A pocsék logisztikának köszönhető embertelen tülekedés után a nyitott tetejű arénába érkező közönség lelkesebb fele azonnal táncra perdül, amit az előadás elkezdése után sem kell abbahagynia, hiszen az emelvényre lépő ötfős zenekar rögtön zabolázatlan dobolásba és kántálásba kezd. A felvezetés a levegőben összefonódva és lökdösődve himbálózó légtornászokkal teljesedik ki, és aztán jön a meglepetés: a közönség tagjai kézről kézre adják a hatalmas vásznat, amelyet rengeteg levegő befújásával mindent és mindenkit beborító, instant sátorrá formálnak. Ekkor válik totálissá az érzékszerveink abuzálása: a lézershow és lüktető zene közben a sátortetőn táncoló előadók váratlanul aláereszkednek a mélybe, kikapnak egy-egy embert a közönségből, vagy magas légnyomású csövekben lebegnek ég és föld között. A szünet nélkül áradó, valóban nyers erő először letaglózó, de már a nagyon rövid, fél óránál karcsúbb játékidő alatt is kiismerhetővé és túlhajtottá válik.
| ||
A tíz éve Buenos Airesben alapított Fuerza Bruta egyórás show-ját állítólag 10 millió néző látta már szerte a világban, ennek a fináléját tolták le naponta négyszer a Szigeten. Nem cirkusz, nem színház, nem koncert, miközben persze mindegyikre emlékeztet, és valamennyire a közönség is aktív résztvevővé válik – ez a műfaji kísérletezés az egyetlen művészi izgalom, amivel a Fuerza Bruta szolgálni tud. A többi szemkápráztató hatásvadászat, majdnem tökéletesen komponált szemfényvesztés.
Sziget, Nagy Utcaszínház, augusztus 16.
