Tánc

Batarita: Lüktetésed

  • Sisso
  • 2020. november 1.

Színház

Az eredetileg Tokióban készült, butoh ihletésű táncdarab kétéves nemzetközi körút után – ezúttal Berlinből – ismét Budapestre érkezett (bár a butoh nálunk teljesen a perifériára szorult, s Bata is inkább a világot járja). Húsz éve, amikor a táncos-koreográfus a nyugati táncstílusokkal szembeforduló japán avantgárd irányzat tanulmányozásával kezdett el foglalkozni, első előadását egy nő megerőszakolásáról akarta elkészíteni. Akkor azt tanácsolták neki, ez túl sok, felejtse el. Ugyanilyen „túl sok” volt 2018-ban a mostani előadás eredeti címe is. A női szexualitást tematizáló szóló címe ugyanis Pulsing fluids, azaz Lüktető nedvek volt, de ezt sem akkor, se most nem fogadták el a hazai kortárs tánc templomában.

A Lüktetésed a test és a szellem állapotainak változásairól szól. Váltakozó ritmusú, folyamatos mozgással, átöltözésekkel, Xrc Kovács Balázs szürreális zenéivel és Hornyák Isty hasonló igényű jelmezei­vel érzékeltetve az átalakulásokat. A fejjel lefelé partra vetett, csillámló sellőtől a diszkóba vágyó háziasszonyon át a szerelemre sóvárgó, melléből piros pamacsokat lövellő virtuális babáig számos figura vonul fel a színen, s vedlik át egymásba a díszletet alkotó fényoszlopok és csillogó tárgyak között.

A látvány lebilincselő, de a nő test megnyilvánulásai mégsem lépik át a ma már elvárt kortárs határt, a ciklikus áramlások, a démonok árnyékba húzódása nem válik végzetesen drámaivá. Ennek ellenére van ereje a táncnak, hiszen – a butoh szabályai szerint – úgyis a végtelenben szublimálódnak az energiák.

Nemzeti Táncszínház, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.