rés a présen

„Hogy tudjon mozdulatlanul is állni”

  • rés a présen
  • 2021.04.07 20:55

Színház

Cserepes Gyula táncos-koreográfussal beszélgettünk.

rés a présen: A koreográfiáid táncosak, a szólóid avantgárd performance-ok. Mire vezethető vissza ez a kétarcúság?

Cserepes Gyula: A szlovén En-Knap társulatnál töltött évek alatt a koreográfusokon kívül több színházi rendezővel is dolgoztunk, tehát ért olyan hatás, kaptam olyan eszközkészletet, amely a performance, illetve az előadó-művészet felé sodort. Egyébként Fótra jártam, a népművészeti szakközépiskolába, néptánc szakra, aztán a Budapest Kortárstánc Főiskolára. Zentán születtem és a kisgyerekkoromat a Vajdaságban töltöttem, ahol inkább a naiv művészet hatott rám, meg a szobrászművész nagyapám, Csasznyi István művészete, aztán évekkel később, amikor már Magyarországon éltünk és kikerültem táncosként Szlovéniába, akkor találkoztam és kötődtem össze a jugoszláv avantgárddal. Tulajdonképpen akkor jöttem rá, hogy egy hiányzó posztjugo­szláv generációhoz tartozom.

rap: Mi foglalkoztat a legjobban a táncban?

CSGY: A ritmus – és ezalatt nem a néptáncos csapásolást értem – mint egy univerzális nyelv áll az érdeklődésem középpontjában. Nagy hatással van rám az Abramović-életmű. Foglalkoztatnak a megváltozott tudatállapotok, amihez eszköz a repetíció, mint például a Rave (2019) című előadásomban. A MU Színházban sikert aratott SELFY (2017) című, nézőket is bevonó előadásom strukturált improvizáció. Itt a közönséget résztvevőnek tekintem. Ez onnan jön, hogy nézőként én rosszul viselem, ha néznem kell a táncot, és nem csinálhatom.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk