Színház
„Átalakult a szakmánk, nem tudjuk, hogy hová és mennyire nyúlik be a kultúrpolitika”
Martin Crimp: Cyrano de Bergerac
Rostand darabját 2019-ben a londoni Playhouse Theatre számára írta át Crimp, most ennek a még sokkal szabadabb feldolgozását (Várady Szabolcs fordításának Závada Péter esett neki) tette színpadra Pelsőczy Réka.
Hogyan lehetne visszafordítani egy öngyilkossághoz vezető folyamatot?
Carlo Goldoni: Egy nyár
A szerző egyik késői munkájából, a nosztalgikus hangulatú, szinte szomorú Nyaralás-trilógiából Török Tamara fordítása alapján készített kétfelvonásos komédiát Ascher Tamás rendező.
Színpadra állították Öveges József kísérleteit
Micimackóék felnőttek
Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.
Rendszerbontók
A telepről induló ábrándos falusi cigány gyerek, Sándor művésszé válásának története krimiszerűen izgalmas, szókimondástól és öniróniától sem mentes mélyfúrás az első generációs roma értelmiség történelmében.
Mari a Covidban
A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.
„Ha a színház nem arról szól, amiben élünk, akkor miről beszélünk?”
Kosztolányi
Bálint András 43 év után ismét Kosztolányi előtt tiszteleg költői estjével, de szemben a Boldog, szomorú dallal, ezúttal szinte minden anekdota, vers, fénykép, napló- és filmrészlet a megidézett halálához visz egyre közelebb.