rés a présen: Nagy sikert arattál a Fatigue című kortárstánc-előadásoddal 2022-ben. Hirtelennek tűnt, pedig már a pályán voltál egy ideje. Mi tartott ennyi ideig?
Szeri Viktor: Akkor már nyolc éve aktív voltam és több előadás – Outsiders, Sandy is Going Out, Melinda álma, PHOENIX, Summit stb.– létrehozásán voltam túl önálló alkotóként vagy a Hollow nevű kollektívánkkal. Némelyik egyedibb volt, mint a Fatigue, mégis arra figyeltek fel, nemzetközi szinten. Ez annak is köszönhető, hogy bekerült az Aerowaves nemzetközi platform 20 kiválasztott előadása közé, illetve a hazai dunaPart showcase programjába is. Egy őszinte előadás létrehozása volt a célom, ahol rajtam keresztül önmagukkal is találkozhatnak a nézők. Több mint 40, különböző országokban és városokban zajló előadás után úgy gondolom, hogy az embereknek kell idő, amikor kikapcsolhatnak, és időt tölthetnek saját magukkal. Ehhez a meditatív állapothoz segít hozzá az előadás.
rap: Legutóbbi előadásod, az I Quit Ordinary Dancing a közönség és előadás összeolvadásának a manifesztuma…
SZV: Inkább összegzés. A Fatigue után nagy kihívás volt újra alkotni. Éreztem a figyelmet, nemzetközi szinten is. Tudtam, hogy a Fatigue-hoz fogják hasonlítani az előadást. Ettől kicsit szorongtam, de közben volt rengeteg ötletem, így felhasználva ezt a nyomást, csináltam egy előadást, amelynek az alapja hasonlít a Fatigue-hoz, viszont megjelennek új érdeklődések, irányok, kérdések, amelyek az előadás turnéja alatt kezdtek el foglalkoztatni, mint pl. az előadó kiszolgáltatottságának kérdése vagy a szórakoztatóipar különböző effektjeinek használata. Az előadó kiszolgáltatottságának kérdését, a szórakoztatóipar különböző effektjeinek használatát. Mindeközben a színházi szabályokat felrúgva egy olyan térrel szerettem volna dolgozni, ahol mindenki láthatja a másik reakcióit, állapotát, a néző részese a történéseknek. Érdekelt, hogy mi történik, ha felemeljük és színpadra tesszük azt, ami kint az utcán történik.
rap: Mióta dolgozol csapatban?
SZV: Számomra már a Kortárstánc Főiskolán is elvégzése után is egyértelmű volt, hogy nem csak a test és a mozgás nyelvén fejezem ki magam. Legalább olyan fontos a látvány, a színpadkép, a zene és a hangulat, amit az előadással el szeretnék érni. 2018-ban Muskovics Gyula íróval, kurátorral és Páll Tamás multimédia-művésszel közösen álmodtuk meg a Hollow kollektívát. Fontos, hogy néha kicsekkoljak a saját munkáimból, és közösen hozzak létre projekteket olyan alkotókkal, akiknek érdekel a művészetük, az életük és az, ahogy látják a dolgokat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
