rés a présen

„Elegáns keringőzés”

Színház

Duda Éva koreográfus, művészeti vezető

rés a présen: A bécsi újévi kon­certek hangulatát ígéri a Danubia Zenekar koncertje, amelyen a Duda Éva Társulat is fellép. Klasszikus vagy modern? Mire számítsunk a hangversenyen?

Duda Éva: Mindkettő érvényes. Amikor Hámori Máté karmester megkeresett, hogy szeretné friss, korszerű elképzelés mentén új „színekbe” öltöztetni a klasszikus melódiákat ezen az újévi koncerten, engem pont ez a kettősség fogott meg. Magam is azt keresem mostanában, hogyan lehet új formanyelveket bevezetni, és közben szélesebb nézői réteget megszólítani vele.

rap: A Duda Éva Társulat a kortárs táncot képviseli. Richard Strauss Rózsalovag-szvitjében még érzünk valami modernséget, de a Johann Strauss-keringők, Kálmán- és Lehár-melódiák világa, illetve a tiétek tényleg ég és föld. Nektek is szokatlan ez a feladat?

DÉ: Valóban nem ez a fő csapásirányunk, de nekem nagyon izgalmas, amikor különféle műfajokról, amelyek első ránézésre merőben távol állnak egymástól, kiderül, hogy mégiscsak jól passzolnak. Igyekszünk szabadabban értelmezni a zenét, és kilépni az általános megoldásokból. Erre az eseményre egyébként külön készülünk, és igen, lesz elegáns keringőzés is lágyan fodrozódó ruhákban, de várhatóan okozunk majd meglepetéseket is, mert egy-egy zenei motívum pimaszabb, virgoncabb vonulataihoz merészebben közelítünk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.