Magyar Narancs: Tizennyolc éve vagy az Örkény Színház tagja, mi tart itt ennyi ideje?
Polgár Csaba: Végig nagyon jó feladatokat kaptam, egyszer elhívtak ugyan, de az Örkényben egyszerűen mindig nagyobb szabadságom volt, mint bárhol máshol lehetett volna. Fontos volt, hogy dolgozhassak a HOPPart Társulatban, amelyet még a főiskola után alapítottunk, Mácsai Pál ebben is partner volt, és szinte minden évben dolgoztam más független produkciókban is. Folyamatosan fejlődött, változott a színház, de azt hiszem, hogy leginkább a társulat és annak ereje tartott itt.
MN: Mi hajtott a rendezés felé?
PCS: Amikor a HOPPart megalakult, a költségvetésünk nem tette lehetővé, hogy rendezőket hívjunk. Herczeg Tamás, Mátyássy Bence és én is csináltam előadásokat. Erős Balázs, a MU Színház akkori vezetője tett egy szinte hihetetlen ajánlatot: gyertek, itt a MU Színház, azt csináltok, amit akartok. Így jöhetett létre a Korijolánusz című előadásunk, amely meghívást kapott több külföldi fesztiválra, és onnan jöttek aztán később a külföldi munkák is. Egyik rendezői munka hozta a másikat.
MN: Színészként, rendezőként vagy művészeti igazgatóként gondolsz magadra?
PCS: Mindig érdekelt a színház egésze. Sokáig azt mondtam, hogy színész vagyok, aki eljátssza, hogy rendező. Nem végeztem rendező szakot, és a manualitás terén hiányosságaim vannak, de azt hiszem, ezt pótolni tudtam. A gyakorlatban szereztem meg a rendezéshez szükséges tudást.
MN: Nagy változás ez számodra?
PCS: Persze, az, hogy minden felmerülő problémával foglalkoznom kell, meglehetős változás – és minden az alkotói energiából lop. Színészként nem lesz új bemutatóm a következő évadban, mert nem tudnék olyan szinten teljesíteni, ami elvárható lenne egy ilyen társulatban. Az idén és jövőre is rendezek egyet, ez elég jelenleg.
MN: Ezt te határoztad meg magadnak vagy közös döntés volt?
PCS: Az én döntésem volt, egy fenékkel ennyi lovat nem lehet megülni, legalábbis nekem nem megy.
MN: Nem szakítja ez meg a pályádat, nem fog hiányozni a színészet, a rendezés?
PCS: Nem úgy gondolok erre, mint valami mártír cselekedetre, amiért fel kell áldoznom a pályámat. Ma Magyarországon, ebben a szakmában sajnos pályaívről egyébként is nehéz beszélni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
