Június végén határozott a Fővárosi Közgyűlés a Centrál Színház magánosításáról, augusztus 31-ig kell kiírni a pályázatot, és Tarlós Istvánnak november 30-ig kell a közgyűlés elé terjeszteni a szerződést - így a Centrál január elsejétől válhat magánszínházzá. A színház értékét a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. mérte fel, és azt - 42 százalékos diszkontálás után - 192 millió forintban állapította meg. Az értékelés nyilvános, szakemberek - így a magánszínházat üzemeltető Orlai Tibor - szerint ez az ár piacinak tekinthető. Az adásvétel tárgya a főváros 100 százalékos tulajdonában lévő Centrál Színház Nonprofit Kft., tehát a Révai utcai ingatlan a fővárosé marad, a vevő a színházi funkcióhoz kötődő vagyonelemeket és jogokat kapja meg. Az önkormányzat ugyanakkor vállalja, hogy 10 évig bérbe adja az 1883 óta színházként használt épületet a vevőnek, és közhasznúsági szerződést is köt vele. Utóbbiban nem a vele járó egymillió forintos támogatás a lényeg, hanem az, hogy a színház így része maradhat a kiemelt kategóriának, és a továbbiakban is jogosult lesz normatív állami támogatásra. Ezért azonban a Révai utcai ingatlant továbbra is színházként kell üzemeltetnie, méghozzá a most érvényes közhasznúsági szerződés számai szerint, tehát évi 180 előadást, két bemutatót, 60 százalék saját előadást kell produkálnia. (Ezeket a számokat a Puskás vezette színház egyébként jócskán meghaladta.) Azt is kimondja a határozat, hogy milyen színházat kell itt csinálni: olyat, amilyet eddig. A "színház művészeti profiljának megtartása, a repertoár tovább játszása" mellett az igazgatói mandátumának 2016 elején történő lejártáig Puskás Tamást is alkalmaznia kell a vevőnek.
Anettka beszállna
Ezzel a formulával a főváros megtalálta a módját, hogy egyszerre tegyen eleget egy elvben egyenlő esélyeket nyújtó pályázat követelményének, ám mégsem kell számolnia azzal, hogy a Centrál Színház mint kulturális érték megszűnik vagy jelentősen átalakul. Az óvatosság érthető, nem ez az első kísérlet a teátrum magánosítására.
A Centrál jogelődjét, a Vidám Színpadot egyszer már privatizálta az önkormányzat. A kht. felét 1999-ben az igazgató, Bodrogi Gyula vette meg azzal az ígérettel, hogy piaci forrásokat von be, ám a vegyes tulajdonlás nem vált be, sem színvonalában, sem gazdaságilag nem felfelé indult el a teátrum. Az önkormányzat viszszavásárolta Bodrogi tulajdonrészét, és pályázattal 2002-ben Bóka B. László újságírót nevezte ki a teátrum élére, ami maga volt a katasztrófa. Több mint 80 millióra kúszott az adósságállomány, a színészek és a közönség is elégedetlen volt, már a Budapest TV Anettkája is bejelentkezett a színházra. Az önkormányzat számára egyre kínosabbá vált az ügy, menesztette Bókát, és a színház bezárását fontolgatta. Amikor 2003-ban Puskás ezt hallotta a rádióban, csikorgó gumikkal fordult meg a Margit hídon, hogy az önkormányzathoz siessen - meséli a későbbi direktor. "Azt mondtam, szellemi apportként hozok öt előadást, amivel újraindítom a színházat." Az előadások - köztük négy Shakespeare-vígjáték - Puskás tulajdonát képezték, amiket egy amerikai filmes gázsijából vásárolt. Staggione színházat akart létrehozni, hogy a vidéki színházak számára kínálja előadásait. Ötletét nem fogadta kitörő lelkesedés, így számára is megkönnyebbülés volt, hogy a Vidám Színpadra viheti őket. Schiffer János, a kultúráért felelős akkori főpolgármester-helyettes szerint Puskás ajánlata azért is volt vonzó, mert megígérte, hogy nem kér elődjénél több támogatást, sőt a 82 milliós adósságot is visszafizeti. Válságkezelőként nevezték ki a színház élére 1 plusz 3 évre, utána pedig még kétszer nyert pályázaton. Az igazsághoz tartozik, hogy később emelkedett a teátrum támogatása, és az adósság egy részét is elengedték, de Puskás tényleg megmentette a színházat azzal, hogy lecserélte a társulatot, a repertoárt és a közönséget. A kisszínpadon a Krétakör Mizantrópja ment, Novák Eszter rendezésében pedig bemutatták Barta Lajos Szerelem című művét, ami díjat érdemelt a POSZT-on. De a Centrál soha nem akart művészszínház lenni, inkább színvonalas bulvár. A "felnőtteknek szóló meséket" - ahogy Puskás jellemzi a színházát - pedig veszik az emberek, a 2003-as látogatószámot több mint duplájára, a jegybevételt több mint négyszeresére növelték.
