A sznúker is biliárd, bár amit mi a legtöbben annak ismerünk (te vagy a csíkossal, én a telikkel, a fekete az utolsó), az a pool szakosztály 8-as játéka. A pool annyiban egyezik a sznúkerrel, hogy itt is a fehér golyót kell meglökni, ami eltalál más golyó(ka)t. A sznúkerasztal azonban sokkal nagyobb, a golyók (15 piros, hat színes, egy fehér) és a lyukak kisebbek, tehát sokkal nehezebb a játékos dolga.
A sznúker azt a speciális helyzetet jelöli, amikor a soron következő játékos nem "lát", azaz egyenes vonalban nem tud eltalálni egyetlen célgolyót sem. Ilyenkor segítenek a falak.
Lassan játssz
Először mindig a piros golyót kell belökni, aztán következik egy szabadon választott színes (ezek 2-től 7-ig terjedő pontértékűek). Lökés után a színesek visszakerülnek az asztalra, a pirosak nem. Amikor elfogy az összes piros, akkor a színeseket kell belökni, növekvő pontértékben. A pirosak csak a következő frame-nél (játszmánál) kerülnek vissza az asztalra (azért nevezik frame-nek, mert a játékvezető egy háromszög alakú keret segítségével teszi az asztalra a piros golyókat).
Egy mérkőzés tehát frame-ekből áll, és az nyeri meg, aki több pontot gyűjt. Az ellenfél hibáival is lehet pontokat szerezni, de a végjátékban előállhat olyan helyzet, hogy a jobban álló játékos több ponttal vezet, mint amennyit össze lehet szedni az asztalon maradt golyók belökésével. Ilyenkor a másik játékos egyetlen esélye, hogy sznúkert adjon, és ha sikerül, akkor reménykedhet, hogy az ellenfele hibázni fog, amivel extra pontokat ad neki. Ez néha sokáig tart.
Tehát a sznúker nem a türelmetlenek sportja, és ez a nézőkre is vonatkozik. Talán az egyik legintelligensebb játék a világon, de aki hihetetlen izgalmakra és gyors megoldásokra vágyik, annak csalódást fog okozni. Komoly monotóniatűrés kell az élvezetéhez, hiszen egy mérkőzés akár háromórás is lehet. Ezt a rengeteg időt el lehet tölteni szurkolással, de a mélyebb élvezethez folyamatos agytorna szükséges. Aki ismerkedik a játékkal, annak eleinte a szabályok befogadása bőven elegendő az agykapacitás lekötéséhez. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhetnek a stratégiai döntések, egyes lökések nehézségének és kockázatának értékelése. Végül eljutunk a csúcskategóriás élvezethez: megjósolni, hogy mit fog lökni a játékos.
Szentháromság
A játék három fő eleme egyformán fontos. Egyértelmű, hogy magas golyóbelökési hatékonyság nélkül nem sok esély kínálkozik a sikerre. A legjobb játékosok a legjobb formájukban 95 százalék körüli teljesítményt produkálnak, de egy közepes színvonalú mérkőzésen is gyakori a 90 százalék.
Mindehhez elengedhetetlen a jó pozicionálás, vagyis a fehér golyó helyzetbe hozása. A játékos kiterveli, hogy a lökése után hol szeretné látni a fehér golyót, honnan lesz a legkönynyebb belökni a következőt. És mindezt többnyire három-négy lökésre előre eltervezi, aztán ha porszem kerül a gépezetbe, akkor legfeljebb újratervez. A jó pozicionáláshoz tökéletesen kontrollálni kell a belökendő golyót (különben nem esik be), illetve a fehér golyót, amelynek többnyire egy zsebkendőnyi területen kell megállnia. A profik nem a közepén lökik meg a fehér golyót, hanem mindenféle falsokat adnak neki, ez az egész játék sava-borsa.
A harmadik játékelem, ami általában a frame-ek elején és végén jelenik meg, a biztonsági játék. Ilyenkor nem a golyók belökése a cél, hanem a könnyű rajt kicsikarása. A piros golyót kell először belökni (ez a megindulás), tehát a biztonsági lökéseknek az a céljuk, hogy az ellenfél ne lásson egyetlen pirosat sem. Ehhez a fehér golyót kell - sokszor öt-hat méteres úton - megjáratni, és egy negyed zsebkendőnyi területen megállítani. Nagyon nehéz.
