rés a présen

Átváltozik mindenki

Cserne Klára dramaturg

  • rés a présen
  • 2016.08.28 13:07

Színház

rés a présen: Milyen színház az ideális neked?

Cserne Klára: Amikor 1995-ben elkezdtem dramaturgnak tanulni, kiderült, hogy a klasszikus színházi terekben uralkodó pokoli bezártságtól rettenetesen irtózom, továbbá azt sem igazán értem, hogy mások milyen okból mennek be oda. Erdőkben, könyvtárakban, utcákon, nyaralóhelyeken, magánlakásokban, műhelyekben, pincékben és sportpályákon dolgozom azóta. Csináltam Kísérleti séta című városnézéseket a Dinamó Budapest csapatával, ahol kifejezetten a nem érdekes dolgok nézéséről van szó, aztán Erdei zrí című kirándulást a Kassák Múzeummal, Bábeli könyvtár előadást különböző közkönyvtárakban.

rap: Miről szólnak ezek az előadások?

CSK: Képzeljük el, hogy mi történne, ha megszűnne minden pénzügyi forrás, melyből színházi támogatásra fordítanak! Nemcsak lecsökken, átcsoportosul, hanem teljes egészében, rendesen és valóban eltűnik. Mi történne ekkor a színházakkal? Ha minden, ami ebből következik, lezajlott – hogyan viselkednének az egykor színházba járó emberek? Lenne egyáltalán bármilyen színház? Milyen lenne? Szóval ilyen előadásokról van szó.

rap: Hogy született az Átváltozó Egyesület?

CSK: 2015-ben hoztuk létre az Átváltozó Egyesület nevű hivatalos szervezetet Kliment Jánossal, Makkai Dániellel és további tíz emberrel, hogy azokat a módszereket, amiket a gyerekekkel táborozva kifejlesztettünk, más helyeken és más közösségeknek is meg tudjuk mutatni. Célunk, hogy az átváltozás egy minél több alkalommal és helyszínen felbukkanó, egyre terjedő viselkedési, gondolkodási, tevékenykedési és szórakozási mód legyen. Itt is történnek színházi dolgok is folyamatosan, csak lazábbak a keretek.

rap: Miért fontos nektek, hogy gyerekekkel foglalkozzatok?

CSK: A gyerekeknek biztosított szabadság az egyetlen mód, amivel fenntarthatóan lehet hatást gyakorolni a politika és a közélet látszólag irányíthatatlan folyamataira. Ez magától értetődő, csak kicsit hosszabb távban kell hozzá gondolkodni. Egy gyereket nulláról iskolásig felnevelni pont ugyanannyi idő, mint kijárni egy teljes egyetemet. Felmerülhet a kérdés, hogy melyikkel jár jobban az ember, és szerintem ezt a két dolgot nem lehetetlen összehasonlítani.

rap: Hol lehet veled találkozni a nyár hátralévő részében?

CSK: Júliusban végig Tatárszentgyörgyön leszek, a Tócsa táborban, amit különböző helyszíneken hét éve csinálunk a társaimmal gyerekeknek. Utána a nyár hátralévő részében kiadó lakást keresek Budapesten, majd a Balaton déli partjára szeretnék eljutni, aztán elmegyek Írországba meglátogatni az apukámat. Van persze egy projekt is, de az egyelőre bujkál.

rap: Min dolgozol a következő évadban?

CSK: A Nyelv és Lélek című egész estés, klasszikus formátumú színházi előadáson, amely a terapeuta-beteg és a néző-előadó viszonyok kísérteties hasonlóságát kihasználva szól a pszichoanalízis korai történetének magyar vonatkozásairól. Daoud Dániel dramaturggal és Rácz Lőrinc látványtervezővel dolgozom, és keresem hozzá az ideális helyszínt. Ezenkívül egy részben szabadtéri színjátszó kört indítunk az Átváltozó Egyesület szervezésében. Egy kísérleti gyerekelőadásom is készül, melynek hossza körülbelül hat óra lesz, és van benne felfedezés, verekedés meg vezetett meditáció.

rap: Gyakran változol át?

CSK: Átváltozik mindenki, aki képes eldönteni, hogy most például aludni fog, és lefekszik, alszik, majd felébred. Naponta van, hogy akár többször is csinálom, nagyon kellemes érzés.

Neked ajánljuk