rés a présen

„A színházi szabályokat felrúgva”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. július 30.

Színház

Szeri Viktor táncos, koreográfus

rés a présen: Nagy sikert arattál a Fatigue című kortárstánc-előadásoddal 2022-ben. Hirtelennek tűnt, pedig már a pályán voltál egy ideje. Mi tartott ennyi ideig?

Szeri Viktor: Akkor már nyolc éve aktív voltam és több előadás – Outsiders, Sandy is Going Out, Melinda álma, PHOENIX, Summit – létrehozásán voltam túl önálló alkotóként vagy a Hollow nevű kollektívánkkal. Némelyik egyedibb volt, mint a Fatigue, mégis arra figyeltek fel. Ez annak is köszönhető, hogy bekerült az Aerowaves nemzetközi platform 20 kiválasztott előadása közé, illetve a hazai dunaPart showcase programjába is. Egy őszinte előadás létrehozása volt a célom, ahol rajtam keresztül önmagukkal is találkozhatnak a nézők. Több mint 40, különböző országokban és városokban zajló előadás után úgy gondolom, hogy az embereknek kell idő, amikor kikapcsolhatnak, és időt tölthetnek saját magukkal. Ehhez a meditatív állapothoz segít hozzá az előadás.

rap: Legutóbbi előadásod, az I Quit Ordinary Dancing a közönség és előadás összeolvadásának a manifesztuma…

SZV: Inkább összegzés. A Fatigue után nagy kihívás volt újra alkotni. Éreztem a figyelmet, nemzetközi szinten is. Tudtam, hogy a Fatigue-hoz fogják hasonlítani az előadást. Ettől kicsit szorongtam, de közben volt rengeteg ötletem, így felhasználva ezt a nyomást, csináltam egy előadást, amelynek az alapja hasonlít a Fatigue-hoz, viszont mindent beleraktam, amit abba nem sikerült. Az előadó kiszolgáltatottságának kérdését, a szórakoztatóipar különböző effektjeinek használatát. Mindeközben a színházi szabályokat felrúgva egy olyan térrel szerettem volna dolgozni, ahol mindenki láthatja a másik reakcióit, állapotát, a néző részese a történéseknek. Érdekelt, hogy mi történik, ha felemeljük és színpadra tesszük azt, ami kint az utcán történik.

 
Fotó: Simon Iringó
 

rap: Mióta dolgozol csapatban?

SZV: Nekem már a Budapest Kortárstánc Főiskolán is evidens volt, hogy nem csak a test és a mozgás nyelvén fejezem ki magam. Legalább olyan fontos a látvány, a színpadkép, a zene és a hangulat, amit az előadással el szeretnék érni. 2018-ban Muskovics Gyula íróval, kurátorral és Páll Tamás multimédia-művésszel közösen álmodtuk meg a Hollow kollektívát. Fontos, hogy néha kicsekkoljak a saját munkáimból, és közösen hozzak létre projekteket olyan alkotókkal, akiknek érdekel a művészetük, az életük és az, ahogy látják a dolgokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.