A nagymamám kemény dió volt. Három férjet tett a sírba. Ketten csak elszunyókáltak egy pillanatra...
(Rita Rudneramerikai humorista)
A humor kezelhetõvé teszi az alárendeltséget, csillapítja a fájdalmat, nem utolsósorban segít túljutni az unalmas, mindennapi társadalmi "kötelezettségeken".
A feleség
A férjem tükröt szereltetett a hálószobánk plafonjára, hogy dögösebb legyen a szexuális életünk. Most jobban látom, mennyire kopaszodikÉ
(Victoria Woodbrit humorista)
Ám a humor nem csupán valamiféle anyagtalan, olcsó terápia. Gyógyszert ugyanis csak az egyén szed, hátha elmúlnak a tünetei. A gyógyszermetafora azt sugallja, hogy a humor csupán az egyéni helyzeteken segít. Valójában több mint orvosság: közös panaszokra nyit ablakot, mindenkinek elérhetõ eszköz ahhoz, hogy átformálhassa a világát. Egy humortalan csoport társadalmi hátrányba kerül.
Nagy-Britanniában az alternatív humor- ás szórakoztatóipar segítségével a nõk kialakítottak maguknak egy saját szférát, ahol tapasztalataikat megoszthatják egymással. Így a nõi humor a pluralista társadalom szerves részeként fejlõdhetett. Ma már nemcsak az alternatív kultúrához tartozik (ahol a hátrányos helyzetû nõk megszólalhatnak), hanem a populárishoz is. Megjelenésük a mainstreamben elõsegítette az alternatív hangok beszivárgását a "hivatalos" társadalomba. Kialakult az a speciális nyelv, amin a nõk kifejezik magukat. Mindez nem történhetett volna így a második feminista hullám (60-70-es évek) felhabzása nélkül.
Anya és fia
- Nyugodtan menj el ma este valahová, anyu, és érezd jól magad!
- Érezzem jól magam?! Mit gyanúsítgatsz! Én soha nem érzem jól magam! Feláldoztam magam a családi hajón - az egész életemet ennek szenteltem. Én vagyok a szakács, az inas és a kapitány. Felhúzom a vitorlát, lesikálom a fedélzetet, s amikor ott ültök mindannyian a tévé elõtt, és szuper jól érzitek magatokat, én csak roskadozom a kormányrúdnál, és lassan elsüllyedek, miközben megtervezem a másnapi menüt.
(Rhea, a háziasszony Carla Lane Butterflies címû sorozatából)
Az Egyesült Királyságban néhányan úgy hiszik, a hatvanas és hetvenes évek feminizmusa (azaz a feminizmus második hulláma) régen véget ért, és azóta a "posztfeminizmus" állapota uralkodik, vagyis nincs szükség a feminizmusra. Ám a második hullámos feminizmus nélkül a nõi humoristák, kabaréírók és a nõi vígjáték elsõ hulláma sem létezne. A nõk a nyolcvanas évek elejétõl kezdve nyomulnak az alternatív kabaréklubokban, beszivárgásuk a mainstream médiába és a szórakoztatóiparba innen számítható. Az olyan elõadómûvészek, mint Victoria Wood, Dawn French és Jennifer Saunders, megváltoztatták a humor arculatát. Az elsõ hullám egyik jelentõs vígjátékírónõje, Carla Lane elsõ nagy sikerét 1978-ban bemutatott, egy "unatkozó" háziasszonyról szóló Butterflies sorozatával érte el.
A háziasszony
Csináltam finom tortát. Kérsz? Van benne kokain. Jaj, mirõl beszélek - mazsolát akartam mondani.
