Bár tizenketten pályáztak az Újszínház igazgatói pályázatára, a főváros újabb öt évre Dörner Györgynek adta a fővárosi teátrumot. A döntés azért is meglepő, mert a pályázók nagy számából arra lehetett következtetni, hogy a szakma bízott a pályázat tisztaságában, a szakmai szempontok érvényesítésében, ráadásul a Dörner-féle Újszínház sem anyagilag, sem szakmailag nem muzsikált kifejezetten jól, bár az tény, hogy a kezdeti politikai botrányok idővel elmaradtak, a színház inkább a jegyeladások feltornászására koncentrált.
De Dörner öt évvel ezelőtti pályázata és kinevezése már magában botrányos volt, tüntetések is követték, kiszivárgása után pedig mindenki láthatta a tizennyolc oldalas munkáról, hogy írója
nem ismeri a színház adottságait, és sokkal fontosabbak számára a szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek, mint a művészi sikerek.
A Fővárosi Közgyűlés augusztus utolsó napján megint Dörnernek adta az Újszínházat, Gy. Németh Erzsébet DK-s politikus szerint szabálytalanul. Szerinte azért lett Dörner a befutó, mert ő volt az ábécésorrendben a második, és megkapta a Fidesztől a minősített többséget. A másik két jelöltről, akiket a szakmai bizottság javasolt, nem is szavaztak – állítja Gy. Németh. Ha ez így van, akkor a szakmai bizottság
valószínűleg csak Bodó Viktorról és Dörner Györgyről szavazott,
Hargitai Ivánról és Radó Denise-ről nem.
A döntés óta sorra hozzák nyilvánosságra pályázataikat a színházi szakemberek. Tóth Péter, a Szputnyik korábbi ügyvezetője Mátyássy Bence színésszel pályázott, „felelősségünk, hogy pályázzunk, hogy gondolkodjunk a jövőnkről” – írják. Hargitai Ivánék azzal a szándékkal hozták nyilvánosságra pályázatukat, hogy „nyilvános vitasorozatot kezdeményezzünk az újszínházi pályázat kapcsán a pályázati rendszerről, a kinevezések szakmai megalapozottságáról, színház és politika viszonyáról”. Bodó Viktorék hasonlóan indokolták jelentkezésüket: „A pályázat megírása alatt pontosan tudtuk, hiszen mi is itt élünk, hogy
nincs esélyünk a programot megvalósítani.
Hangozzék bármilyen fellengzősen, szakmai becsületből írtuk meg. Azért, hogy önök olvashassák, milyen lehetne, és szerintünk milyennek kellene lennie egy »magyar dráma színházának« itt, ma, most; illetve hogy lássék: mihez képest döntött a főváros közgyűlése.”
Mindeközben sikerült hozzájutnunk Dörner György pályázatához, pontosabban ráakadtunk az Újszínház honlapjának egyik félreeső szegletében, egészen pontosan a közérdekű adatok között. A pályázat felkerülésére egyébként a színház munkatársa is felhívta a figyelmünket, mert az anyagot korábban kikértük tőlük, akkor még hiába. Dörner a többiekkel ellentétben csöndesen, bármiféle nyilatkozat, sajtóanyag vagy közlemény nélkül hozta nyilvánosságra az anyagot. (A pályázatot a fővárostól is elkértük a döntés után, ők ugyanazon a napon küldték el, amikor az felkerült a honlapra.)
A közel százoldalas pályázat túlnyomó része az elmúlt négy év dicsérete, a programok felsorolása, és a vázlatos tervek – a következő öt évad koncepciója alapján
irányváltás nem várható a színházban.
Az értékeléstől eltekintenénk, első olvasásra csak szemezgetni szeretnénk abból a szakmai anyagból, amely alapján a főváros további öt évre a szélsőjobboldali kötődésű Dörner Györgynek adta az Újszínházat. Másképpen fogalmazva a következő gondolatok és szakmai színvonal mögé állt oda a magyar állam, öt év után újra.
