Jordán Adél: „Már kimondhatom: felnőttem”

Színház

A Bagoly és Cica rendezője, Pelsőczy Réka szerint olyan kisugárzása van, hogy más országokban filmipart építenének rá.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: A Bagoly és Cica Dorisával először lépsz ki anyaszínházadból, a Katonából. Intimebb hozzáállást követel meg egy kétszereplős párkapcsolati darab?

Jordán Adél: A Katonában legalább olyan intim, személyes hozzáállással próbálunk, mint ebben az Orlai-produkcióban. Nagy koncentrációt igényel, hogy végig a színpadon vagyunk Szabó Kimmel Tamással. Ezért csak az működik, ami kettőnk között működik. Ilyen szempontból ez egy nagy találkozás.

magyarnarancs.hu: Dorisként többet megmutathatsz magadból, a szélsőségeidből?

JA: Mindenképpen magamból tudok fogalmazni. Nagyon jókor talált meg ez a szerep egyrészt az életkorom miatt, másrészt azért, mert amit eddig megtanultam a szakmáról, azt itt jól tudom összpontosítani.

magyarnarancs.hu: Hatott rád Barbra Streisand alakítása a Bagoly és cicababában?

JA: Nem néztem meg a filmet, csak egy kis jelenetet láttam belőle, amiből végül láthatatlanul bekúszott valami az alakításomba. Réka a hetvenes évekbe helyezte az előadást, találó jelmezekkel, díszlettel. (A Bagoly és Cica kritikáját holnapi lapszámunkban olvashatják, interjúnkat a rendezővel, Pelsőczy Rékával pedig itt.)

magyarnarancs.hu: Mondhatni burokban születtél, látszólag sima út vezetett a főiskolától rövid vidéki kitérővel a Katonáig. Hogy érzed, hol tartasz a harmincas éveid elején?

JA: Most már kimondhatom: felnőttem, és ez a gyereknek is köszönhető. Egyszer léptem ki a burokból, amikor szültem, és otthon maradtam a fiammal. Közhely, mégis igaz: ha gyereked születik, onnantól kezdve már nem te leszel magadnak a legfontosabb. Eljött a részemről egyfajta lazaság, mert már van egy nagyon fontos része az életemnek, ami nem a színház. Az arányok kicsit máshová csúsztak, és azt érzem, hogy könnyedebben működnek a dolgok a nem akarástól.

magyarnarancs.hu: Úgy érted, valaha akarnok voltál?

JA: Talán hebrencsebb. Finomodtam, lazultam. Régebben mindent túldolgoztam, eggyel többet csináltam a kelleténél. Ma már jobban tudok visszavenni magamból. És nem esem kétségbe, ha rosszul próbálok, ha nem sikerül valami rögtön. Jobban tudok koncentrálni, beosztani az energiáimat, az időmet. És jobban tudok figyelni a külvilágra. Kevésbé vagyok türelmetlen, harsány. Korábban be nem állt a szám társaságban. Most élvezem, ha csendben vagyok, és figyelek egy másik emberre.

magyarnarancs.hu: Sok belső küzdelemmel járt, hogy két erős művészegyéniség gyermekeként megtaláld önmagad?

JA: Egyáltalán nem. Elég szerencsés vagyok ebből a szempontból. A jó istennek köszönhetem azt a tulajdonságomat, hogy a szüleim nem lebegnek a fejem felett. Más színész kollégák örülnek, hogy végre kinőtték a szüleiket, végre önmaguk lehetnek. A kezdetektől a saját utamat járhattam. Vélhetően ez annak is köszönhető, hogy apukám egyik színházában sem játszottam, anyukámmal se nagyon dolgoztam együtt pár filmjelenetet leszámítva. A főiskolai felvételin bizonyára voltak olyanok, akik nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy kik a szüleim.

magyarnarancs.hu: A Máté-osztály tagjaiként évről évre családállítás-szerű produkciót készítetek Zsámbékon.

JA: Idén már a nyolcadik alkalommal. Rám még nem került sor, de akikkel már megtörtént ez az élveboncolás, rá tudtak látni az életükre, a személyiségükre, ami pozitív változást hozott.

magyarnarancs.hu: Amúgy sem áll messze tőled a pszichológia és az ezotéria.

JA: Nem tudom, hogy ezotéria vagy sem, de mostanában érdekel, hogyan tudok minél jobban lenni, elengedni olyan személyiségjegyeket, tulajdonságokat, amiket nem szeretek magamban. Tulajdonképpen harmóniára törekszem. Persze nem fanatikusan csinálom.

magyarnarancs.hu: Karakterszerepeket leszámítva a film még nem találd rád igazán. Fájlalod?

JA: A Hajnal Tímeában nagyobb szerepem volt, jólesett kipróbálni, hogy tudok-e filmben gondolkodni. Nekem az derült ki, hogy tudok. Nincs bennem sem csalódottság, sem túlzott vágyakozás. Általában amire tisztán vágytam eddig, irigység, féltékenység nélkül, az mindig elért.

magyarnarancs.hu: Szerepekre is igaz ez?

JA: Meg helyzetekre. Nagyon szerettem volna a Katona József Színházban játszani. Egyszer megnéztem az Ivanovot, aztán beültem egy Ascher-megbeszélésre. Ahogy hallgattam őt, azt éreztem, istenem, ha nekem mondana ilyeneket, olyan szívesen venném. Utána odakerültem, és megkaptam Szása szerepét az Ivanovban, ami fordulópont volt a pályámon.

magyarnarancs.hu: Marie-t játszol Keresztes Tamás Woyczekje mellett, aki civilben is a párod. Ambicionáljátok a közös munkát?

JA: Úgy gondoljuk, hogy bőven elég nekünk otthon találkozni, nem kell a színpadon is. Szerintem kell egy színésznek, hogy más energiákkal is találkozzon, más rezgésű emberekkel, mint a saját párja. Kértük is a Katonában, hogy ne nagyon játsszunk együtt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.