Színház

Mari a Covidban

Márton László: Jászai Mari feltámasztása

Kritika

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Viktóriát nem a szabadságharc időszaka érdekli, hiába szeretné a túlbuzgó Oltványiné Hincz Julianna (Fekete Linda), a biológia–kémia tanár, hogy a színjátszó kör vigyen a műbe egy kis hazafias szellemet. Hiszen miért is ne helyezhetnék Jászai életét a valóságosnál kicsit korábbra? Julianna nem áll le, folyton furkálja őt, de Viktória higgadt marad. Pedig van más gondja is: a lánya, Andrea (Magashegyi Nóra) kilátástalan anyagi helyzete és érzelmi élete például, és hát az övé sem sokkal szerencsésebb. Csoda-e, ha szép lassan Jászai Marivá lényegül át, és egy másik világba menekül a saját gondjai elől? Fokozatosan vértezi fel magát Jászai legerősebb szerepének, Médeiának (annak idején Medeának) a tulajdonságaival, akivel erős sorsközösséget érez, mert mindkettőjüket becsapták, nőiségükben megalázták. Egy idő után igazi tragikává változik. Keretes a darab szerkezete: mind a kezdésnél, mind a befejezésnél ugyanaz a zene és modern törzsi táncnak beillő mozdulatsor fokozza a drámaiságot, csak amíg a kezdetek kezdetén ez bemelegítésként is értelmezhető, addig a befejezésnél a jelenet katarzissá tisztul, egy apró, de jól irányzott csattanótól.

Kárpáti Barbara kidomborítja Viktória jellemfejlődését, alakításában tetten érhetők az átlényegülés főbb állomásai. Látjuk, ahogyan a két figura fedésbe kerül, és dicsérni lehet őt Médeia monológjában is. Fekete Linda szintén jó az őrmesteresre vett, a nőiességnek még a látszatát is kerülni igyekvő Juliként, de az ő játéka itt-ott egysíkú. A többiek pedig vagy túlságosan rájátszanak a szerepükre, vagy túl kevesek. Kovács Zsófia ’Cuci’ cicája és Pintér Zoltán Dániel ’Kátyú’ kutyája pedig gyermeki naivitást visz a történetbe, néhol azonban a meseszerűség annyira túlteng, hogy ezáltal mintegy zárójelbe is kerül maga a feltámadás.

Szelle Dávid hozza Bercit, Viktória minden hájjal megkent ismerősét – nem mellesleg ő a darab rendezője is. Remekül vegyíti a prózát a mozdulatszínházas elemekkel, így a kevés szereplő és a minimális díszlet-jelmez ellenére kifejezetten mozgalmas az előadás. A mozgáson kívül meghatározó még a fehér egyenmaszkok használata, amelyeket a színpad köré aggattak, mint­egy díszletelemként, ám a háttérben lévők ezeket rendre felveszik, jelezve az arctalan tömeg jelenlétét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.