Az idei Ördögkatlan fesztiválon ismét Kisharsány volt a progresszív műhelyek (Médiawave) és határeseti előadások színhelye, ami érdekes módon a fesztiválközönséget és a falu népét közelebb hozza egymáshoz, mint egy hagyományos előadás vagy koncert. Újcirkusz itt már évek óta van, de most a Galapiat sikersorozata után egy holland art brut kompánia, a Cirque du Platzak lépett színre Popcore című produkciójával, és több napon át határozta meg a hangulatot.
A társulat alapja egy zenekar, amely a dinamikus, hagyományos kocsmaklezmert vegyíti nyers punkzenével, ám közben beugranak a nagybőgőbe, színészkednek a mosódeszkával, a klarinéttal, az éneklő fűrésszel, ám mellettük ott vannak a különféle képzettségű, ám különleges karakterrel rendelkező akrobaták. A temperamentumos légtornász, szekrénykúszó nő, egymással vetélkedő zsonglőr macsók saját gyártású tűzbuzogányaikkal. Ők is, meg a piknikus kötéltáncos, az egykerekező fiú és még sokan mások mind-mind a saját történetüket hozzák a színpadra, a múltjukat, a társulatban elfoglalt helyüket. A saját sötét és kedves kis mesevilágukba repítik a közönséget, akár egy Tim Burton-filmben.
Balra egy magas fémszerkezet, rajta kötelek a szenvedélyes „halálugrásokhoz”, jobbra egy kocsma a búfelejtéshez. Kikerekednek a viszonyok, szerelmek, barátságok… Kedves, szeretetteli, szellemes játék, de a háttérben mindig van valami brutális: konyhakéssel feldarabolt játék baba, égő szereplők, üvegcserepek, temetési szertartás sokkoló újjászületéssel, no és a közönség laza vegzálása. Ám ahhoz, hogy velük énekeljünk, majd a végén vastapsoljunk, nincs szükség különösebb biztatásra.
Kisharsányi faluszínpad, augusztus 7.
