Jordán Adél: „Már kimondhatom: felnőttem”

Színház

A Bagoly és Cica rendezője, Pelsőczy Réka szerint olyan kisugárzása van, hogy más országokban filmipart építenének rá.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: A Bagoly és Cica Dorisával először lépsz ki anyaszínházadból, a Katonából. Intimebb hozzáállást követel meg egy kétszereplős párkapcsolati darab?

Jordán Adél: A Katonában legalább olyan intim, személyes hozzáállással próbálunk, mint ebben az Orlai-produkcióban. Nagy koncentrációt igényel, hogy végig a színpadon vagyunk Szabó Kimmel Tamással. Ezért csak az működik, ami kettőnk között működik. Ilyen szempontból ez egy nagy találkozás.

magyarnarancs.hu: Dorisként többet megmutathatsz magadból, a szélsőségeidből?

JA: Mindenképpen magamból tudok fogalmazni. Nagyon jókor talált meg ez a szerep egyrészt az életkorom miatt, másrészt azért, mert amit eddig megtanultam a szakmáról, azt itt jól tudom összpontosítani.

magyarnarancs.hu: Hatott rád Barbra Streisand alakítása a Bagoly és cicababában?

JA: Nem néztem meg a filmet, csak egy kis jelenetet láttam belőle, amiből végül láthatatlanul bekúszott valami az alakításomba. Réka a hetvenes évekbe helyezte az előadást, találó jelmezekkel, díszlettel. (A Bagoly és Cica kritikáját holnapi lapszámunkban olvashatják, interjúnkat a rendezővel, Pelsőczy Rékával pedig itt.)

magyarnarancs.hu: Mondhatni burokban születtél, látszólag sima út vezetett a főiskolától rövid vidéki kitérővel a Katonáig. Hogy érzed, hol tartasz a harmincas éveid elején?

JA: Most már kimondhatom: felnőttem, és ez a gyereknek is köszönhető. Egyszer léptem ki a burokból, amikor szültem, és otthon maradtam a fiammal. Közhely, mégis igaz: ha gyereked születik, onnantól kezdve már nem te leszel magadnak a legfontosabb. Eljött a részemről egyfajta lazaság, mert már van egy nagyon fontos része az életemnek, ami nem a színház. Az arányok kicsit máshová csúsztak, és azt érzem, hogy könnyedebben működnek a dolgok a nem akarástól.

magyarnarancs.hu: Úgy érted, valaha akarnok voltál?

JA: Talán hebrencsebb. Finomodtam, lazultam. Régebben mindent túldolgoztam, eggyel többet csináltam a kelleténél. Ma már jobban tudok visszavenni magamból. És nem esem kétségbe, ha rosszul próbálok, ha nem sikerül valami rögtön. Jobban tudok koncentrálni, beosztani az energiáimat, az időmet. És jobban tudok figyelni a külvilágra. Kevésbé vagyok türelmetlen, harsány. Korábban be nem állt a szám társaságban. Most élvezem, ha csendben vagyok, és figyelek egy másik emberre.

magyarnarancs.hu: Sok belső küzdelemmel járt, hogy két erős művészegyéniség gyermekeként megtaláld önmagad?

JA: Egyáltalán nem. Elég szerencsés vagyok ebből a szempontból. A jó istennek köszönhetem azt a tulajdonságomat, hogy a szüleim nem lebegnek a fejem felett. Más színész kollégák örülnek, hogy végre kinőtték a szüleiket, végre önmaguk lehetnek. A kezdetektől a saját utamat járhattam. Vélhetően ez annak is köszönhető, hogy apukám egyik színházában sem játszottam, anyukámmal se nagyon dolgoztam együtt pár filmjelenetet leszámítva. A főiskolai felvételin bizonyára voltak olyanok, akik nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy kik a szüleim.

magyarnarancs.hu: A Máté-osztály tagjaiként évről évre családállítás-szerű produkciót készítetek Zsámbékon.

JA: Idén már a nyolcadik alkalommal. Rám még nem került sor, de akikkel már megtörtént ez az élveboncolás, rá tudtak látni az életükre, a személyiségükre, ami pozitív változást hozott.

magyarnarancs.hu: Amúgy sem áll messze tőled a pszichológia és az ezotéria.

JA: Nem tudom, hogy ezotéria vagy sem, de mostanában érdekel, hogyan tudok minél jobban lenni, elengedni olyan személyiségjegyeket, tulajdonságokat, amiket nem szeretek magamban. Tulajdonképpen harmóniára törekszem. Persze nem fanatikusan csinálom.

magyarnarancs.hu: Karakterszerepeket leszámítva a film még nem találd rád igazán. Fájlalod?

JA: A Hajnal Tímeában nagyobb szerepem volt, jólesett kipróbálni, hogy tudok-e filmben gondolkodni. Nekem az derült ki, hogy tudok. Nincs bennem sem csalódottság, sem túlzott vágyakozás. Általában amire tisztán vágytam eddig, irigység, féltékenység nélkül, az mindig elért.

magyarnarancs.hu: Szerepekre is igaz ez?

JA: Meg helyzetekre. Nagyon szerettem volna a Katona József Színházban játszani. Egyszer megnéztem az Ivanovot, aztán beültem egy Ascher-megbeszélésre. Ahogy hallgattam őt, azt éreztem, istenem, ha nekem mondana ilyeneket, olyan szívesen venném. Utána odakerültem, és megkaptam Szása szerepét az Ivanovban, ami fordulópont volt a pályámon.

magyarnarancs.hu: Marie-t játszol Keresztes Tamás Woyczekje mellett, aki civilben is a párod. Ambicionáljátok a közös munkát?

JA: Úgy gondoljuk, hogy bőven elég nekünk otthon találkozni, nem kell a színpadon is. Szerintem kell egy színésznek, hogy más energiákkal is találkozzon, más rezgésű emberekkel, mint a saját párja. Kértük is a Katonában, hogy ne nagyon játsszunk együtt.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.