Puskás nem áll a "Fidesz embere" hírében, sőt régebben inkább az SZDSZ-hez kötötték, amiből állítása szerint annyi igaz, hogy rendezvényszervezőként a Demszky-érában ötleteivel Bartók Júliát, Demszky akkori titkárságvezetőjét kereste meg, és néhányuk megvalósításához nyert is támogatást. Így emlékszik erre más, korabeli fővárosi politikus is. De akkor miért adnak színházat neki?
Miért éri meg a fővárosnak?
A város eddig sem támogatta túl bőkezűen ezt a színházát. Tavaly 56,7 millió forintot adott támogatásként, de csaknem 81 millió forintot bérleti díj formájában vissza is vett. Tehát támogatás helyett még a színház fizetett több mint 24 milliót a fővárosnak azért, hogy kulturális terméket szolgáltathatott. Idén normalizálódott a helyzet, a támogatás 5 millió forintjához a bérleti díj a bruttó jegybevétel 1 százaléka, 3,6 millió lett. Az előterjesztés is elismeri, hogy a színház elmúlt éveit jellemző negatív eredmény ennek a "csak részben kompenzált" bérleti díjnak köszönhető. A privatizáció után a főváros lát némi pénzt a teátrum árából, a havi - szintén piacinak tekinthető - 6,7 milliós bérleti díjból, amit ráadásul nyáron is fizetnie kell a bérlőnek, és spórol egy keveset azzal is, hogy csak jelképes támogatást nyújt ezen túl a színház számára. Ezenfelül pedig nem kell költenie a tulajdonában lévő épület felújítására, karbantartására, márpedig az elmúlt tíz évben kicsit több mint 200 millió forintot fordított a város erre a célra. Megújult a homlokzat, a fűtési, szellőztetési rendszer, a nagyszínpad nézőtere. Így tehát, ha 10 éves intervallumot veszünk, akkor a főváros körülbelül 1,2 milliárd forinthoz jut vételár (192 millió), bérleti díj (804 millió), megspórolt normatív (50 millió) és egyéb támogatás (200 millió) címén. És közben a színház sem vész el.
A Csomós-modell
Csomós Miklós kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes szerint nem a piszkos anyagiak miatt döntöttek a privatizáció mellett. A Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy ez modellkísérlet. Amikor azt kérdezzük, vajon a közeljövőben mely színházak kerülnek eladósorba, ha a modell működik, Csomós nem adott választ. A művészszínházak nem jöhetnek szóba, mert hát ki venné meg a Katonát, a Radnótit? Az Operett és a Madách pedig vélhetően még mindig túl nagy és költséges üzem a magánosításhoz. De ott van a kommerszben utazó Thália Színház és József Attila Színház, illetve méreténél fogva az Újszínház is alkalmas lehetne a privatizációra. Csakhogy ezen teátrumok vezetőit (Kálomista Gábort, Nemcsák Károlyt, Dörner Györgyöt) a fővárosi szintnél komolyabb kötelékek kötik a párthoz, így hasonlóan piaci alapú ajánlattal bizonyára nem sértenék meg őket. A barátok nem 192 millióért, legfeljebb 3 millióért vesznek színházat errefelé, mint Németh Kristóf a Játékszínt (lásd keretes írásunkat). Jól értesültek szerint épp a miniszterelnök biztatta a színházak privatizációjára a fővárost, és az ötletet a Játékszín általa tán nem minden elemében ismert privatizációja adta. Akárhogy is, a főváros most Orbán kedvében is jár, miközben az üzlet a konyhára is hoz valamit.
De honnan van minderre pénze Puskás Tamásnak? Akiről nem tudjuk, mennyi pénzt rejteget a párnacihában, de az biztos, hogy nem nagyvállalkozó. A P & B Szórakoztatás Szervező és Bonyolító Bt. átlagosan valamivel évi 10 millió fölötti bevételéből vagy a Centrálban kapott 700 ezer forint (plusz 40 százalék prémium) fizetéséből nem valószínű, hogy összespórolt volna egy színházra valót. Puskás kérdésünkre elárulta: valóban nincs saját forrása a vételár 30 százalékának kifizetésére. Ennyit kell szerződéskötéskor letenni, a többit öt év alatt törlesztheti a vevő. Tőkéstársat mégsem vonna be, hanem banki kölcsönből finanszírozná az ügyletet.
