Nekrológ

Az örök újító

Roboz Ágnes (1926–2021)

Színház

Egy premier utáni fogadáson hozzám lépett egy nagyon kedves fiatal hölgy: „A nagymamám szeretne önnel beszélni, volna kedves odafáradni hozzá?” Már nehezen mozogtál, mégis, kiszolgáltatottságodban magabiztos, elegáns és energikus voltál.

Szép volt a sminked, a legendás gyöngyházfehér fülbevalód diszkréten csillogott, és tökéletesen passzolt a vagány eleganciával fésült fehér hajadhoz. Minden részletben ott volt az átgondoltság, a színház tisztelete, a barátságos méltóság, egy picike pimaszság, humorral, nőiességgel és parfümmel keverve. A szemedbe néztem, te kajánul mosolyogtál és azt mondtad: „Meglepődtél, Bodor? Fogadjunk, nem is tudod, ki vagyok?” Nyújtottad a kezed, bemutatkoztunk. „Tegezz!” – mondtad. Ott volt a táskámban a névjegykártyád, amelyet 15 évvel korábban küldtél el az üzenettel, hogy feltétlenül hívjalak fel. Ez a névjegykártya a kabalám volt évekig. De nem mertelek felhívni. Mert pontosan tudtam, ki vagy. Felnéztem rád és féltem, ha megkereslek, elveszítelek. Kivettem a táskámból a kissé meggyötört névjegykártyát, te felnevettél. Majd kiemelted a táskádból a könyvemet és azt mondtad: „Tudtam, hogy épp azért nem keresel meg, mert túl udvarias vagy. Tessék, dedikáld a könyvedet, beszélgessünk és igyunk egy kis vörösbort.” Innen indult a barátságunk 2016-ban.

 
Fotó: Táncművészet folyóirat

*

Miközben rád emlékezem és rólad írok, hallgatom a kedvenc zenédet, a Magyar rapszódiákat, amelynek gyönyörűségétől kislányként sírva fakadtál a moziban, ahol édesanyád és édesapád társaságában először meghallottad. Sajnos arra sosem jöttünk rá, hogy a tizenkilenc rapszódiából melyik lehetett az. Megpróbálom elképzelni, ahogy édesanyád kezét szorítva, remegő lélekkel, kíváncsian és odaadóan léped át a híres Troyanoff Balett Akadémia küszöbét, ahol két év múlva, mindössze tizennégy évesen, a híres mester rád bízza az alsós növendékek oktatását. Így keresed meg a továbbképzésedhez szükséges pénzt.

1945-ben felvételizel a Színművészeti Főiskolára – akkortájt sehol máshol nem lehetett táncművészként diplomához jutni. Miért nem lep meg, hogy a frenetikusra sikeredett bemutatkozásodnak köszönhetően Major Tamás, Szentpál Olga, Gellért Endre, Gáspár Margit, Hont Ferenc – a felvételi bizottság tagjai – azon nyomban felvettek koreográfus szakra? Így kerültél Szentpál Olga osztályába, akire felnéztél, és akitől az improvizáció fontosságát tanultad, azt, hogy a balett rigorózus szabályán túl a fantázia és az egyediség felszabadítása mennyire fontos.

1950-ben, negyedéves főiskolásként megbízást kapsz a március 15-i ünnepség koreográfiájának megalkotására. Vakmerő módon amatőröket kérsz fel: tanuló tiszteket és vöröskeresztes nővéreket. A létrehozott mű magas művészi színvonalának és gazdag lépésanyagának köszönhetően azonnal – azaz egy évvel korábban – megkapod a főiskolai diplomádat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.