Tánc

Batarita: Lüktetésed

  • Sisso
  • 2020. november 1.

Színház

Az eredetileg Tokióban készült, butoh ihletésű táncdarab kétéves nemzetközi körút után – ezúttal Berlinből – ismét Budapestre érkezett (bár a butoh nálunk teljesen a perifériára szorult, s Bata is inkább a világot járja). Húsz éve, amikor a táncos-koreográfus a nyugati táncstílusokkal szembeforduló japán avantgárd irányzat tanulmányozásával kezdett el foglalkozni, első előadását egy nő megerőszakolásáról akarta elkészíteni. Akkor azt tanácsolták neki, ez túl sok, felejtse el. Ugyanilyen „túl sok” volt 2018-ban a mostani előadás eredeti címe is. A női szexualitást tematizáló szóló címe ugyanis Pulsing fluids, azaz Lüktető nedvek volt, de ezt sem akkor, se most nem fogadták el a hazai kortárs tánc templomában.

A Lüktetésed a test és a szellem állapotainak változásairól szól. Váltakozó ritmusú, folyamatos mozgással, átöltözésekkel, Xrc Kovács Balázs szürreális zenéivel és Hornyák Isty hasonló igényű jelmezei­vel érzékeltetve az átalakulásokat. A fejjel lefelé partra vetett, csillámló sellőtől a diszkóba vágyó háziasszonyon át a szerelemre sóvárgó, melléből piros pamacsokat lövellő virtuális babáig számos figura vonul fel a színen, s vedlik át egymásba a díszletet alkotó fényoszlopok és csillogó tárgyak között.

A látvány lebilincselő, de a nő test megnyilvánulásai mégsem lépik át a ma már elvárt kortárs határt, a ciklikus áramlások, a démonok árnyékba húzódása nem válik végzetesen drámaivá. Ennek ellenére van ereje a táncnak, hiszen – a butoh szabályai szerint – úgyis a végtelenben szublimálódnak az energiák.

Nemzeti Táncszínház, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”