Színház

E heti lapszámunkban nagyszabású interjú olvasható a Vígszínház művészével, az alábbiakban pedig a beszélgetés egyik nyomdába nem adott részlete következik, melyben Stohl Vidnyánszky „elcseszett lépéséről”, Kulka János nyílt leveléről és a saját gyarlóságáról beszél.

Az Őrült Nők Ketrece sztárjával lapunk legfrissebb számában olvasható nagyinterjú. Sióréti Gábor képein a nővé alakulását követhetik végig a színpadra lépése előtt.

Az Őrült Nők Ketrecében Stohl Andrással középkorú házaspárként jelenik meg. Arányérzékről, a politika álszentségéről és élettitkokról kérdeztük.

Sok minden, ami a későbbi Csehovban benne van, már itt felvillan: a magát be nem teljesítő tehetség, a nemzedékek közti szakadékok, a nő-férfi viszonyok kietlensége, a vagyoni széthullás és kiszolgáltatottság, a tehetetlenség témája, a jövő hamis reményei.

A kaposvári színház egykori vezetője nem lenne újra igazgató, mert a politika szerinte már konkrét elvárásokat fogalmaz meg, ahelyett, hogy kitakarodna a színházból.

Astor Piazzolla egyetlen operáját mostanáig nem ismerhette a magyar közönség. Maria de Buenos Aires, a bandoneon hangja által megidézett prostituált karaktere nem csupán az operában, hanem Piazzolla tangódalaiban is felbukkan. A Nagyvárosok Máriája előbemutatója augusztus 10-én, este nyolckor lesz az Art Moments művészeti fesztivál keretében, a városligeti Csónakázó-tónál. Az előadással ezután csak decemberben találkozhat a közönség. A főszereplővel, Láng Annamáriával és a darab zenei rendezőjével, Koltai Katalinnal beszélgettünk.

A Füge által szervezett TITÁNium Színházi Szemle nagy lehetőség a fiatal alkotók számára; a független színházak szűkülő világában kínál rendes tereket, próbalehetőségeket. Még a kudarcos próbálkozásoknak is van értelme, tanulsága; ilyen kudarcok nélkül sosem tehető próbára az alkotóerő. A STEREO Akt produkciós műhely előadása, Boross Martin rendezése, a Felülről az ibolyát ezen a pályázaton nyerte el a Trafó díját.

A Bagoly és Cica rendezője, Pelsőczy Réka szerint olyan kisugárzása van, hogy más országokban filmipart építenének rá.

Megszokott, ha egy művészeti fesztiválról szóló beszámoló a szakmai programok értékelésére szorítkozik, de valójában nem a színpadon dől el, visszajön-e a néző a következő évben. Ezért ha meg szeretném győzni az olvasót, hogy jövőre utazzon el Temesvárra - márpedig ez feltett szándékom -, mindenekelőtt azzal a felszabadító rendetlenséggel kell kezdenem, amely a Budapestről kiszabaduló utazót fogadja. Kaotikus terek és kipofozott korzók, reménytelenül csúnya és éppen megújuló utcák, szocreál csodák és diadalmas paloták, folyópart és - főleg - parkok minden mennyiségben egy lüktető, élő városban.

Kiadásra szánt ingatlan lerobbant falai között járunk, a helyszín az Ajtósi Dürer soron található Professzorok Háza, amelyről az a városi legenda járja, hogy az ide érkező külföldi professzorok egyike-másika a Városligetben lelt gyönyörre.

Ha épp nyitottak vagyunk, mondják, az látszik a testtartásunkon is. Mi több, ha felvesszük ezt vagy azt a pozíciót, nyitottabbnak is fogjuk érezni magunkat. Szellemes gondolat, hogy erre a jelenségre egy teljes előadás épüljön.