A Stereo Akt: Etikett avagy A tökéletes ember című előadása nem könnyű küzdelem, sem a színészeknek, sem a nézőknek. Boross Martin projektszínházának emberkísérlete a legérdekesebb, aktuális független színházi törekvéseket bemutató Thealter Fesztiválon volt látható legutóbb, a Régi Zsinagóga megkapóan romos, emlékekkel teli épületében. Ezt a teret kavarta fel újra a beépített kifutó, két oldalán nézőtérrel, vakító fehér, laboratóriumra emlékeztető díszlettel és fejhallgatókkal, amiken keresztül az előadás narrációját lehetett hallgatni.
A két alkotó és előadó, Boross Martin és Julia Jakubowska viselkedni tanít a színpadon, mint egy szimulációs program. Akár a repülőgépek stewardessei, túlzó mozdulatokkal, idióta gesztusokkal illusztrálják a felvételről hallható gépies és közhelyes szövegeket a tökéletes emberről. Engem őrületbe kergettek a dumák, aztán pedig a számomra már terráriummá vált, fóbiás színtér, ahol a protokolláris viselkedés alapjain kívül olyan ösztönös kitöréseket is láthattam, leginkább mozgásban, amelyek viszont újra és újra felkorbácsolták a frusztrációimat. Kifejezetten kellemetlenül éreztem magam egy órán át, egészen addig, míg a darab tulajdonképpeni vége után a két szereplő elkezdte nyilvánosan megbeszélni a saját érzéseit a szerepeikkel kapcsolatban. Ott kezdődött a színház, amelyért érdemes volt végigülni az addigiakat. Nem veszélytelen kísérlet ez, amely fél órával később hat, amikor a néző már távol a nézőtéri etikettől, jól kiviselkedheti magát. Mindenkit arra kérek, várja ki a végét, különben az élmény feldolgozatlan marad.
Thealter Fesztivál, Szeged, július 25.
