Tánc

Batarita: Lüktetésed

  • Sisso
  • 2020. november 1.

Színház

Az eredetileg Tokióban készült, butoh ihletésű táncdarab kétéves nemzetközi körút után – ezúttal Berlinből – ismét Budapestre érkezett (bár a butoh nálunk teljesen a perifériára szorult, s Bata is inkább a világot járja). Húsz éve, amikor a táncos-koreográfus a nyugati táncstílusokkal szembeforduló japán avantgárd irányzat tanulmányozásával kezdett el foglalkozni, első előadását egy nő megerőszakolásáról akarta elkészíteni. Akkor azt tanácsolták neki, ez túl sok, felejtse el. Ugyanilyen „túl sok” volt 2018-ban a mostani előadás eredeti címe is. A női szexualitást tematizáló szóló címe ugyanis Pulsing fluids, azaz Lüktető nedvek volt, de ezt sem akkor, se most nem fogadták el a hazai kortárs tánc templomában.

A Lüktetésed a test és a szellem állapotainak változásairól szól. Váltakozó ritmusú, folyamatos mozgással, átöltözésekkel, Xrc Kovács Balázs szürreális zenéivel és Hornyák Isty hasonló igényű jelmezei­vel érzékeltetve az átalakulásokat. A fejjel lefelé partra vetett, csillámló sellőtől a diszkóba vágyó háziasszonyon át a szerelemre sóvárgó, melléből piros pamacsokat lövellő virtuális babáig számos figura vonul fel a színen, s vedlik át egymásba a díszletet alkotó fényoszlopok és csillogó tárgyak között.

A látvány lebilincselő, de a nő test megnyilvánulásai mégsem lépik át a ma már elvárt kortárs határt, a ciklikus áramlások, a démonok árnyékba húzódása nem válik végzetesen drámaivá. Ennek ellenére van ereje a táncnak, hiszen – a butoh szabályai szerint – úgyis a végtelenben szublimálódnak az energiák.

Nemzeti Táncszínház, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."