| ||
magyarnarancs.hu: A Bagoly és Cica Dorisával először lépsz ki anyaszínházadból, a Katonából. Intimebb hozzáállást követel meg egy kétszereplős párkapcsolati darab?
Jordán Adél: A Katonában legalább olyan intim, személyes hozzáállással próbálunk, mint ebben az Orlai-produkcióban. Nagy koncentrációt igényel, hogy végig a színpadon vagyunk Szabó Kimmel Tamással. Ezért csak az működik, ami kettőnk között működik. Ilyen szempontból ez egy nagy találkozás.
magyarnarancs.hu: Dorisként többet megmutathatsz magadból, a szélsőségeidből?
JA: Mindenképpen magamból tudok fogalmazni. Nagyon jókor talált meg ez a szerep egyrészt az életkorom miatt, másrészt azért, mert amit eddig megtanultam a szakmáról, azt itt jól tudom összpontosítani.
magyarnarancs.hu: Hatott rád Barbra Streisand alakítása a Bagoly és cicababában?
JA: Nem néztem meg a filmet, csak egy kis jelenetet láttam belőle, amiből végül láthatatlanul bekúszott valami az alakításomba. Réka a hetvenes évekbe helyezte az előadást, találó jelmezekkel, díszlettel. (A Bagoly és Cica kritikáját holnapi lapszámunkban olvashatják, interjúnkat a rendezővel, Pelsőczy Rékával pedig itt.)
magyarnarancs.hu: Mondhatni burokban születtél, látszólag sima út vezetett a főiskolától rövid vidéki kitérővel a Katonáig. Hogy érzed, hol tartasz a harmincas éveid elején?
JA: Most már kimondhatom: felnőttem, és ez a gyereknek is köszönhető. Egyszer léptem ki a burokból, amikor szültem, és otthon maradtam a fiammal. Közhely, mégis igaz: ha gyereked születik, onnantól kezdve már nem te leszel magadnak a legfontosabb. Eljött a részemről egyfajta lazaság, mert már van egy nagyon fontos része az életemnek, ami nem a színház. Az arányok kicsit máshová csúsztak, és azt érzem, hogy könnyedebben működnek a dolgok a nem akarástól.
magyarnarancs.hu: Úgy érted, valaha akarnok voltál?
JA: Talán hebrencsebb. Finomodtam, lazultam. Régebben mindent túldolgoztam, eggyel többet csináltam a kelleténél. Ma már jobban tudok visszavenni magamból. És nem esem kétségbe, ha rosszul próbálok, ha nem sikerül valami rögtön. Jobban tudok koncentrálni, beosztani az energiáimat, az időmet. És jobban tudok figyelni a külvilágra. Kevésbé vagyok türelmetlen, harsány. Korábban be nem állt a szám társaságban. Most élvezem, ha csendben vagyok, és figyelek egy másik emberre.
magyarnarancs.hu: Sok belső küzdelemmel járt, hogy két erős művészegyéniség gyermekeként megtaláld önmagad?
JA: Egyáltalán nem. Elég szerencsés vagyok ebből a szempontból. A jó istennek köszönhetem azt a tulajdonságomat, hogy a szüleim nem lebegnek a fejem felett. Más színész kollégák örülnek, hogy végre kinőtték a szüleiket, végre önmaguk lehetnek. A kezdetektől a saját utamat járhattam. Vélhetően ez annak is köszönhető, hogy apukám egyik színházában sem játszottam, anyukámmal se nagyon dolgoztam együtt pár filmjelenetet leszámítva. A főiskolai felvételin bizonyára voltak olyanok, akik nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy kik a szüleim.
magyarnarancs.hu: A Máté-osztály tagjaiként évről évre családállítás-szerű produkciót készítetek Zsámbékon.
JA: Idén már a nyolcadik alkalommal. Rám még nem került sor, de akikkel már megtörtént ez az élveboncolás, rá tudtak látni az életükre, a személyiségükre, ami pozitív változást hozott.
magyarnarancs.hu: Amúgy sem áll messze tőled a pszichológia és az ezotéria.
JA: Nem tudom, hogy ezotéria vagy sem, de mostanában érdekel, hogyan tudok minél jobban lenni, elengedni olyan személyiségjegyeket, tulajdonságokat, amiket nem szeretek magamban. Tulajdonképpen harmóniára törekszem. Persze nem fanatikusan csinálom.
magyarnarancs.hu: Karakterszerepeket leszámítva a film még nem találd rád igazán. Fájlalod?
JA: A Hajnal Tímeában nagyobb szerepem volt, jólesett kipróbálni, hogy tudok-e filmben gondolkodni. Nekem az derült ki, hogy tudok. Nincs bennem sem csalódottság, sem túlzott vágyakozás. Általában amire tisztán vágytam eddig, irigység, féltékenység nélkül, az mindig elért.
magyarnarancs.hu: Szerepekre is igaz ez?
JA: Meg helyzetekre. Nagyon szerettem volna a Katona József Színházban játszani. Egyszer megnéztem az Ivanovot, aztán beültem egy Ascher-megbeszélésre. Ahogy hallgattam őt, azt éreztem, istenem, ha nekem mondana ilyeneket, olyan szívesen venném. Utána odakerültem, és megkaptam Szása szerepét az Ivanovban, ami fordulópont volt a pályámon.
magyarnarancs.hu: Marie-t játszol Keresztes Tamás Woyczekje mellett, aki civilben is a párod. Ambicionáljátok a közös munkát?
JA: Úgy gondoljuk, hogy bőven elég nekünk otthon találkozni, nem kell a színpadon is. Szerintem kell egy színésznek, hogy más energiákkal is találkozzon, más rezgésű emberekkel, mint a saját párja. Kértük is a Katonában, hogy ne nagyon játsszunk együtt.
