„Bízom a folytatásban” – Kerényi Miklós Gábor az Operettszínház jövőjéről

Színház

Januártól állami kézbe kerül a Budapesti Operettszínház. Az igazgatói megbízásra a közelmúltban kiírtak egy pályázatot, amit viszont eredménytelenné nyilvánítottak. Kerényi szerint minden a legnagyobb rendben van így.

magyarnarancs.hu: Január 31-től állami fenntartású lesz a Budapesti Operettszínház. Miben látja ennek az okát?

Kerényi Miklós Gábor: Körülbelül 8-10 éve dolgozunk azon, hogy a Budapesti Operettszínház városiból állami fenntartású intézmény legyen. A váltásnak tulajdonképpen az az oka, hogy ez egy nagyon nagy színház. Az Állami Operaház után ez a második legnagyobb létszámú színház az országban, önálló nagy szimfonikus zenekarral, nagy énekkarral, balettkarral, musicalegyüttessel és sok-sok szólistával. Olyan műfajstruktúrában játszunk, amelyben az a feladatunk, hogy elsősorban klasszikus magyar operetteket, másrészt pedig új magyar zenés darabokat mutassunk be. Ezen kívül számos irodalmi alapú musicalt is játszunk, mint például a Rómeó és Júlia vagy az Elfújta a szél. Azt gondolom, hogy mindezzel kiemelkedő magyar kulturális értéket képviselünk, amely most már olyan típusú támogatást igényel, amely közelebb áll az államhoz.

magyarnarancs.hu: Azt mondja, hogy már hosszú évek óta szeretnék elérni, hogy az intézmény állami kezelésbe kerüljön. Most mi változott?

KMG: Az új előadó-művészeti törvény keretén belül a Budapesti Operettszínház nemzeti kategóriába került. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az intézmény munkáját az állam kiemelt feladatként kezelje. Az elmúlt hétvégén öt előadást játszottunk Zürichben egy 1200 fős teremben, a Szépség és a szörnyeteg című musicalből, német nyelven. Ugyanígy öt előadást teljesítettünk azon a hétvégén, az 1600 fős tel-avivi operaházban, a Csárdáskirálynővel. Mindezek mellett Budapesten szintén öt előadást tartottunk 900 néző előtt Az elfújta a szélből. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlt két hétben hatvanezer néző előtt játszottunk. Ez nagyon nagy siker Magyarországnak is. Ezekkel a számokkal a hátunk mögött nem kérdés, hogy a munkánk már túlnőtt a városi fenntartáson.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs


magyarnarancs.hu: Az Operettszínház igazgatására kiírt pályázaton önnel együtt négyen indultak. A pályázatot azonban eredménytelenné nyilvánította a Fővárosi Közgyűlés, pedig a szakmai bizottság szavazatai alapján ön nyert volna. Tud valamit a döntés hátteréről?

KMG: Igazából nehéz erre választ adni. Úgy érzi magát az ember, mint aki elindult egy versenyen, amit meg is nyert, de aztán közlik vele, hogy ezt a versenyt nem most kellett volna megtartani.

magyarnarancs.hu: Ezt hogy érti?

KMG: A pályázatba ugyan beleírták, hogy tekintettel az új helyzetre, vagyis az állami átvételre, a miniszternek nagyobb beleszólási joga lesz a kinevezéssel kapcsolatban, hiszen több delegáltat küldhet. Ennek ellenére a minisztérium, illetve a főváros mégis úgy érezte, hogy nem lenne helyes, ha az intézmény élére valakit kineveznének, hiszen fenn kell tartani a lehetőséget az átvétel után az új fenntartónak, hogy átgondolja azt, hogy mit akar kezdeni a színházzal.

magyarnarancs.hu: De akkor miért hirdettek pályázatot?

KMG: Az előadó-művészeti törvény miatt kellett meghirdetni ezt a pályázatot.

magyarnaracs.hu: Érte szakmai bírálat a pályázatát?

KMG: Nem. Azt gondolom, hogy egy teljesen értékelhető ötéves tervet nyújtottam be. Az általam eddig vezetett színház egy nagyon komoly külföldi és belföldi sikersorozaton van túl, minden szempontból felszálló ágban van, művészileg-gazdaságilag nagyon jól működik, nem beszélve arról, hogy a magyar operett a színházi műfajok közül egyedüliként „hungarikum” minősítést kapott, amiben valószínűleg szintén döntő szerepet játszottunk, és nagyon jól működik. Úgy érzem, hogy egy megítélhető pályázatot adtam be, de a döntéshozók nem így gondolták.

magyarnarancs.hu: Mi lesz január 31-e után? Van tudomása arról, hogy ki lesz az utóda?

KMG: Nagyon remélem, hogy én leszek az intézmény igazgatója ezután is. Úgy hiszem, hogy a Budapesti Operettszínház fenntartói szempontból jó kezekbe került, és az utóbbi napok tárgyalásai meg is nyugtattak efelől. Komoly felelősséget érzek a társulatért, a műfajért, és az eddig elért sikerekért. Részleteket nem tudok, de elképzelhető, hogy meghosszabbítják a vezetői megbízásomat, de természetesen indulni fogok egy új pályázaton is. A sikerek mellett annyi kötelezettség, gond és probléma merül fel egy ilyen színháznál, hogy nem hiszem, hogy valaki a jelenlegi helyzetben szerencsés döntésnek gondolná az igazgatóváltást. Bízom a folytatásban.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.