Színház

Mari a Covidban

Márton László: Jászai Mari feltámasztása

Kritika

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Viktóriát nem a szabadságharc időszaka érdekli, hiába szeretné a túlbuzgó Oltványiné Hincz Julianna (Fekete Linda), a biológia–kémia tanár, hogy a színjátszó kör vigyen a műbe egy kis hazafias szellemet. Hiszen miért is ne helyezhetnék Jászai életét a valóságosnál kicsit korábbra? Julianna nem áll le, folyton furkálja őt, de Viktória higgadt marad. Pedig van más gondja is: a lánya, Andrea (Magashegyi Nóra) kilátástalan anyagi helyzete és érzelmi élete például, és hát az övé sem sokkal szerencsésebb. Csoda-e, ha szép lassan Jászai Marivá lényegül át, és egy másik világba menekül a saját gondjai elől? Fokozatosan vértezi fel magát Jászai legerősebb szerepének, Médeiának (annak idején Medeának) a tulajdonságaival, akivel erős sorsközösséget érez, mert mindkettőjüket becsapták, nőiségükben megalázták. Egy idő után igazi tragikává változik. Keretes a darab szerkezete: mind a kezdésnél, mind a befejezésnél ugyanaz a zene és modern törzsi táncnak beillő mozdulatsor fokozza a drámaiságot, csak amíg a kezdetek kezdetén ez bemelegítésként is értelmezhető, addig a befejezésnél a jelenet katarzissá tisztul, egy apró, de jól irányzott csattanótól.

Kárpáti Barbara kidomborítja Viktória jellemfejlődését, alakításában tetten érhetők az átlényegülés főbb állomásai. Látjuk, ahogyan a két figura fedésbe kerül, és dicsérni lehet őt Médeia monológjában is. Fekete Linda szintén jó az őrmesteresre vett, a nőiességnek még a látszatát is kerülni igyekvő Juliként, de az ő játéka itt-ott egysíkú. A többiek pedig vagy túlságosan rájátszanak a szerepükre, vagy túl kevesek. Kovács Zsófia ’Cuci’ cicája és Pintér Zoltán Dániel ’Kátyú’ kutyája pedig gyermeki naivitást visz a történetbe, néhol azonban a meseszerűség annyira túlteng, hogy ezáltal mintegy zárójelbe is kerül maga a feltámadás.

Szelle Dávid hozza Bercit, Viktória minden hájjal megkent ismerősét – nem mellesleg ő a darab rendezője is. Remekül vegyíti a prózát a mozdulatszínházas elemekkel, így a kevés szereplő és a minimális díszlet-jelmez ellenére kifejezetten mozgalmas az előadás. A mozgáson kívül meghatározó még a fehér egyenmaszkok használata, amelyeket a színpad köré aggattak, mint­egy díszletelemként, ám a háttérben lévők ezeket rendre felveszik, jelezve az arctalan tömeg jelenlétét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.