Tánc

Batarita: Lüktetésed

  • Sisso
  • 2020. november 1.

Színház

Az eredetileg Tokióban készült, butoh ihletésű táncdarab kétéves nemzetközi körút után – ezúttal Berlinből – ismét Budapestre érkezett (bár a butoh nálunk teljesen a perifériára szorult, s Bata is inkább a világot járja). Húsz éve, amikor a táncos-koreográfus a nyugati táncstílusokkal szembeforduló japán avantgárd irányzat tanulmányozásával kezdett el foglalkozni, első előadását egy nő megerőszakolásáról akarta elkészíteni. Akkor azt tanácsolták neki, ez túl sok, felejtse el. Ugyanilyen „túl sok” volt 2018-ban a mostani előadás eredeti címe is. A női szexualitást tematizáló szóló címe ugyanis Pulsing fluids, azaz Lüktető nedvek volt, de ezt sem akkor, se most nem fogadták el a hazai kortárs tánc templomában.

A Lüktetésed a test és a szellem állapotainak változásairól szól. Váltakozó ritmusú, folyamatos mozgással, átöltözésekkel, Xrc Kovács Balázs szürreális zenéivel és Hornyák Isty hasonló igényű jelmezei­vel érzékeltetve az átalakulásokat. A fejjel lefelé partra vetett, csillámló sellőtől a diszkóba vágyó háziasszonyon át a szerelemre sóvárgó, melléből piros pamacsokat lövellő virtuális babáig számos figura vonul fel a színen, s vedlik át egymásba a díszletet alkotó fényoszlopok és csillogó tárgyak között.

A látvány lebilincselő, de a nő test megnyilvánulásai mégsem lépik át a ma már elvárt kortárs határt, a ciklikus áramlások, a démonok árnyékba húzódása nem válik végzetesen drámaivá. Ennek ellenére van ereje a táncnak, hiszen – a butoh szabályai szerint – úgyis a végtelenben szublimálódnak az energiák.

Nemzeti Táncszínház, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”