Nők - TV2: "Már felveszek színes ruhákat is" (Máté Krisztina műsorvezető)

  • 2003. június 26.

Szex

Tűsarok: Úgy tudom, hogy már jóval a tv2 előtt is a szakmában dolgoztál. Honnan indult el a tévés karriered?

Tűsarok: Úgy tudom, hogy már jóval a tv2 előtt is a szakmában dolgoztál. Honnan indult el a tévés karriered?

Máté Krisztina: Tizenhat éves voltam, amikor az ország első kereskedelmi televíziója indult Siófokon, és kerestek egy helyi műsorvezetőt. Én akkor gimnazistaként sokat szerepelő versmondólány voltam, ezért behívtak egy válogatásra, és másnaptól én vezettem a nyolcórás élő adást. Ez így ment. Onnantól a nyaraim egy stúdióban teltek, és ehhez választottam iskolát is. Érettségi után Pécsre kerültem, esztétika-magyar szakra, akkor Pécsett is dolgozni kezdtem, hogy mikrofonközelben maradjak abban a tíz hónapban is, és később megfordultam a Dél-Dunántúl összes városi tévéjében. Negyedéves voltam, amikor meghirdették az Színház- és Filmművészeti Egyetemen az első műsorvezető-rendező szakot, ahova párhuzamosan felvettek Vitray Tamás és Horváth Ádám osztályába. Miután Pécsett végeztem, már Budapesten kaptam munkát. Másodévesen Bánó András hívott az Objektív stábjába, mert a korábbi Egyenlegben már pécsi tv-s koromban is dolgoztam. Először riporterként, aztán mint műsorvezető, öt pasi között az egyetlen nő - ez komoly megtiszteltetés volt. A tv2-höz pedig már az Objektív miatt hívtak.

T: Ilyen előzmények után milyen műfajt érzel a legközelebb magadhoz?

MK: Pécsett a rádióban és a tévében is hírközelben dolgoztam, igaz, előfordult, hogy könnyedebb magazinokban is, ahol azért inkább közéleti dolgokról volt szó, de azt hiszem, hogy ez már akkor eldőlt. Mindig is a hírek vagy a komolyabb témák érdekeltek. A tv2-be is a Tényekbe hívtak, aztán `98 januárjában indult el a Forró nyomon című műsor.

T: Mi lehet annak az oka, hogy a Forró nyomon műsorvezetőjeként nőt választottak, aki ráadásul szőke és kék szemű?

MK: Soha nem gondolkodtam a szőkeség vagy a kékszeműség következményein. Sokan gondolják azt, hogy kemény csaj vagyok és a falon is átmegyek. Biztos, hogy ez is oka volt, pedig talán nyilvánvaló, hogy a főleg nőknek szóló, sikeres Szomszédok című teleregénynek keresett a tv2 alternatívát, hiszen az én műsorom a kezdetekor pont a Szomszédokkal egy időben ment. Egyébként nem hiszem, hogy feltétlenül a külsőségek miatt, inkább talán a személyiségem miatt gondoltak rám. Mint ahogy valószínűleg a Leggyengébb láncszem játék indulásakor is. Ahhoz is kemény karakter illett, tehát biztos, hogy valamennyire okozója vagyok annak, hogy rólam ilyen kép alakult ki. Nem mondom, hogy túl finom lélek vagyok, de mindig keményebbnek látszom, mint amilyennek belülről érzem magam.

T: A kemény vonal legszélsőségesebb megnyilvánulása a Leggyengébb láncszem című műsor volt. Mennyiben élted meg kudarcként?

MK: Nekem nem volt kudarc, mert én akartam olyan lenni. Vállalom. A pillanatnyi kutatási eredményeket ismerve már úgy tűnik, kezdik nekem megbocsátani, de még mindig van, aki rosszallja. Pedig ez egy játék. Magyarországon könnyen kategorizálják azokat az embereket, akiket naponta látnak a tévében. Ráadásul abban az országban, ahol nincs az embereknek pénze mozijegyre, színházjegyre, szinte az egyetlen szórakozásuk, hogy a tévé előtt ülnek, indokolatlanul értékelődnek fel a tévés személyiségek.

T: Mennyiben szerep ez a komoly határozottság?

MK: Nehéz azt mondanom, hogy szerep. Inkább azt mondanám, hogy ilyen is vagyok. Sokan azt gondolják, hogy nem is tudok mosolyogni, de hát nem szerepelek olyan közegben, ahol mosolyogni kell. Sokan mondták, hogy meg kell próbálni lágyítani, a rövid hajam, a határozott hangsúlyaim miatt. Tudom, hogy még a sminkeseknek is mondták, hogy próbáljanak meg lágyabb színeket használni. Most már felveszek színes ruhákat is, azelőtt mindig feketében jártam.

T: Visszatérve a határozott hangsúlyokra, lehet, hogy ez a híradós műfaj sajátja? Van rokonság a hírolvasás és a Forró nyomon vagy a Nyom nélkül típusú műsorok között?

MK: Azt hiszem, van. A klasszikus hírműsorok, amiken felnőttem, egyre kevesebb teret kapnak, a mai híradósoknak alkalmasnak kell lenniük akár egy szórakoztató műsor vezetésére is. Ez tőlem távol áll. Mindig klasszikus híradósnak próbáltam érezni magam, tehát kellő távolságra akartam lenni a hírektől, és úgy gondoltam, senkit nem érdekel, hogy én mit gondolok, csak el kell mondanom a híreket. Most már egyre kevésbé van így. Speciális helyzetben vagyok, mert azon kevesek közé tartozom, akik megtehették, hogy kipróbáltak sok mindent, nem csak játékvezető, oknyomozó riporter és nem csak híradós vagyok. Küzdök a skatulyák ellen, lehet, hogy megint valami egészen más jön, de az biztos, hogy a hírek közelében fogok dolgozni. Ami ezzel összeegyeztethető, az belefér, ami nem, az nem.

- x -

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.