Visszhang: színház

Carlo Goldoni: Egy nyár

Visszhang

A szerző egyik késői munkájából, a nosztalgikus hangulatú, szinte szomorú Nyaralás-trilógiából Török Tamara fordítása alapján készített kétfelvonásos komédiát Ascher Tamás rendező.

Nehéz modernként újraértelmezni Goldoni berögzült darabjait (még akkor is, ha egy kevésbé felkapott művéről van szó). Mintha Ascher nem tudta volna eldönteni, terítse-e be a színpadot a csehovi fásultság, vagy inkább vibráljanak a figurák. A mérleg az előbbi irányába billen, amit még Khell Zsolt se nem színes, se nem szagos, minimalistának viszont túl sok díszletei is tetéznek. (Khell már „berendezte” a trilógia középső részét 2003-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban Rusznyák Gábor rendezéséhez.)

A játékosság fájón hiányzott ezen az estén, amivel megidézhető lett volna az olasz színház, és sajnos a színészi játék is hiányérzetet okozott. Borbély Alexandra (Giacinta) játéka nem lépte át a közepest, és bár a Filippót megtestesítő Bezerédi Zoltán jó teljesítményt nyújtott, Jordán Adél (Vittoria) és a többiek csak a minimálisan elvárhatót hozták. Kivételeset a tizennyolc szereplőből egyedül Dankó István (Fulgenzio) mutatott: annyira árnyalta a figuráját, amennyire az egy szürke öltönyös, a világot realistán látó ügyvéd esetében csak lehetséges, ráadásul a nyaralókhoz viszonyított kívülállóságával végig nevettetni tudott.

Az előadás szerelmi négyszöget megfestő története nem sok útravalót ad, és nem igazán gondolkodtat el, már ha a banális konklúzión (a szerelem vak) nem akarunk hosszabban elmerengeni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.