Színház

Mari a Covidban

Márton László: Jászai Mari feltámasztása

Kritika

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Viktóriát nem a szabadságharc időszaka érdekli, hiába szeretné a túlbuzgó Oltványiné Hincz Julianna (Fekete Linda), a biológia–kémia tanár, hogy a színjátszó kör vigyen a műbe egy kis hazafias szellemet. Hiszen miért is ne helyezhetnék Jászai életét a valóságosnál kicsit korábbra? Julianna nem áll le, folyton furkálja őt, de Viktória higgadt marad. Pedig van más gondja is: a lánya, Andrea (Magashegyi Nóra) kilátástalan anyagi helyzete és érzelmi élete például, és hát az övé sem sokkal szerencsésebb. Csoda-e, ha szép lassan Jászai Marivá lényegül át, és egy másik világba menekül a saját gondjai elől? Fokozatosan vértezi fel magát Jászai legerősebb szerepének, Médeiának (annak idején Medeának) a tulajdonságaival, akivel erős sorsközösséget érez, mert mindkettőjüket becsapták, nőiségükben megalázták. Egy idő után igazi tragikává változik. Keretes a darab szerkezete: mind a kezdésnél, mind a befejezésnél ugyanaz a zene és modern törzsi táncnak beillő mozdulatsor fokozza a drámaiságot, csak amíg a kezdetek kezdetén ez bemelegítésként is értelmezhető, addig a befejezésnél a jelenet katarzissá tisztul, egy apró, de jól irányzott csattanótól.

Kárpáti Barbara kidomborítja Viktória jellemfejlődését, alakításában tetten érhetők az átlényegülés főbb állomásai. Látjuk, ahogyan a két figura fedésbe kerül, és dicsérni lehet őt Médeia monológjában is. Fekete Linda szintén jó az őrmesteresre vett, a nőiességnek még a látszatát is kerülni igyekvő Juliként, de az ő játéka itt-ott egysíkú. A többiek pedig vagy túlságosan rájátszanak a szerepükre, vagy túl kevesek. Kovács Zsófia ’Cuci’ cicája és Pintér Zoltán Dániel ’Kátyú’ kutyája pedig gyermeki naivitást visz a történetbe, néhol azonban a meseszerűség annyira túlteng, hogy ezáltal mintegy zárójelbe is kerül maga a feltámadás.

Szelle Dávid hozza Bercit, Viktória minden hájjal megkent ismerősét – nem mellesleg ő a darab rendezője is. Remekül vegyíti a prózát a mozdulatszínházas elemekkel, így a kevés szereplő és a minimális díszlet-jelmez ellenére kifejezetten mozgalmas az előadás. A mozgáson kívül meghatározó még a fehér egyenmaszkok használata, amelyeket a színpad köré aggattak, mint­egy díszletelemként, ám a háttérben lévők ezeket rendre felveszik, jelezve az arctalan tömeg jelenlétét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.