(Mrs. Doyle gazdasszony a Father Ted címû sorozatból)
Az Egyesült Királyságban manapság már számos nõ ír és rendez televíziós komédiát: Mandy Fletcher (Blackadder), Beryl Vertue (Men Behaving Badly), Susan Belbin (One Foot in the Grave), Caroline Aherne (The Royle Family) és Jennifer Saunders (Pusszantlak, drágám), Denise O'Donoghue (Hat Trick). Rosie Bunting, aki eredetileg vígjátékok szerkesztõjeként kezdte a karrierjét a BBC-nél, ma sikeres produkciós céget vezet. Emellett a nõk fellépnek kabaréban, filmekben, színdarabokban és az úgynevezett stand-up (egyedül, élõben, direkt a közönséghez szóló) elõadásokban is. A leghíresebb angol stand-up komikus, Victoria Wood máig telt házak elõtt játszik szerte az országban. Kitûnõ humorista, zongorázik, saját maga írja a darabjait és a dalait. Amikor nem egyedül lép fel, akkor is legtöbbször nõkkel dolgozik. Témái általában a házasság és a szex örömei körül forognak: "Egész éjszaka a szomszéd párt kell hallgatnom, a nõ mindig azt kiabálja: jaj, drágám, felejtsd el, majd én elintézem magamnak!"
Wood veterán a brit komédia történetében, de vannak többen is, akik az elsõ hullám örökségét hordozzák. Nem túlzás azt állítani, hogy az angol humorban most a nõi nevek a legnagyobbak. Hagyománnyá vált a nõkomédia, és öröklõdik anyáról leányra.
Anya és lánya
A barátnõmnél vacsoráztam, a hálószobájában fiúkról beszélgettünk. Az anyja szólt, hogy kész a kaja, erre õ visszakiabálta, hogy menjen a francba a k***aÉ Gondoltam, milyen k***a jó így beszélni az anyákkal, én is ezt fogom csinálni. Hazamentem, és az anyám, aki egy kórházban takarít egész nap, azt kérte, hogy amíg dolgozik, takarítsam ki a szobámat, menjek vásárolni, és segítsek a húgomnak a házi feladatában... Mondtam neki, hogy menj a francba, te k***aÉ
Kómában voltam hat hónapig.
(Gina Yasherebrit-nigériai komikus)
A humor képes bármilyen emberi csoport tagjai között kapcsolatot teremteni. Sok vígjátékíró nõ állítja, hogy a nõk humora más, mint a férfiaké. (Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nemek szerint kell különbséget tenni, inkább csak észre lehet venni a nemi különbségekre utaló mintákat.) A nõi humor "felér egy szembesítéssel, és ez nagyon megy a csajoknak" - mondja Sue Teddern író. Szerinte "ahogy a nõk helyzete változik, úgy változik a nõi humor is". Lucy Flannery úgy gondolja, hogy a nõk másfelõl közelítenek: "Nagyon szeretem a jó karaktereket. Egy gyógyszertár vagy egy virágbolt önmagában nem vicces. Akkor válik azzá, amikor megtudjuk, kik dolgoznak ott." Regina Barreca amerikai professzor, a Connecticut egyetem tanára két könyvet is írt a nõi humorról. Szerinte a nõk nem nekifutnak egy vicc elmesélésének, mint a férfiak, hanem sztoriznak. Persze ezek csak tendenciák, de néhány alapigazság megfogalmazható: a nõi humor társadalmi ügy, általa jobban kommunikálhatnak egymás között a nõk, és olyan dolgokat adhat nekik mindez, amit a férfiak és a társadalmi intézmények csak ritkán: figyelmet, rajongást és elismerést.
Az áldozat
Valaki mindig követ a munkából hazafelé menet. Legközelebb megmérgezem, fölnyomom a tartalék tamponomat az orrába.
(Victoria Wood)
Nyilvánvaló, hogy Magyarországon még 2004-ben sincs helye és szerepe a nõi humornak sem az alternatív, sem a populáris kultúrában. Az Egyesült Királyságban ez másképp alakult. Míg Nyugaton a polgári csoportok saját kifejezésmódjukért harcoltak, Keleten államilag olvasztották össze a csoportidentitásokat. A nõk - az államszocializmus feminizmusa miatt (mert kétségtelenül ez is egyfajta feminizmus volt) - nem léphettek be könnyen a színpadi humor közegébe: sem fórum nem volt, sem pedig feminista hullám, ami szembemehetett volna a hivatalos társadalom hullámaival. Eszerint az államszocialista feminizmus bukásáról beszélhetünk; és ennek nyomai láthatók még ma is a posztszocialista kulturális életben. A "demokratikus" kulturális tevékenységek - filmek, tévéprogramok, reklámok, kabarék, színházak - nagyrészt férfikézben vannak ma Magyarországon, és a nõket gyakran humortalannak és másodrangúnak ábrázolják, ezzel is tovább nehezítve a nõk ön- és közmegbecsülését.
