rés a présen: Kilenc éve vezeted a MU Színházat. Mi volt számodra eddig a legfontosabb eredmény és a legtanulságosabb kudarc?
Erős Balázs: Sok fontos eredmény volt és számos kudarc ért, de ez szerintem ennyi év alatt természetes. Rengeteg színházi és táncos eseményt, kulturális programot, edukációs és innovatív projektet sikerült befogadnunk vagy létrehoznunk. Növeltük a látogatottságunkat, számos fiatalnak adtunk bemutatkozási lehetőséget, akik közül sokan mára szakmailag is elismert alkotóvá, alkotócsapattá váltak. Az érem másik oldala, hogy sajnos nincs lehetőségünk elég időt adni az előadások kijátszására, annyi alkotóval, csapattal dolgozunk együtt.
rap: Milyen folyamatok indultak be, sikerült-e az arculatot olyanra formálni, amilyenre szeretted volna?
EB: A két legfontosabb szakmai folyamat, amely beindult és mára a profilunk legfőbb részét adja, az a tehetségkutatás, illetve a közösségépítés. Már a kezdetekkor ezek a célok fogalmazódtak meg bennem, csak kerestem hozzá a formát, amely végül egy befogadó és közösségi színházi funkcióban találta meg magát. Ebben fontos szerepe lett két olyan műhelynek, amelyek az épületünkben dolgoznak velünk párhuzamosan. A Káva Kulturális Műhely az elmúlt húsz évben a színházi neveléssel foglalkozó csapatok közül az egyik legfontosabbá és legprofesszionálisabbá nőtte ki magát. Együttműködésünk hat éve indult el egy koprodukcióval, és célkitűzéseink, a színházról alkotott elképzeléseink, gondolataink annyira közösek, hogy 2013 januárjától egy épületben működünk együtt. A MU Terminál Kortárs Táncműhely 2005 óta dolgozik a színházban. Pár éve indították el TerMini programjukat, amelynek keretében 2,5-től 18 éves korig foglalkoznak fiatalokkal táncórák keretében.
rap: Milyen évadot zártok?
EB: Ez az évad az egyik legsikeresebb a működésünk 26 éve alatt. Nagyon fontos bemutatók készültek, hiánypótló fesztiváloknak adtunk otthont. Közösségi működésünket egy közösségi könyvtár létrehozásával, valamint egy közösségi kert tervezésével egészítettük ki. Saját programjaink közül pedig kiemelném a négyalkalmas színház-pedagógiai foglalkozássorozatunkat.
rap: Ezt már a múlt évben elindítottátok
Engedetlenek címmel. Az idén Családi kör a program neve. Mi a célotok ezekkel a zártkörű iskolai foglalkozásokkal?
EB: A programban négy foglalkozás megtartását tűzzük ki célul. Az első három alkalom előadásokhoz köthető: az egyes előadásokat követően az osztály tagjai a látottakat feldolgozó foglalkozáson vesznek részt, amelynek fókuszában korunk egyik meghatározó kérdése, a megcélzott korosztály számára is releváns téma áll: a család fogalma a 21. században. A negyedik alkalom pedig egy olyan színház-pedagógiai foglalkozás, amelynek keretében a résztvevők maguk készíthetik el jeleneteiket a kiválasztott tematika kapcsán. A program kettős célt szolgál. Egyrészt a diákoknak lehetőségük nyílik nem kőszínházi és nem mainstream előadásokkal találkozni, ezáltal árnyalódik a színházról alkotott képük, megismernek kísérletező műhelyeket és újító színházi formákat is. Másrészt a foglalkozások során közösen gondolkozhatnak a felkínált történetekről és a középpontba helyezett témákról. A program vezetői Gyombolai Gábor színész-drámatanár és Róbert Júlia dramaturg, színházpedagógus.
rap: A Családi kör hogyan kapcsolódik a MU Színház repertoárjához tartozó előadásaitokhoz, nevezetesen a karamazovhoz, a Vaknyugathoz és Az ölében énhez?
EB: A foglalkozások alapvetően a felsorolt előadásokhoz kapcsolódnak, minden esetben az adott előadás rendezőjének a részvételével. Így lehetőség nyílik arra, hogy a diákok a műelemzés kereteit túllépve, a beszélgetést játékokkal és aktív részvétellel kiegészítve dolgozzák fel a látott történetek középpontjában álló kérdéskört, problémát, jelen esetben a mindhárom előadásban érintett témát, a családét.
