Színház

A Stereo Akt: Etikett avagy A tökéletes ember

  • - sisso -
  • 2016. szeptember 4.

Színház

A Stereo Akt: Etikett avagy A tökéletes ember című előadása nem könnyű küzdelem, sem a színészeknek, sem a nézőknek. Boross Martin projektszínházának emberkísérlete a legérdekesebb, aktuális független színházi törekvéseket bemutató Thealter Fesztiválon volt látható legutóbb, a Régi Zsinagóga megkapóan romos, emlékekkel teli épületében. Ezt a teret kavarta fel újra a beépített kifutó, két oldalán nézőtérrel, vakító fehér, laboratóriumra emlékeztető díszlettel és fejhallgatókkal, amiken keresztül az előadás narrációját lehetett hallgatni.

A két alkotó és előadó, Boross Martin és Julia Jakubowska viselkedni tanít a színpadon, mint egy szimulációs program. Akár a repülőgépek stewardessei, túlzó mozdulatokkal, idióta gesztusokkal illusztrálják a felvételről hallható gépies és közhelyes szövegeket a tökéletes emberről. Engem őrületbe kergettek a dumák, aztán pedig a számomra már terráriummá vált, fóbiás színtér, ahol a protokolláris viselkedés alapjain kívül olyan ösztönös kitöréseket is láthattam, leg­inkább mozgásban, amelyek viszont újra és újra felkorbácsolták a frusztrációimat. Kifejezetten kellemetlenül éreztem magam egy órán át, egészen addig, míg a darab tulajdonképpeni vége után a két szereplő elkezdte nyilvánosan megbeszélni a saját érzéseit a szerepeikkel kapcsolatban. Ott kezdődött a színház, amelyért érdemes volt végigülni az addigiakat. Nem veszélytelen kísérlet ez, amely fél órával később hat, amikor a néző már távol a nézőtéri etikettől, jól kiviselkedheti magát. Mindenkit arra kérek, várja ki a végét, különben az élmény feldolgozatlan marad.

Thealter Fesztivál, Szeged, július 25.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.