8 kérdés – Rudolf Péter

Színház

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

1. Mikor sírt utoljára?

RP: El kellett altatni a pulinkat, Bodzát. 12 éves volt. Bohém. Bohóc. Zseni. De ennél kevesebb is elég. Nem hangzik macsósan, elismerem, de percről percre szentimentálisabb vagyok.

2. Kinek adná meg szívesen a telefonszámát?

RP: Senkinek. Majd én jelentkezem.

3. Melyik napot törölné ki a múltjából, ha ez lehetséges volna?

RP: Egyiket sem. A gyengeségeim, a bűneim is a részeim. Ez vagyok.

4. Melyik könyvet vágta a sarokba legutóbb, mert annyira rossznak találta?

RP: Csak jó választásaim voltak.

5. Mi a legjobb drog a világon?

RP: Természetesen a szerelem. Ha kisszerűbben gondolkodunk: a kávé.

6. Ki a legnagyobb magyar?

RP: Ilyen fogalom nem létezik. Játékként is csak felsorolást tudnék összehozni. A szempontjaim között a teljesítmény mellett az emberi nagyság is fontos tényező lenne.

7. Királyság vagy köztársaság?

RP: Illik a köztársaságot választani. Rendben, de nem mindegy, ki a király. Tohonya rendszereket csak bivalyerővel lehet megmozdítani. Nagy Péter 100 évet lendített Oroszországon. Ha sokat dumcsiznak a feladatokról, nem biztos, hogy összejön. Egy-egy történelmi időszaknak megvan a maga logikája. Még a morális szempontok sem állandók.

8. Mennyibe kerül egy kortárs regény mostanában?

RP: 3000 forint körül.

+1 Mi az az önt jellemző három dolog – tulajdonság, élmény –, amely először eszébe jut?

RP: Aggodalom. Önirónia. Ha élményt kell mondani: három éve itthon volt a nagylányunk is, aki külföldön tanult. Pár méterre lemaradva baktattunk utánuk. Hallgattam, ahogy együtt röhögnek valamin. Nem tudom min, de nagyon. Szeretem, ha ez cseng a fülemben.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Drogháború

Tavaly március 1-jén emlékezetes duettel jelentkezett Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára és a frissen kinevezett drogügyi kormánybiztos, Horváth László.

Hálóban

Magas beosztású GRU-deszant állomásozik (nyilván) ideiglenesen hazánkban. Azért dobták át őket, hogy Orbán Viktor és pártja javára befolyásolják a közelgő választást – tudtuk meg múlt csütörtökön Panyi Szabolcs tényfeltáró újságírótól, majd postafordultával az orosz nagykövetségtől. Cáfoltak ugyanis.

Elveszett a kulcs

Január 27-én éjjel orosz dróntámadás érte az Ukrtransznafta Brodiban található elosztóállomását. Itt működik a Barátság kőolajvezeték ukrajnai szakaszának legnagyobb kapacitású szivattyúállomása, s jelentős méretű tartálypark is tartozik hozzá.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?