7 kérdés – Máté Gábor

  • - izs -
  • 2012. november 26.

Színház

Van, akinek minden irodalmi alakról a Katona József Színház igazgatója jut eszébe, de ő inkább csak Kosztolányival tud azonosulni, még egy napra sem szeretne nő lenni, és mindent kritikus szemmel figyel – a színpadon és a rendezői székben is rendre megforduló színházvezetőtől kérdeztünk most hetet.

1. Kitől kérnél autogramot?

Azt pont senkitől. Inkább dedikáltatnék bármelyik kortárs magyar íróval, akinek megvettem a könyvét.

2. Mi a luxuskiadásod?

Csak nyáron szeretek kocsival közlekedni, amúgy a városi közlekedéssel utazom – ilyen értelemben télen luxus az autó, hisz alig használom. Bár az még nagyobb luxus lenne, ha minden télen eladnám, és minden nyáron újat vennék.

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Háború és béke. A Harry Potterbe belekezdtem, de valahol a harmadik oldal magasságában feladtam – egyszerűen nem érdekelt.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?


Fotó: Galló Rita

Én senkinél se éreztem ilyet, de az a nő, akivel a legtöbb időt töltöttem együtt életemben, azt állítja, hogy szinte minden irodalmi alakról én jutok eszébe: ezek között vannak nagyon vonzó figurák és rettenetes alakok, akiknél nem is értem, milyen hasonlóságot láthat. Amikor Kosztolányi-verseket olvasok, akkor érzek valami ilyesmit: ő maga, ahogy ő gondolkodott az életről és a halálról, az nagyon rokon azzal a gondolkodásmóddal, ami az enyém.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Erre egyáltalán nem vágyom. De ha nő lennék, akkor, gondolom, kérnék egy pasitól pénzt egy szoknyára.

6. Mit töltöttél le utoljára?

Nem szoktam, nem érek rá. Az megesik, hogy döntési helyzetben valamit gyorsan meg kell néznem, és olyankor megkérek valakit a környezetemből, hogy töltse le nekem. Ezek mindig munkával kapcsolatos dolgok: filmek, előadások, ilyesmik.

7. Melyik előadást nézve érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Engem nem szippant be az égvilágon semmi, mert sajnos annyira el vagyok romolva, hogy mindent szakmai szemmel nézek. Nagyon nagyra tartom az Etűdök gépzongorára című filmet, de van benne egy jelenet, amikor a főszereplő szalad egy folyosón – akármennyire is szeretném, azt még sosem tudtam úgy végignézni, hogy ne vegyem észre a kezében egy derítővel álló világosítót, aki nyilván úgy került oda, mint az Egri csillagokba a karóra.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.