztet kell kitöltenünk a vasfüggönyt visszasíró osztrák határőrizeti szervek - egy pattanásos, vörös arcú, fontoskodó kamasz - színe előtt. "Rajzoljon egymás után két kört és egy négyszöget", szólít fel az elém rakott tesztlap, amelyen végre bizonyíthatom magyarságteljesítményemet: felolvastatják velem az útlevelem 11. oldalát, és további keresztkérdéseknek vetnek alá, miután nem tudtam kapásból megnevezni az úti célomat, csak széles mozdulatokkal gesztikulálva érzékeltettem velük, hogyan leszek úrrá a zúgókon és örvényeken.

Vége a négy szűk esztendőnek, nincs immár tere a lassan egész szépen megszokott mazochizmusnak (lásd Nick Hornby). A Diósgyőri FC megerősített kerete az első osztályú bajnokságban lép pályára - bár, zárójel nélkül jegyzem meg, hol van az előírva, hogy egy ország futballjában feltétlenül kell első osztály?

Éppen a számhoz emeltem az első falat fokhagymás kecsegét a Dunára néző csárda teraszán, amikor a szomszéd asztaltól felállt egy nagydarab, ismeretlen, baltával metszett arcú, fehér inges férfi; húszdekás pecsétgyűrűvel ékített kezét a velem szemben falatozó Sanyi vállára helyezte, majd keményen rákérdezett: "Megfelelő?" Megállt a szánkban a falat.

A modern idők legnagyobb közép-európai árvize kis híján elsodorta a Szurmay Sándor Műlegyező Baráti Társaság horgászversenyét, de a szakértők a végén csak kifogtak néhány domolykót a Sajóból. A műlegyezők kasztja amúgy sok tekintetben az őskeresztényekre vagy a keményvonalasabb tálibokra emlékeztet, de végül nem esett bántódásom. Azokat a pillantásokat azért nem kívánom senkinek, amiket akkor láthattam, amikor kiderült, hogy gilisztával merészeltem pisztrángot fogni egy patakból. Mintha bikiniben adtam volna egy betétdalt a Hegedűs a háztetőn-ből Damaszkusz főutcáján.

Tolna tökéletes bázis, ha az ember komolyabb horgásztúrára készül: a városka szélén van egy Duna-ág, tíz kilométerre esik a híres fadd-dombori holtág, tizenkettőre az élő folyó a még híresebb Karaszi-fokkal, ugyanilyen messze a Sió és a Szálkai-víztározó. Mindennek ellenére a hétvégén a halfogásnál közelebb álltam ahhoz, hogy pedofília miatt elvigyen a megyei erkölcsrendészet.

A Banbury nevű angol rögbicsapatnál hagyomány, hogy minden mérkőzés után megválasztják a csapat legönzőbb játékosát. A meccset követő partin a kocsmában egy speciális, pénisz formájú serleget megtöltenek sörrel, majd a vétkes, aki nem passzolt eleget, széken állva kiissza. Első a csapatszellem.

Ha egyszer öreg leszek, szenilis, és már annyira leépültem, hogy az ágyba pisilés mellett elkezdek az aktuális miniszterelnök közönségtalálkozóira járni, egy nap előveszem megsárgult horgásznaplómat, és remegő kézzel felütöm mondjuk 1997. június elsejénél. Először nem fogom érteni a bejegyzéseket: "Cicciolina tehén", "Tapi szarevés", "Kukkoló szlovákok", aztán lassan remegni kezd a kép, megelevenedik, és újra fiatal vagyok, kora nyár...

"Menj, rabold el a réceorrú asszony lányát. Bújj előbb az orrlyukamba, találsz ott egy kocsmát, abban a kocsmában igyál három kupicával!" Ezt a jó tanácsot tulajdon lova adja a főhősnek abban a - feltehetőleg egy hajnalig tartó légyölőgalóca-party után született - vogul eposzban, amit pontyozás előtt olvasgattunk Szigligeten. Három napon keresztül. Itt a sajátos terepviszonyok miatt talán csak az akaraterő Balczó Andráshoz fogható bajnokai képesek horgászni.

A domolykót nemcsak az átlagemberek, de még a zsírhorgászok nagy része is előbb gondolja mondjuk legendás cigányzenész-dinasztiának, mint annak, ami, vagyis halnak. Márpedig a domolykó hal, sőt a magyar pisztráng, ami azért érdekes, mert vannak - igaz, kis létszámban - született hazai pisztrángok is. A domolykó egyébként kisebb a "rendes" pisztrángnál, viszont nagyobb a csukánál, úgyhogy meglehetősen nehéz felszippantani.

Van egy kis lebetonozott szélű tó az Orczy-kertben, a Ludovika mögött, ami arról híres, hogy harmadikban két cigánygyerek beledobta a Sünit, mert az nem akarta odaadni nekik a pénztárcáját. Alig bírtam kihúzni, egyrészt mert vérzett az én orrom is, másrészt mert Süni derékig beleállt az iszapba. Azóta horgásztóvá lépett elő a hely, így azok is foghatnak pontyot, akik nem merészkednek egy metrómegállónál messzebb a Nagykörúttól.