„Bízom a folytatásban” – Kerényi Miklós Gábor az Operettszínház jövőjéről

Színház

Januártól állami kézbe kerül a Budapesti Operettszínház. Az igazgatói megbízásra a közelmúltban kiírtak egy pályázatot, amit viszont eredménytelenné nyilvánítottak. Kerényi szerint minden a legnagyobb rendben van így.

magyarnarancs.hu: Január 31-től állami fenntartású lesz a Budapesti Operettszínház. Miben látja ennek az okát?

Kerényi Miklós Gábor: Körülbelül 8-10 éve dolgozunk azon, hogy a Budapesti Operettszínház városiból állami fenntartású intézmény legyen. A váltásnak tulajdonképpen az az oka, hogy ez egy nagyon nagy színház. Az Állami Operaház után ez a második legnagyobb létszámú színház az országban, önálló nagy szimfonikus zenekarral, nagy énekkarral, balettkarral, musicalegyüttessel és sok-sok szólistával. Olyan műfajstruktúrában játszunk, amelyben az a feladatunk, hogy elsősorban klasszikus magyar operetteket, másrészt pedig új magyar zenés darabokat mutassunk be. Ezen kívül számos irodalmi alapú musicalt is játszunk, mint például a Rómeó és Júlia vagy az Elfújta a szél. Azt gondolom, hogy mindezzel kiemelkedő magyar kulturális értéket képviselünk, amely most már olyan típusú támogatást igényel, amely közelebb áll az államhoz.

magyarnarancs.hu: Azt mondja, hogy már hosszú évek óta szeretnék elérni, hogy az intézmény állami kezelésbe kerüljön. Most mi változott?

KMG: Az új előadó-művészeti törvény keretén belül a Budapesti Operettszínház nemzeti kategóriába került. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az intézmény munkáját az állam kiemelt feladatként kezelje. Az elmúlt hétvégén öt előadást játszottunk Zürichben egy 1200 fős teremben, a Szépség és a szörnyeteg című musicalből, német nyelven. Ugyanígy öt előadást teljesítettünk azon a hétvégén, az 1600 fős tel-avivi operaházban, a Csárdáskirálynővel. Mindezek mellett Budapesten szintén öt előadást tartottunk 900 néző előtt Az elfújta a szélből. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlt két hétben hatvanezer néző előtt játszottunk. Ez nagyon nagy siker Magyarországnak is. Ezekkel a számokkal a hátunk mögött nem kérdés, hogy a munkánk már túlnőtt a városi fenntartáson.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs


magyarnarancs.hu: Az Operettszínház igazgatására kiírt pályázaton önnel együtt négyen indultak. A pályázatot azonban eredménytelenné nyilvánította a Fővárosi Közgyűlés, pedig a szakmai bizottság szavazatai alapján ön nyert volna. Tud valamit a döntés hátteréről?

KMG: Igazából nehéz erre választ adni. Úgy érzi magát az ember, mint aki elindult egy versenyen, amit meg is nyert, de aztán közlik vele, hogy ezt a versenyt nem most kellett volna megtartani.

magyarnarancs.hu: Ezt hogy érti?

KMG: A pályázatba ugyan beleírták, hogy tekintettel az új helyzetre, vagyis az állami átvételre, a miniszternek nagyobb beleszólási joga lesz a kinevezéssel kapcsolatban, hiszen több delegáltat küldhet. Ennek ellenére a minisztérium, illetve a főváros mégis úgy érezte, hogy nem lenne helyes, ha az intézmény élére valakit kineveznének, hiszen fenn kell tartani a lehetőséget az átvétel után az új fenntartónak, hogy átgondolja azt, hogy mit akar kezdeni a színházzal.

magyarnarancs.hu: De akkor miért hirdettek pályázatot?

KMG: Az előadó-művészeti törvény miatt kellett meghirdetni ezt a pályázatot.

magyarnaracs.hu: Érte szakmai bírálat a pályázatát?

KMG: Nem. Azt gondolom, hogy egy teljesen értékelhető ötéves tervet nyújtottam be. Az általam eddig vezetett színház egy nagyon komoly külföldi és belföldi sikersorozaton van túl, minden szempontból felszálló ágban van, művészileg-gazdaságilag nagyon jól működik, nem beszélve arról, hogy a magyar operett a színházi műfajok közül egyedüliként „hungarikum” minősítést kapott, amiben valószínűleg szintén döntő szerepet játszottunk, és nagyon jól működik. Úgy érzem, hogy egy megítélhető pályázatot adtam be, de a döntéshozók nem így gondolták.

magyarnarancs.hu: Mi lesz január 31-e után? Van tudomása arról, hogy ki lesz az utóda?

KMG: Nagyon remélem, hogy én leszek az intézmény igazgatója ezután is. Úgy hiszem, hogy a Budapesti Operettszínház fenntartói szempontból jó kezekbe került, és az utóbbi napok tárgyalásai meg is nyugtattak efelől. Komoly felelősséget érzek a társulatért, a műfajért, és az eddig elért sikerekért. Részleteket nem tudok, de elképzelhető, hogy meghosszabbítják a vezetői megbízásomat, de természetesen indulni fogok egy új pályázaton is. A sikerek mellett annyi kötelezettség, gond és probléma merül fel egy ilyen színháznál, hogy nem hiszem, hogy valaki a jelenlegi helyzetben szerencsés döntésnek gondolná az igazgatóváltást. Bízom a folytatásban.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.