rés a présen: Mikor kezdted az Ördögkatlanon a gyárturistás sorozatot?
Köles Ferenc: Az ötletgazda Kiss Móni volt. Tehát övé a trademark, ő a mi producerünk is. 2011-ben kitalálta, hogy az akkorra felújított és átadott Zsolnay Negyed népszerűsítésére kéne csinálnunk egy rendhagyó idegenvezetést, ami egyben ténylegesen bemutatja az ott felhalmozott kulturális értékeket, de közben humoros, meglepő és nem utolsósorban interaktív. Összerántottam azt a négy embert – Várnagy Kinga, Ács Norbert, Matta Lóránt, Ottlik Ádám –, akiknek bíztam a kreativitásában, a többi jött magától, ők ma is tagjai a csapatnak. Olyan, számunkra is meglepő sikere volt az első „évadnak”, hogy a rá következő évben meg kellett csinálnunk a Gyárturisták reloadedot. Innen pedig egyenes út vezetett az Ördögkatlanba – ahol, ugye, Móni a társszervező –, hogy a Pécsett megszerzett tapasztalatokat kamatoztassuk, mostantól falun. Idén volt a harmadik akciónk.
rap: Jövőre is lesztek?
KF: Palkonya egy ékszerdoboz tele fincsi kis csecsebecsékkel, amikből nagyon könnyű volt csemegéznünk. A felkészülés, szervezés időszakában fontos, hogy legyen egy „bennszülött” kontaktunk, akihez mindig bizalommal fordulhatunk. Egy szerencsés találkozás folytán idén a Haraszti pince „gazdasszonya”, alias Möszi lett az informátorunk. Vele jártuk be nyár közepén először a falut, aztán gyöngyöző rozéhosszúlépések mellett reszelgettük a koncepciót. Eddig is nagy volt az érdeklődés, de mostanra tényleg megismertek, megszerettek minket a katlanban. Jövőre Beremend következik, amit az első heveny elképzelések szerint egy kétemeletes turistabusszal mutatunk majd be, mint egy igazi metropolist. Persze a koncepció még rengeteget változhat egy év alatt.
rap: Mivel kezded az évadot a Pécsi Nemzeti Színháznál?
KF: Biztosan tudom, hogy átmegy a következő szezonra a Horgas Ádám rendezte, harmadik éve töretlenül dübörgő krimivígjáték, a 39 lépcsőfok, és a kaposvári koprodukcióban készült Bányavakság is, amit a katlan társszervezője, Bérczes Laci rendezett, és szintén nagy kedvencem. Ezeken kívül vár rám egy nagy kihívás is, Kowalski leszek A vágy villamosában, amit a pécsi direktor, Rázga Miklós rendez.
rap: Milyen most pécsi színésznek lenni?
KF: Pécs kellemes, élhető város. Családilag nagyon fontos bázis. Mivel most ősszel töltöm be a negyvenet, van bennem gyomorilag valami finom remegés, egy ilyen számadós, összegzős pánik. Eddig ez volt, idáig jutottam. Merre tovább, mi lesz ezután? Nem azon gondolkozom természetesen, hogy elhagyom a várost, a színházat, de 15 Pécsett töltött év után óhatatlanul lustulnak, mohásodnak az ember reflexei. Vidéki gyerekként mindig is tartottam a pesti lét gyorsaságától, neurózisaitól. Nem hiszem, hogy két gyerekkel el tudom ott képzelni magam mint „bentlakó”. Persze ez nem zárja ki azt, hogy néha, ahogy a szakma mobilitása engedi, ne mozdulnék ki szívesen a „fővárosiba” egy kicsit megfrissülni, megmérettetni, más kihívások után nézni.
rap: Ha most újrarendezné valaki a Parasztoperát és meghívna, milyen szerepet szeretnél benne, és kit látnál szívesen rendeződként?
KF: Ilyen falusian bukolikus nagy fejjel nem nagyon tudok más szerepet elképzelni, mint az állomásfőnökét, de nincs ezzel semmi probléma. A pécsi bemutatót szívesen vállalnám újra Mohácsi Jánossal és ugyanazokkal a remek kollégákkal, csak sajnos abból az „all-star” csapatból Balikó Tamás már örökre hiányozni fog.
