Mi volt Sándornak megírva? „Édesanyám kívánságai és a környezetemben élők jó szándéka egyaránt hatottak rám. Mindannyian szerették volna, ha rossz tanuló leszek és hangoskodó. Ha kibukok az iskolából, és az egész életemet egy putriban töltöm, lehetőleg részegen.” A hatvanas évek elején járunk, innen indulnak a rövid és szürreális jelenetek. Sándor a fővárosba megy, a filmek világa vonzza. Sikerrel jár, kitör a sorsából, de a diktatúrának más tervei lesznek vele. A fikciós sztoriban felismerhetők a hazai roma polgárjogi mozgalom fő figurái, akiket érdemeik elismerése mellett kritizál is az előadás. Balogh Rodrigó rendező Illés Mártonnal írta a darabot, amely feldolgozza Bernáth Gábornak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folytatott kutatásait. (Az előadás foglalkozik a homoszexualitással is, ezért a mű a hazai jogszabályok szerint 18 éven aluliaknak nem ajánlott.) Csányi Dávid, Fenyvesi Krisztina és Szegedi Tamás játszanak minden szerepet, bravúros váltásokkal. Még énekelnek is!
A díszlet minimalista. Megrendítő és magával ragadó, ahogy a fiatal roma alkotók, akiknek a nagyszüleit még nem nemzetiségként, hanem felzárkóztatásra szoruló társadalmi osztályként határozta meg a rendszer, bemutatják azt a generációt, amelyiknek a küzdelmei nélkül most ők nem állhatnának a színpadon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
