Magyar Narancs: Jelenleg négy stand-upja fut a Dumaszínházban, játszik a Loupe Színházi Társulás egy darabjában, emellett forgatókönyveket is ír. Hogyan fér meg egymás mellett ennyi minden?
Rainer-Micsinyei Nóra: Úgy érzem, ezek a szerepek erősítik egymást. Én legalábbis felszabadítónak érzem, hogy amikor színészkedem, sokkal kisebb a felelősség rajtam, mint amikor stand-upolok. A stand-upban viszont megélhetem a maximális szabadságot és önkifejezést, hogy arról és úgy beszélek, amiről és ahogy akarok. Az önálló estjeimben Deés Enikővel, a Dumaszínház dramaturgjával dolgozom együtt, ezek az előadásaim alapvetően az én ötleteimen alapulnak, szinte teljes egészében nálam van a kontroll, ami nagy felelősség. A Loupe-pal a Titkosszolgákban játszom, ott nyilván hozzászólhattunk a darabhoz, de nem én írtam, és nem kellett kívülről sem néznem magam, mert az a rendező dolga. A színpadi tapasztalat pedig egyértelműen segíti a forgatókönyvírást is: színészként érzi az ember, jó-e egy párbeszéd, vagy hogy mi az, amit ki kell mondani, és mit elég eljátszani.
MN: 2022-ben mutatta be első önálló estjét, az Innen szép nyernit, majd egy évvel később a Magyar csodát, utóbbi továbbra is műsoron van. Az, hogy immár a saját nevével is képes nézőket becsábítani, minden komikus számára meghatározó lépcsőfoknak számít. Hogyan éli meg ezt?
RMN: A dolgok hagyományos menete szerint mindenki 10, majd 20 perces beugrásokkal kezd, mielőtt nekivág az önálló estnek, de nálam ezek a lépések szinte teljesen kimaradtak. Régóta együtt dolgoztam a Dumaszínházzal különböző koprodukciókban, videós projektekben, aztán Litkai Gergely művészeti vezető és Szabó Márton István produkciós vezető felkértek, nincs-e kedvem egy saját műsorhoz – nekem pedig természetesen volt kedvem. Az első estemet a kisteremben játszottam, de a nullához képest ez is óriási kihívás volt. Mindenesetre remek tanulópénz. Végül egy évig ment, mielőtt megvette egy tévécsatorna a sugárzási jogokat.
MN: Az elmúlt tíz évben szabadúszó volt, azt nyilatkozta, szakmai szempontból a csúcsra, vagy annak közelébe került. Ennek ellenére mégis leszerződött a Loupe társulatához.
RMN: Ez még a csúcs része, de azért remélem, hogy van még följebb! Közben a stand-up révén a Dumaszínházban is tag lettem. Azért döntöttem úgy, hogy leszerződöm a Loupe-hoz, mert nagyon magas színvonalúnak tartom a színházi munkájukat, illetve a Loupe rugalmassága, hogy évi egy bemutatóm lesz, tökéletesen passzol az igényeimhez. De ennél is fontosabb talán, hogy a társulat a barátaimból áll, akiknek az értékrendjét jól ismerem, ahogy azt is, ahogy a munkához és a világhoz állnak. Abszolút megbízom bennük, jó érzés velük egy közösséghez tartozni. A Dumaszínházhoz hasonlóan a Loupe is piaci alapon üzemel, átláthatóan, az államtól teljesen függetlenül. Ez a színházi világban egy új modell, s szerintem nagyon jól működik. Ez azért is lényeges, mert tíz éve a társulatom, a Szputnyik Hajózási Társaság éppen a lassan elsorvadó támogatások miatt szűnt meg. Erről valahogy nem nagyon illik beszélni, de színészként sokszor érzi azt az ember, hogy ő az utolsó a sorban. A Loupe működési modellje ebben óriási előrelépés. A fővárosi kőszínházak szűkös büdzséből élnek, ezért hiába dolgozzák ki a belüket, a színészeknek sokszor eszméletlenül kevés pénz jut, amit nagyon méltatlannak gondolok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