Persze érdemes hangsúlyozni, hogy nem rózsás a helyzet a "nyugati" országokban, így az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban sem, ahol a feminizmus második hulláma a legerõsebben hatott. E második hullám gyógyító hatásaként a nõi humor olyan platformot teremtett, ahol a nõ nem áldozatként, hanem pozitív és szellemes hõsként jelenik meg a nõi és férfiigények csatájában. Sajnos, ezt a gyógyítófolyamatot gyengíti az a tény, hogy kevesebb a nõi, mint a férfi humorista, és manapság a nõi stand-up gyakran a "férfias" stílust veszi át: a nemi szerveket érdekesebbnek találja, mint a sztorikat és a karaktereket, amik "nõiessé" tennék a humort.
A nyolcvanas években igazi "nemek harca" kezdõdött a brit komédiában: fiatal fiúk és lányok versengtek a színpadért, hogy megmutassák egymásnak, melyikük a bátrabb, a szexibb és a veszélyesebb. A kilencvenes években a stand-up lett "az új rock and roll". Az individualista, férfias harcmodor azt eredményezte, hogy a csoport helyett az egyéni érdekek váltak fontossá, pedig a nõk többsége most is szegény és hátrányos helyzetû, akiknek a nem fizetett házimunkával való bûvészkedés feladata jutott.
A nõi humor nemcsak a nyugati feminizmus sikereit, de kudarcait is követi. Végeredményben akár "Nyugaton", akár "Keleten" minden nõ jogosan tarthat igényt a "hidegháború utáni" feminizmusra, és ezzel együtt a különös nõi humor visszatértére a stand-upban, a kabaréban, a televízióban, de akár az utcán vagy otthon a barátnõk között. Nem találom meggyõzõnek azokat a gyakran hallható "bölcsességeket", melyek szerint a nõknek - mint társadalmi csoportnak - nincs mondanivalójuk, mert a feminizmus véget ért, vagy azt, hogy a nõi humor magánügy, s teljesen független attól, hogy milyen társadalmi vagy politikai problémájuk van a nõknek. A fiatal brit lányoknak vannak humoros nõi példaképeik. Egy, a The Guardianban megjelent híradás szerint a brit kamaszlányok a középkorú comedienne-t, Dawn Frenchet, az elsõ hullám veteránját szavazták meg kedvenc közéleti emberüknek. Az elsõ vicces hullám nélkül sok lány nem is hitte volna, hogy a nõknek van mondanivalója azon kívül is, hogy szépnek és szolgálatkésznek kell mutatniuk magukat.
A nõk humora mindig és mindenhol a felszínre tör. Szerencsére mindig vannak közöttünk olyanok, akik elég szellemesek és éleslátók ahhoz, hogy a mindennapi életünket pontosan, fájdalmasan, de szeretettel tudják megragadni. Igaz sajnos az is - Nyugaton éppúgy, mint Keleten -, hogy egy állhatatos és bizarr tévhit szerint a nõk nem olyan humorosak, mint a férfiak. E tévedés magyarázata egyszerû: a szabály az, hogy a nõk figyeljenek a férfiakra. Aki vicces, annak közönsége van. Aki nem vicces, annak kötelessége figyelni a viccesre. Ez hatalmi kérdés. S mivel a humor hatalmi eszköz, még mindig rendkívül fontos feladat, hogy a nõi humor mind több teret kapjon, és beépüljön a közös kulturális nyelvbe.
A humor fontos eszköz, amivel fenntartható a nõi identitás. Ha nem fogadjuk el, hogy a nõk csoportot képeznek - azaz közös panaszaik és örömeik vannak -, soha nem leszünk képesek kezelni azokat a problémákat, amiket a feminizmus még nem tudott megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy a nõk mind egyformák. Eltérõ személyiségük és történelmük ellenére vannak dolgok, amiért csak közösön érdemes harcolniuk - egyszerûen azért, mert csak úgy nyerhetnek.
Anna Loutfi
