olvasópróba

Tárgyaljunk a karácsonyról!

Színház az egész világ

Ferdinand von Schirach a jogászból lett írók nálunk is egyre népesebb csapatába tartozik. Későn, 45 éves korában kezdett írni, akkorra már ügyvédként éppen elég tapasztalatot szerezhetett a tárgyalótermek emberi sorsoktól sűrű, színpadszerű világáról. Nem csoda, hogy drámáinak visszatérő helyszíne is a tárgyalóterem lett. A Katona József Színház 2016-ban Magyarországon elsőként mutatta be Terror című darabját, most pedig a Nyílt tárgyalást tűzték műsorra, Székely Kriszta rendezésében. A büntetőügy két főszereplője egy tévés műsorvezető (Ónodi Eszter) és egy vezérigazgató (Fekete Ernő), a vád szexuális erőszak. A közelmúltban több hasonló tematikájú bemutatót is láthattunk, legutóbb az Oleannát a Centrál Színházban. A Nyílt tárgyalás színlapja szerint a darab tágabb keretet ad a magánéleti drámának: „a nyugati világ elmúlt évtizedének meghatározó társadalmi kérdéseit érinti”. Nők és férfiak, a média nyilvánossága és a magánélet, #metoo mozgalom, jog és igazságosság. A színpadon is lesznek nézői székek, ami arra utal, hogy valamiképpen ezúttal is bevonnak majd minket a játékba, mint tették azt a Terror esetében. És még egy komoly érv az előadás mellett: a bíró szerepét vendégként Udvaros Dorottya játssza. (Katona József Színház, december 13.)

Ha unjuk A diótörőt, nem kaptunk rá jegyet, vagy a borsos árak riasztanak, de mégis szeretnénk karácsonyos színházba vinni a gyereket és akár magunkat, több betlehemes bábszínház közül is választhatunk. A budapestiek decemberben többször is láthatják Cseri Hanna rendhagyó szemszögű, üdítően friss és humoros rendezését, Az utolsó bárányt, amelynek a zenéjét is ő szerezte. „Pont ilyen látogatókra vár az újszülött gyermek, mint mi vagyunk. A betegekre, a vakokra, a sántákra és a totál flúgosokra. Az efféle szerencsétlen lúzereket kézcsókkal fogja köszönteni” – morogja a folyton elkódorgó utolsó bárány, de nem kell aggódni, a végén ő is odaér a jászolhoz. (Budapest Bábszínház, december 12., 24., 27., 28.). A veszprémiek megnézhetik Markó-Valentyik Anna egyszemélyes tárgyjátékát, az Éneklő Betlehemet, amelyben harminc népdal, egy cimbalom és egy félkredencnyi edény segítségével meséli el a betlehemi történetet. Mire a végére ér, a tea is megfő. (Kabóca Bábszínház, december 21., 10 és 16 óra) Aki nem fél a hidegtől, az a Zsámbéki Zsöllyekertben, szabad téren nézheti meg Fabók Mancsi Bábszínházának népi betlehemes játékát, a Ha betér az Égi királyt, amelyhez a dudaszót Keresztes Nagy Árpád adja. (Zsámbéki Zsöllyekert, december 21., 5 óra)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.