„Bízom a folytatásban” – Kerényi Miklós Gábor az Operettszínház jövőjéről

Színház

Januártól állami kézbe kerül a Budapesti Operettszínház. Az igazgatói megbízásra a közelmúltban kiírtak egy pályázatot, amit viszont eredménytelenné nyilvánítottak. Kerényi szerint minden a legnagyobb rendben van így.

magyarnarancs.hu: Január 31-től állami fenntartású lesz a Budapesti Operettszínház. Miben látja ennek az okát?

Kerényi Miklós Gábor: Körülbelül 8-10 éve dolgozunk azon, hogy a Budapesti Operettszínház városiból állami fenntartású intézmény legyen. A váltásnak tulajdonképpen az az oka, hogy ez egy nagyon nagy színház. Az Állami Operaház után ez a második legnagyobb létszámú színház az országban, önálló nagy szimfonikus zenekarral, nagy énekkarral, balettkarral, musicalegyüttessel és sok-sok szólistával. Olyan műfajstruktúrában játszunk, amelyben az a feladatunk, hogy elsősorban klasszikus magyar operetteket, másrészt pedig új magyar zenés darabokat mutassunk be. Ezen kívül számos irodalmi alapú musicalt is játszunk, mint például a Rómeó és Júlia vagy az Elfújta a szél. Azt gondolom, hogy mindezzel kiemelkedő magyar kulturális értéket képviselünk, amely most már olyan típusú támogatást igényel, amely közelebb áll az államhoz.

magyarnarancs.hu: Azt mondja, hogy már hosszú évek óta szeretnék elérni, hogy az intézmény állami kezelésbe kerüljön. Most mi változott?

KMG: Az új előadó-művészeti törvény keretén belül a Budapesti Operettszínház nemzeti kategóriába került. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az intézmény munkáját az állam kiemelt feladatként kezelje. Az elmúlt hétvégén öt előadást játszottunk Zürichben egy 1200 fős teremben, a Szépség és a szörnyeteg című musicalből, német nyelven. Ugyanígy öt előadást teljesítettünk azon a hétvégén, az 1600 fős tel-avivi operaházban, a Csárdáskirálynővel. Mindezek mellett Budapesten szintén öt előadást tartottunk 900 néző előtt Az elfújta a szélből. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlt két hétben hatvanezer néző előtt játszottunk. Ez nagyon nagy siker Magyarországnak is. Ezekkel a számokkal a hátunk mögött nem kérdés, hogy a munkánk már túlnőtt a városi fenntartáson.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs


magyarnarancs.hu: Az Operettszínház igazgatására kiírt pályázaton önnel együtt négyen indultak. A pályázatot azonban eredménytelenné nyilvánította a Fővárosi Közgyűlés, pedig a szakmai bizottság szavazatai alapján ön nyert volna. Tud valamit a döntés hátteréről?

KMG: Igazából nehéz erre választ adni. Úgy érzi magát az ember, mint aki elindult egy versenyen, amit meg is nyert, de aztán közlik vele, hogy ezt a versenyt nem most kellett volna megtartani.

magyarnarancs.hu: Ezt hogy érti?

KMG: A pályázatba ugyan beleírták, hogy tekintettel az új helyzetre, vagyis az állami átvételre, a miniszternek nagyobb beleszólási joga lesz a kinevezéssel kapcsolatban, hiszen több delegáltat küldhet. Ennek ellenére a minisztérium, illetve a főváros mégis úgy érezte, hogy nem lenne helyes, ha az intézmény élére valakit kineveznének, hiszen fenn kell tartani a lehetőséget az átvétel után az új fenntartónak, hogy átgondolja azt, hogy mit akar kezdeni a színházzal.

magyarnarancs.hu: De akkor miért hirdettek pályázatot?

KMG: Az előadó-művészeti törvény miatt kellett meghirdetni ezt a pályázatot.

magyarnaracs.hu: Érte szakmai bírálat a pályázatát?

KMG: Nem. Azt gondolom, hogy egy teljesen értékelhető ötéves tervet nyújtottam be. Az általam eddig vezetett színház egy nagyon komoly külföldi és belföldi sikersorozaton van túl, minden szempontból felszálló ágban van, művészileg-gazdaságilag nagyon jól működik, nem beszélve arról, hogy a magyar operett a színházi műfajok közül egyedüliként „hungarikum” minősítést kapott, amiben valószínűleg szintén döntő szerepet játszottunk, és nagyon jól működik. Úgy érzem, hogy egy megítélhető pályázatot adtam be, de a döntéshozók nem így gondolták.

magyarnarancs.hu: Mi lesz január 31-e után? Van tudomása arról, hogy ki lesz az utóda?

KMG: Nagyon remélem, hogy én leszek az intézmény igazgatója ezután is. Úgy hiszem, hogy a Budapesti Operettszínház fenntartói szempontból jó kezekbe került, és az utóbbi napok tárgyalásai meg is nyugtattak efelől. Komoly felelősséget érzek a társulatért, a műfajért, és az eddig elért sikerekért. Részleteket nem tudok, de elképzelhető, hogy meghosszabbítják a vezetői megbízásomat, de természetesen indulni fogok egy új pályázaton is. A sikerek mellett annyi kötelezettség, gond és probléma merül fel egy ilyen színháznál, hogy nem hiszem, hogy valaki a jelenlegi helyzetben szerencsés döntésnek gondolná az igazgatóváltást. Bízom a folytatásban.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.