Visszhang: színház

Carlo Goldoni: Egy nyár

Visszhang

A szerző egyik késői munkájából, a nosztalgikus hangulatú, szinte szomorú Nyaralás-trilógiából Török Tamara fordítása alapján készített kétfelvonásos komédiát Ascher Tamás rendező.

Nehéz modernként újraértelmezni Goldoni berögzült darabjait (még akkor is, ha egy kevésbé felkapott művéről van szó). Mintha Ascher nem tudta volna eldönteni, terítse-e be a színpadot a csehovi fásultság, vagy inkább vibráljanak a figurák. A mérleg az előbbi irányába billen, amit még Khell Zsolt se nem színes, se nem szagos, minimalistának viszont túl sok díszletei is tetéznek. (Khell már „berendezte” a trilógia középső részét 2003-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban Rusznyák Gábor rendezéséhez.)

A játékosság fájón hiányzott ezen az estén, amivel megidézhető lett volna az olasz színház, és sajnos a színészi játék is hiányérzetet okozott. Borbély Alexandra (Giacinta) játéka nem lépte át a közepest, és bár a Filippót megtestesítő Bezerédi Zoltán jó teljesítményt nyújtott, Jordán Adél (Vittoria) és a többiek csak a minimálisan elvárhatót hozták. Kivételeset a tizennyolc szereplőből egyedül Dankó István (Fulgenzio) mutatott: annyira árnyalta a figuráját, amennyire az egy szürke öltönyös, a világot realistán látó ügyvéd esetében csak lehetséges, ráadásul a nyaralókhoz viszonyított kívülállóságával végig nevettetni tudott.

Az előadás szerelmi négyszöget megfestő története nem sok útravalót ad, és nem igazán gondolkodtat el, már ha a banális konklúzión (a szerelem vak) nem akarunk hosszabban elmerengeni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.