De miből törleszti a kölcsön milliós részleteit, ha a privatizációs szerződés 10 évig előírja a nonprofit működési formát, s így osztalékként nem juthat a befektetett tőkéhez? Megemelheti például a saját fizetését, illetve saját érdekeltségeit bízhatja meg beszállítói feladatokkal. Miután a színház 11 repertoárdarabjából 10-et az igazgató rendezett, a rendezései után is felveheti a neki járó teljes gázsit. A főváros többször toldozott-foldozott rendelete szerint ugyanis a színházigazgatók a saját színházukban végzett alkotói munka után maximum a fizetésük negyven százalékáig vehetnek fel pénzt. Mindenesetre nem a világ legnagyobb bizniszét csípi meg Puskás, ha megveszi az általa felépített színházat.
Miért éri meg Puskásnak?
Munkahelyet veszek, a felnőttéletem hátralévő részének biztonságát - mondja Puskás, arra utalva tán, hogy a színház-igazgatói kinevezéseknél is gyakran felülírják a szakmai érveket a politikaiak. Az is igaz, hogy nem lesz teljes egészében kiszolgáltatva a piacnak, hiszen miután megmarad a nonprofit forma és a fővárossal kötött közszolgáltatási szerződés, továbbra is igénybe tudja venni a kiemelt státusszal járó állami támogatást, ami a színház büdzséjének mintegy negyedét, 141 millió forintot tett ki tavaly. (A magánszínházi működés önmagában nem összeférhetetlen a kiemelt státusszal, mióta a Karinthy Színházat beemelték ebbe a körbe.) Emellett a színház 212 millió forintot gyűjtött be a nettó jegybevétel 80 százalékáig igénybe vehető társaságiadó- (tao) felajánlásokból. Ez a lehetőség minden regisztrált színház számára elérhető. Puskás szerint, miután továbbra is kiemelt státuszú, elismert színvonalú kulturális közszolgáltatást nyújtanak nonprofit alapon, az állami támogatás jogos igény, hiszen semmiben nem különböznek attól, mintha az állam saját intézményein keresztül látná el ezeket a feladatokat. Ráadásul a teátrum kiugróan magas jegybevétellel rendelkezik. Tavaly nettó 280 millió forint került a kasszába úgy, hogy 12 százalékos jegyáremelést hajtottak végre, ám fizető közönségük száma még nőtt is, idén meghaladta a 100 ezret. A színházat két termének 620 fős befogadóképessége, 90 százalékos látogatottsága alkalmassá teszi a magánszínházi működésre. Gyakorlatilag a műszak és a menedzsment van állásban, a 12 társulati tagon kívül a színészek fellépti díjat kapnak. Népszerű darabok futnak népszerű színészekkel, jó marketinggel. A színház gazdaságilag stabil, hosszú távú kötelezettségei nincsenek, Puskás működése alatt 156 millió forint eredménytartalékot halmozott fel, ami persze nincs mind készpénzben a kasszában, a színház működésére fordították. Ráadásul magán kft.-ként, megszabadulva tengernyi adminisztrációs tehertől jóval olcsóbban és rugalmasabban tud működni.
Állami támogatás nélkül azonban nem lesz működőképes a színház. A helyzetet bonyolítja, hogy az EU csak 2016-ig fogadta be a tao intézményét. Puskás szerint, miután ma már a teljes magyar színházi struktúra költségvetésébe beépült a tao, nem lehet egyik napról a másikra elvonni tőle, a kieső bevételt valamilyen módon kompenzálni kell, különben az egész szcéna radikális áremelésre kényszerül - érvel az igazgató. Arra a felvetésünkre, mi lesz, ha a kompenzációt éppen a magánszférára nem terjesztik majd ki, Puskás azt válaszolta: "Százezer ember igényét nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni." A kiemelt státusz odaítélése számos objektív feltételhez kötött, amit a Centrál nyilván a jövőben is képes lesz teljesíteni, de a végső szót a miniszter mondja ki.
