Visszhang: színház

Stég

  • - sisso -
  • 2025. április 9.

Visszhang

Schwechtje Mihály az első színházi bemutatója, a 2019-es Örökség óta igyekszik átmenteni a dokumentum- és játékfilmjeinek lélektani mélységeit, humorát a kísérleti előadásaiba is.

A Stég egy dinamikus installáció, amely a végeken élő, elhagyatott emberek sorsának állít emléket, nagy csinnadrattával. Zenés dübörgés, villogó fények, apokaliptikus színpadkép fogadja a nézőt. Majd a komoly pszichés zavarral élő Kisgyuszit megrázóan alakító Olasz Renátó kiszámíthatatlan viselkedése és a kallódó zenészt játszó Varga Péter gitárjátéka is fokozza a káoszt, de a Hólyagcirkusz társulatból ismert Nádasi László Iván (a művezető) első bekiabálása már elviselhetetlenné teszi azt. Itt kezdődik in medias res a történet, és hirtelen értelmet nyer a következő egy óra minden szürreális eleme a szereplők viselkedésétől kezdve a váratlan díszletelemekig.

Egy bányató mellett vagyunk, ahol sóderkitermelés zajlik, meg a darab szereplőinek álmodozásokkal teli élete. Gyula (Szabó Domokos), a félkarú rabló bűvöletében élő apa stéget építene a bányatóra. Persze az összes pénze oda, herdálja a fiáét is. Kisgyuszi (a nagy vízbedobáló) beledobta az éppen meghalt nagypapa hamvait is a tóba, de Jutka, az anya (Szamosi Zsófi) kedvéért muszáj valamivel pótolni, különben nem lesz „temetés”. Megjelenik hát a tóból a nagyapja szelleme, és így tovább az egyetlen lehetséges végkifejletig.

A színdarabot a társulat írta, Kontos Miklós azonos című műve nyomán. Nem távoli világ ez: igazi önismereti merülés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.