rés a présen

„Az üres tértől az üres térig”

Goda Gábor rendező

  • rés a présen
  • 2021. március 24.

Színház

Az Artus Stúdió alapítójával beszélgettünk

rés a présen: Mikor született a Kérész Művek című előadás-sorozat ötlete?

Goda Gábor: 2010-ben az Artus Stúdióban is meg volt hirdetve a Színházak Éjszakája. Nem volt időnk felkészülni az alkalomra, de az utolsó pillanatban arra jutottunk, hogy a kiállítótérben fogadjuk a látogatókat, ahol kötetlenül tudunk velük beszélgetni, borozni és majd közben performance-okkal lepjük meg őket váratlanul. Egy napunk volt az egészet kitalálni. Így régebbi előadásokból kimentett képekkel és az éppen folyó próbákból merített akciókkal készültünk, de aztán születtek friss jelenetek az utolsó pillanatban is. Az este végül annyira jól sikerült, hogy kipróbáltuk később is, hogy mi születik így, egynapos intenzív alkotófolyamat során. Ebben az évben készültünk az Ulysses nappalija című előadásunkra, amelyben Leopold Blum egy nap alatt bejárja Dublint, és ezzel egy időben volt a Pilisben az a 24 órás forgásom is, amiből az Egy nap fordulat született. Az kezdett foglalkoztatni, hogyan tehetünk egyetlen napot igazán tartalmassá, mintha csupán egynapnyi lenne az egész életünk, amennyi egy kérészé.

rap: Hogyan készül most egy Kérész-előadás? 

GG: A társulat tagjaival egy megadott témára egy nap alatt hozunk létre egy egyszeri performance-eseményt az üres tértől az üres térig. Nincs színpad, nincs nézőtér, kávéházi helyzetben vannak a nézők, és eközben történnek különböző akciók körülöttük, illetve bárhol a gyár területén. A néző mindenféle műfajú performance-okat lát az este során, de a Kérész Művek valójában az egész napos alkotófolyamatról szól. Amikor reggel találkozunk, üres a tér, napközben megalkotjuk a jeleneteket, és este a nézőkkel kel életre az egész folyamat. Előadás után beszélgetünk, majd elpakolunk, újra üres a tér, így ér véget a nap. Minden szereplő alkotó, és a meghatározott témára a saját nézőpontjából hozza létre a saját alkotását, és teszi hozzá az egészhez. Mint minden szertartásnak, színháznak, ennek is megvan a formája, ami egyre jobban tisztul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.