Az Átrium kezelői tovább üzemeltetnék az épületet

  • narancs.hu
  • 2023. augusztus 23.

Színház

Az Örkény Színház felajánlja színpadát a Kultúrbrigádnak.

Miután az évek óta támogatáshiánnyal küzdő Átrium színházat üzemeltető Kultúrbrigád bejelentette, egy utolsó évad után nem tudják tovább folytatni, az épület kezelői közölték: mindent megtesznek, hogy fennmaradjon a kulturális tér, akár az Átrium régebbi előadásait is játszva.–

Az Átrium nem szűnik meg, és mindent megteszünk, hogy meghatározó kulturális térként fennmaradjon. Reményeink szerint egy év elég lesz arra, hogy kitaláljuk, hogyan lehet az Átrium egy új felállásban egyszerre sikeres, működőképes és színvonalas, ahogy az utolsó 12 évben is volt

– közölték a Facebookon a jó ideje az Átrium nevű színháznak otthont adó épület üzemeltetői, azaz az Átrium Vagyonkezelő Kft tulajdonosai, Csiby Éva, Gauder Milán és Lakatos Peter.

Mint a hvg.hu írja, az egykori Átrium mozi épületét 2001-ben zárták be, majd 2012-ban nyílt meg benne a színház (akkor még Átrium Film-Színház néven); ezt a színházat vezette 2017 óta a Kultúrbrigád, azaz a Thea Art non-profit kft. csapata. Az Átrium ugyanakkor régóta szúrta a kormány szemét, ez a színház lett a kulturális tao-támogatás megszüntetésének legnagyobb áldozata, minimális, később pedig már semennyi támogatást nem kapott.

Egy éve a pénzhiány miatt a színház vezetői már bejelentették, hogy muszáj lehúzniuk a rolót, de

akkor a közönség összefogása és néhány ellenzéki önkormányzat segítsége végül még összehozott a színháznak 100 millió forintot,

azaz a kiszámítható egy éves működéshez szükséges összeg felét. Az idei évadkezdés előtt viszont közölte a színház vezetése: ezúttal már tényleg abbahagyják, mert be kellett látniuk, hogy ez a fajta működés nem fenntartható. A megszűnés okairól a hvg.hu itt írt részletesen:

A színháznak otthont adó, Margit körúti ingatlan tulajdonosai posztjukban közölték: „Természetesen minket is rémségesen elkeserít, hogy az épületet az elmúlt 6 évben használó, a színházat előadásokkal, fénnyel, jó kedvvel és közönséggel megtöltő csapat elfáradt a küzdelemben és búcsúévadot volt kénytelen meghirdetni. Elképesztően sikeres, ám küzdelmes 6 év áll mögöttük.”

Bár a jövőről egyelőre még nem tudtak konkrétumokat megfogalmazni, azt írták: „Reméljük, hogy az eddigi kizárólagos üzemeltető legsikeresebb és új produkciói továbbra is láthatóak lesznek, más társulatok is alkalmanként, illetve rendszeresen otthonra lelnek itt (mint például a most is jelenlévő  Dumaszinház).

 

Azt gondoljuk, hogy ameddig a közönség a progresszív, szókimondó, független színházra jegyet vált, addig az Átrium működni fog.

Ne feledkezzünk meg a könyvbemutatókról, a közösségi rendezvényekről, az ad6kap6 Mikulás-ünnepségeiről és számtalan egyéb sikeres programról sem: ez mind az Átrium” – írják.

Hozzáteszik: „Nincs egy magánszínháznak könnyű dolga az elmúlt években, hisz először megszűnt a tao támogatási rendszer, majd jött a covid, aztán a rezsi emelkedése, és az infláció. Nem meglepő, hogy érdemi fővárosi vagy állami támogatás nélkül, ellenszélben belefáradt a Thea Art csapata a szélmalomharcba. Sok szerencsét kívánunk nekik a jövőben, egy szép búcsút az idei évadra és mi, mint az Átrium, mint a márkanév, fizikai keretek és a lehetőség felelősei készülünk, hogy a közönségünkhöz méltó, színvonalas, progresszív, bátor társultokat és előadásokat találjunk, amik méltó utódai lesznek az elmúlt 11 év örökségének.”

Az Örkény Színhát kedden nyilatkozatot adott ki, ebben azt írják, "az Átrium Színházat az elmúlt években működtető Kultúrbrigád munkájának ellehetetlenülése a magyar színházművészet leépülésének újabb állomása.

Minél nagyobb a kultúra támogatásának politikai áthatottsága, annál reménytelenebb az élénk, sokszínű, társadalmilag hasznos kulturális élet.

A jelen színházi politika gyakorlata különösen romboló, mert az ideológiai megfelelés igényén túl ismét teret nyert az a vissza-visszatérő súlyos tévedés, hogy a magyar előadóművészet finanszírozása elmozdítható lenne a piacosítás felé. Mindkét gondolat önmagában is káros, együttesen pedig a magyar színházkultúra visszafordíthatatlan elsivatagosodásához vezet."

A nyilatkozat szerint, hogy "ha a Kultúrbrigád előadásai az Átriumban nem kerülhetnek színre, az Örkény Színház felajánlja (ahogy független társulatok esetében is tette), hogy valamely előadásukat színpadán életben tartja".

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.