A teljes pályázati anyag innen tölthető le, íme néhány idézet:
„A szakma hol támadott, hol negligált, hol teljesen elhallgatott bennünket. A színészek és rendezők félve szerződtek az Újszínházhoz.”
„Szeressük meg egymást a magyar szerzőkön keresztül, mi magyarok, és elkezdjük az önbecsülésünket átragasztani a másik magyarra, megbecsülve azt, azon keresztül, amit látunk a színpadon. Azt szeretném, hogy a színház hasonló érzelmeket tudjon kelteni az emberekben, mint amit a futballszurkoló egy Európa-bajnokság kapcsán átél.”
„Ráadásul a színjátszás stílusát is megfertőzte megannyi külhöni divat.”
„Amikor idejöttem, megkezdődött a sivalkodás, hogy jaj, most nyílik meg a Csurka-színház. (…) Csurka István neve és munkássága, a Trianon-kérdés külön ok volt arra, hogy az Újszínházat és rajta keresztül engem támadjanak. A dolgot végül az örökösei (gyermekei) oldották meg. (Jogvitájuk miatt egyelőre nem játszahtunk Csurka-drámákat.)”
„Trianon gyalázatáról nem írtak s még ma sem írnak eleget a tankönyvek. Tulajdonképpen csak kevesekben tudatosult, hogy Magyarország kétharmada került a határon kívülre. És nemcsak erdők, mezők, hegyek és völgyek meg gyárak, hanem emberek is – köztük alkotók, írók is, például Erdély teljesen sajátos irodalmi közössége.”
„Idén, a III. Keresztény Színházi Fesztivál megrendezésekor már tudjuk, az iszlám Európába tolakodása egy csöppet sem békés: kontinensünkön terror és félelem van, vér folyik, s közben zajlik az idegenek honfoglalásszerű beáramlása.”
„E kétféle »szószék« – a színház és a templom – tapasztalataink szerint sokat tud segíteni egymásnak, a vallás és a mindennapi élet erkölcsi példázatainak és igazságainak keresése által.”
„A színház önmagában véve is aktív, szakrális tevékenység, nem véletlenül alakult ki vallási rítusokból. (…) A talajvesztettség orvoslásában, az identitás- és a hovatartozás keresésében a színház és a hit ősidők óta egymást erősíti.”
„Farkas Zsuzsa művészeti tikár Indiában jártunk címmel állított össze egy, a társulat által készített képekből válogatott mini fotókiállítást a jaipuri, új-delhi utazás emlékeiből.”
„Színházunk hagyományai közé tartozik, hogy egy-egy magyar rocklegendát, országosan ismert sztárt vagy zenekart megörökítsünk rockmusical formájában. A 2017-es évben fog színpadra kerülni a Nagy Feró és a Beatrice történetét megelevenítő Boldog szép napok című rockballada, Falussy Lilla szövegével. Ezt a hagyományt folytatva újabb rocklegendát szeretnénk színdarabba foglalni. Ezért terveink között szerepel, hogy az R-GO történetét is színpadra vigyük.”
„…az Elvira egy roma környezetben játszódó, keserű ízzel megírt tragédia, Felső-Magyarországon játszódik a 21. század első évtizedében, ezért látleletet ad a kortárs társadalmi viszonyokról. (… ) Szeretnénk erről a témáról is szólni, lehetséges, hogy ez egy rétegtéma, de mivel nagy jelentőségű, nem kívánjuk elhanyagoni ezt a társadalmi réteget, s kiáltó problémáit, kíváló színpadi környezetbe ágyazva.
Olyan beszélő nevű szereplőket írt meg Fazekas, mint Boszi, Mocsok, Viola, Báró, Dzsina.”
„Hiszek abban, hogy szükség van egy olyan erőre, gondolatra, ami összetartja a magyar nemzetet. Reményeim szerint ebben az általam vezetett Újszínház jelentős szerepet tölt majd be.”