De akkor tudjuk igazán értékelni a játék szépségét, ha kipróbáljuk. Hamar rá fogunk jönni, hogy a profik 90 százalékos golyóbelökéséhez képest nekünk jó esetben minden tizedik golyó esik be. (Akinek ennél jobban megy elsőre, az vagy túl nagy lyukú asztalon játszott, vagy őstehetség. Utóbbi esetben rögvest utazzon Angliába, és kerítsen magának profi edzőt.)
A sznúkert a 19. század második felében találták ki unatkozó brit tisztek Indiában, a már létező biliárdjátékok variálásával. Az első nagymenő, Joe Davis 1927-ben indította útjára az akkor még teljesen amatőr, sokszor kihívásos rendszerű világbajnokságot, amit egytől egyig meg is nyert 1946-os visszavonulásáig.
A sznúker televíziós népszerűségét a színes készülékek elterjedésének köszönheti, az 1978-as világbajnokságot már teljes egészében közvetítette a BBC. Nem csoda, hogy a 80-as években egyre komolyabb szponzorok egyre komolyabb pénzeket tettek a sportágba: a máig legismertebb 1985-ös világbajnoki döntőt 18,5 millióan nézték, tehát bőven volt kereslet a sport iránt, és így a szponzorok is találtak terepet a reklámjaiknak. Steve Davis és Dennis Taylor csatája a döntő frame utolsó golyóján dőlt el. Ez volt a sznúker történetének leghíresebb végjátéka.
Nagymenők
A ma is aktív, 56 éves Steve Davis a 80-as évek királya volt, hat világbajnoki címmel. 't a mindmáig legsikeresebb játékos, a skót Stephen Hendry taszította le a trónról, aki az 1990-es években hét világbajnokságot nyert, és számos más rekordot is felállított. Például övé a legtöbb (775) hivatalos százas break, ám ezt a rekordot alighanem meg fogja dönteni napjaink legjobbja, Ronnie O'Sullivan, akivel el is érkeztünk az idei világbajnokság első számú favoritjához. O'Sullivan megnyerte az utóbbi két világbajnokságot, összesen öt trófeánál tart. Egészen sajátos az élettörténete, és nem véletlen, hogy közel két évtizede a sportág messze legnépszerűbb alakja. Ha jól és motiváltan játszik, nemigen lehet legyőzni. Ráadásul népszerűségét nemcsak eredményeinek, illetve rendkívül látványos, támadó játékának köszönheti, hanem a botrányainak is.
Az ifjú Ronnie-t apja indította el a pályán, de épp abban az évben, 1992-ben ítélték el gyilkosságért, amikor O'Sullivan profi lett, és csak 2010-ben szabadult. Ezek után nem csoda, hogy Ronnie depresszióval küzd, régebben gyakran előfordult, hogy kedvetlenül állt ki a mérkőzésekre. Az 1975-ben született angol sztár 30 éves kora előtt "csak" két világbajnoki címet szerzett, és sokak véleménye szerint eltékozolta hatalmas tehetségét. Csakhogy 2008-ban, majd az utóbbi két évben is övé lett a trófea, és ezzel ellentmond annak a tendenciának, mely szerint a nagy játékosok "időskorukban" már nem tudnak újabb komoly sikereket elérni. Steve Davis 31, Stephen Hendry pedig 30 évesen szerezte meg utolsó világbajnoki címét. Ehhez képest O'Sullivan 38 évesen is esélyes arra, hogy meglegyen a hatodik vb-győzelme.
O'Sullivant a legtöbb szakember a legtehetségesebb játékosnak tartja. A legkülönlegesebb mutatványa, hogy bal kézzel is ugyanolyan biztonsággal lök, mint jobbal. Ez a trükk néha pusztán felvágás a részéről, néha viszont olyan helyzetben veszi elő, ahol valóban kényelmesebb a bal kezes lökés. De nem ez a legfontosabb, hanem fantasztikusan gyors, támadó sznúkere, amely az utóbbi években egészen parádés biztonsági játékkal párosul.
Ahogy Cseh Tamás dalaihoz elengedhetetlen volt Bereményi Géza, úgy O'Sullivan újabb sikereihez is szükség volt egy "csendestársra", Steve Peters sportpszichológusra, aki szinte tökéletes rendet teremtett a korábban renitens, túlzottan maximalista és emiatt sok esélyt elszalasztó O'Sullivan fejében. Az eddig 26 pontszerző versenyt nyerő játékos akár kétszer ennyire sikeres is lehetne, ha korábban találkozik Petersszel. De még így is van esélye hét vagy akár nyolc világbajnoki címre.
Az Eurosport és az Eurosport 2 április 19-én délelőtt 11 órától várja a sznúker iránt érdeklődőket, 17 napon át, napi 15-20 óra élő közvetítéssel.
