ZSIBONGÓ melléklet - rés a présen

A család fogalma a 21. században

Erős Balázs művészeti vezető

  • rés a présen
  • 2018. április 22.

Színház

rés a présen: Kilenc éve vezeted a MU Színházat. Mi volt számodra eddig a legfontosabb eredmény és a legtanulságosabb kudarc?

Erős Balázs: Sok fontos eredmény volt és számos kudarc ért, de ez szerintem ennyi év alatt természetes. Rengeteg színházi és táncos eseményt, kulturális programot, edukációs és innovatív projektet sikerült befogadnunk vagy létrehoznunk. Növeltük a látogatottságunkat, számos fiatalnak adtunk bemutatkozási lehetőséget, akik közül sokan mára szakmailag is elismert alkotóvá, alkotócsapattá váltak. Az érem másik oldala, hogy sajnos nincs lehetőségünk elég időt adni az előadások kijátszására, annyi alkotóval, csapattal dolgozunk együtt.

rap: Milyen folyamatok indultak be, sikerült-e az arculatot olyanra formálni, amilyenre szeretted volna?

EB: A két legfontosabb szakmai folyamat, amely beindult és mára a profilunk legfőbb részét adja, az a tehetségkutatás, illetve a közösségépítés. Már a kezdetekkor ezek a célok fogalmazódtak meg bennem, csak kerestem hozzá a formát, amely végül egy befogadó és közösségi színházi funkcióban találta meg magát. Ebben fontos szerepe lett két olyan műhelynek, amelyek az épületünkben dolgoznak velünk párhuzamosan. A Káva Kulturális Műhely az elmúlt húsz évben a színházi neveléssel foglalkozó csapatok közül az egyik legfontosabbá és legprofesszionálisabbá nőtte ki magát. Együttműködésünk hat éve indult el egy koprodukcióval, és célkitűzéseink, a színházról alkotott elképzeléseink, gondolataink annyira közösek, hogy 2013 januárjától egy épületben működünk együtt. A MU Terminál Kortárs Táncműhely 2005 óta dolgozik a színházban. Pár éve indították el TerMini programjukat, amelynek keretében 2,5-től 18 éves korig foglalkoznak fiatalokkal táncórák keretében.

rap: Milyen évadot zártok?

EB: Ez az évad az egyik legsikeresebb a működésünk 26 éve alatt. Nagyon fontos bemutatók készültek, hiánypótló fesztiváloknak adtunk otthont. Közösségi működésünket egy közösségi könyvtár létrehozásával, valamint egy közösségi kert tervezésével egészítettük ki. Saját programjaink közül pedig kiemelném a négyalkalmas színház-pedagógiai foglalkozássorozatunkat.

rap: Ezt már a múlt évben elindítottátok
Engedetlenek címmel. Az idén Családi kör a program neve. Mi a célotok ezekkel a zártkörű iskolai foglalkozásokkal?

EB: A programban négy foglalkozás megtartását tűzzük ki célul. Az első három alkalom előadásokhoz köthető: az egyes előadásokat követően az osztály tagjai a látottakat feldolgozó foglalkozáson vesznek részt, amelynek fókuszában korunk egyik meghatározó kérdése, a megcélzott korosztály számára is releváns téma áll: a család fogalma a 21. században. A negyedik alkalom pedig egy olyan színház-pedagógiai foglalkozás, amelynek keretében a résztvevők maguk készíthetik el jeleneteiket a kiválasztott tematika kapcsán. A program kettős célt szolgál. Egyrészt a diákoknak lehetőségük nyílik nem kőszínházi és nem mainstream előadásokkal találkozni, ezáltal árnyalódik a színházról alkotott képük, megismernek kísérletező műhelyeket és újító színházi formákat is. Másrészt a foglalkozások során közösen gondolkozhatnak a felkínált történetekről és a középpontba helyezett témákról. A program vezetői Gyombolai Gábor színész-drámatanár és Róbert Júlia dramaturg, színházpedagógus.

rap: A Családi kör hogyan kapcsolódik a MU Színház repertoárjához tartozó előadásai­tokhoz, nevezetesen a karamazovhoz, a Vaknyugathoz és Az ölében énhez?

EB: A foglalkozások alapvetően a felsorolt előadásokhoz kapcsolódnak, minden esetben az adott előadás rendezőjének a részvételével. Így lehetőség nyílik arra, hogy a diákok a műelemzés kereteit túllépve, a beszélgetést játékokkal és aktív részvétellel kiegészítve dolgozzák fel a látott történetek középpontjában álló kérdéskört, problémát, jelen esetben a mindhárom előadásban érintett témát, a családét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.