JátékszínA Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház támogatását a 2011/12-es évad végén szüntette meg a kulturális tárca, takarékosságra hivatkozva, felbontva közhasznúsági szerződésüket. Miután a tulajdonos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) nem kapta meg a működéshez szükséges támogatást a Szőcs Géza vezette államtitkárságtól, úgy döntött, végelszámolja a társaságokat. Kereshettek volna persze olyan vezetőt, aki részben üzleti formában, jóval kevesebb állami támogatásból működteti a színházat, de nem tették. A társulat nélküli körúti bulvárszínház, a Játékszín privatizációja ésszerűnek tűnt. Ehelyett azonban 2012. augusztus 1-jén megkezdték a végelszámolást. Németh Kristóf ekkor vételi ajánlatot tett, eközben az MNV Zrt. megbízta a Gordius Consulting Zrt.-t a Játékszín vagyonértékelésének elkészítésével. Ám a Centrál felmérésétől eltérően itt a tulajdonosi döntés úgy szólt, hogy a Játékszín jogutód nélkül megszűnik, "így az értékbecslés során mindazok a módszerek kizárhatók, melyek folyamatos jövőbeni működést feltételeznek" - olvasható a dokumentumban. Tehát a máig használt berendezési tárgyak zömét, díszleteket, szoftvereket, projektort, jegynyomtatókat, hangfalakat, erősítőket, fénypultot, reflektorokat, mikrofonokat értéktelennek nyilvánították. Hiszen ezek - az előadások jogaival együtt - csak egy működő színházban érnek valamit, egyenként a piacon értékesítve csupa használt lom. De még ami érteket képviselt, az sem lett több 8,7 millió forintnál. A több mint 1500 négyzetméteres ingatlan bérleti jogát 8 millió forintra értékelte a vagyonbecslő. A színház kötelezettségei, illetve egyéb - például a nettó 10 millió forintos (!) iratőrzési és -rendezési - költségek levonása után jött ki a társaság vagyonértékeként 2,9 millió forint. A vagyonbecslés hangsúlyozza, hogy megállapításai csak az adott feltételek esetén érvényesek. Alighogy elkészült a színházi funkcióval nem számoló értékbecslés, Németh Kristóf, Bank Tamás, Metz Alexandra és Szűcs Attila szeptember 28-án megtette 3,1 millió forintról szóló ajánlattételi nyilatkozatát. Németh akkor úgy nyilatkozott, nem ismerte, mekkora összegre értékelte a társaság vagyonát a Gordius Consulting. Mivel a vételi ajánlat meghaladta a vagyonértéket, az MNV Zrt. az értékesítésnek nem látta akadályát, a versenyeztetéstől pedig a kis érték miatt el lehetett tekinteni. Ahhoz képest, hogy a színházat azért kellett végelszámolni, mert nem kapott állami támogatást, a minisztériumtól megtudtuk, hogy a Játékszín a nem minősített színházművészeti szervezetek pályázatán 2013-ban 7 millió forint támogatásban részesült, emellett egy szeptemberi kormányhatározat jóvoltából az előző évi maradványkeretből 63,4 millió forintot kaptak a színház "zökkenőmentes szakmai feladatellátására". Ez a korábbi állami támogatás 44 százaléka. Idén már nem kellett a maradványok között keresgélnie a kormánynak, hanem betervezte ugyanezt az összegű támogatást. Németh Kristóf igazgató elmondta, hogy az állami támogatás mellett 84 millió taót és 105 milliós jegybevételt sikerült realizálniuk. A Barátok köztből ismert színész szerint a magánszínházé a jövő, pár nappal ezelőtt meg is alapította a Magánszínházak Szövetségét. |
Budapesti KamaraszínházA Tivolival és a két Asbóth utcai, apró stúdióval, három műszakkal és nagy társulattal rendelkező színház gazdaságilag meglehetősen irreális struktúra volt, jelentős állami támogatás nélkül nem lehetett működtetni. A végelszámolás most júniusban fordult felszámolásba. A színház által egykor bérelt ingatlanokat szétszedték. A Tivoliért Gulyás Gábor, a Műcsarnok akkori igazgatója is harcba szállt, de őt elsöpörte az MMA-botrány, majd a Tháliát vezető Kálomista Gábor is szerette volna megkaparintani a helyet, amely az operaházat, sőt Németh Kristófot is érdekelte. De mindenkinél erősebb volt Orbán Viktor személyes fotósa, Burger Barna lobbija, és így a hozzá közel álló Kőrösi Orsolya, az Ernst Múzeum kiszervezésével létrehozott Robert Capa Központ vezetője megszerezte a Tivoli bérleti jogát a fővárostól (Burgerről és a Robert Capa Központról lásd cikkünket: Folthoz a zsákot, Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.). A Shure Stúdió Erzsébetváros tulajdonában van, az Ericsson Stúdió az MNV-é. Erzsébetváros önkormányzata kérdésünkre elmondta: már kérelmezték az ingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba adását. A tulajdonviszony rendeződése után pedig nyílt pályázat kiírásával a helyiségek együttes bérbeadását tervezik, kizárólag színházi tevékenység céljára. |
ÁtriumKözelebb áll a Centrál magánosítása mintájához a budai Átrium mozi két évvel ezelőtti privatizációja. Négy kultúrakedvelő magánszemély, köztük a Mastercard Europe korábbi igazgatója, Gauder Milán és a Videoton vezérigazgatója, Lakatos Péter vette meg 112 millió forintért, s ennek körülbelül a feléből fel is újíttatta. Az ingatlan tulajdonosa az Átrium Film-Színház Vagyonkezelő Kft., mely ingyenesen bocsátja az egykor a Merlin Színházat működtető Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány rendelkezésére. Ez befogadó színházként működteti a helyet. A fővárostól a közhasznúsági szerződés értelmében 7,6 millió forint támogatást kap, a kulturális tárca pedig mint független színházat támogatja 9 millió forinttal. |
