Nekrológ

Az örök újító

Roboz Ágnes (1926–2021)

Színház

Egy premier utáni fogadáson hozzám lépett egy nagyon kedves fiatal hölgy: „A nagymamám szeretne önnel beszélni, volna kedves odafáradni hozzá?” Már nehezen mozogtál, mégis, kiszolgáltatottságodban magabiztos, elegáns és energikus voltál.

Szép volt a sminked, a legendás gyöngyházfehér fülbevalód diszkréten csillogott, és tökéletesen passzolt a vagány eleganciával fésült fehér hajadhoz. Minden részletben ott volt az átgondoltság, a színház tisztelete, a barátságos méltóság, egy picike pimaszság, humorral, nőiességgel és parfümmel keverve. A szemedbe néztem, te kajánul mosolyogtál és azt mondtad: „Meglepődtél, Bodor? Fogadjunk, nem is tudod, ki vagyok?” Nyújtottad a kezed, bemutatkoztunk. „Tegezz!” – mondtad. Ott volt a táskámban a névjegykártyád, amelyet 15 évvel korábban küldtél el az üzenettel, hogy feltétlenül hívjalak fel. Ez a névjegykártya a kabalám volt évekig. De nem mertelek felhívni. Mert pontosan tudtam, ki vagy. Felnéztem rád és féltem, ha megkereslek, elveszítelek. Kivettem a táskámból a kissé meggyötört névjegykártyát, te felnevettél. Majd kiemelted a táskádból a könyvemet és azt mondtad: „Tudtam, hogy épp azért nem keresel meg, mert túl udvarias vagy. Tessék, dedikáld a könyvedet, beszélgessünk és igyunk egy kis vörösbort.” Innen indult a barátságunk 2016-ban.

 
Fotó: Táncművészet folyóirat

*

Miközben rád emlékezem és rólad írok, hallgatom a kedvenc zenédet, a Magyar rapszódiákat, amelynek gyönyörűségétől kislányként sírva fakadtál a moziban, ahol édesanyád és édesapád társaságában először meghallottad. Sajnos arra sosem jöttünk rá, hogy a tizenkilenc rapszódiából melyik lehetett az. Megpróbálom elképzelni, ahogy édesanyád kezét szorítva, remegő lélekkel, kíváncsian és odaadóan léped át a híres Troyanoff Balett Akadémia küszöbét, ahol két év múlva, mindössze tizennégy évesen, a híres mester rád bízza az alsós növendékek oktatását. Így keresed meg a továbbképzésedhez szükséges pénzt.

1945-ben felvételizel a Színművészeti Főiskolára – akkortájt sehol máshol nem lehetett táncművészként diplomához jutni. Miért nem lep meg, hogy a frenetikusra sikeredett bemutatkozásodnak köszönhetően Major Tamás, Szentpál Olga, Gellért Endre, Gáspár Margit, Hont Ferenc – a felvételi bizottság tagjai – azon nyomban felvettek koreográfus szakra? Így kerültél Szentpál Olga osztályába, akire felnéztél, és akitől az improvizáció fontosságát tanultad, azt, hogy a balett rigorózus szabályán túl a fantázia és az egyediség felszabadítása mennyire fontos.

1950-ben, negyedéves főiskolásként megbízást kapsz a március 15-i ünnepség koreográfiájának megalkotására. Vakmerő módon amatőröket kérsz fel: tanuló tiszteket és vöröskeresztes nővéreket. A létrehozott mű magas művészi színvonalának és gazdag lépésanyagának köszönhetően azonnal – azaz egy évvel korábban – megkapod a főiskolai diplomádat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.