ŐSZMŰVÉSZET - Színház

Diabolikus derű

Rejtő–Budapest Bár: A tizennégy karátos autó

Színház

„Gorcsev Iván, Vanek úr és Vendier őrmester legendáriumából igazi, varázslatos összművészeti élmény” – áll a TRIP és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös bemutatójának netes színlapján a nagyralátó fordulat, amely vészcsengőként hangzik a verzátus színházlátogató számára, s még csak nem is a négyszögletes fogazatú altiszt nevének elgépelése miatt.

Persze az előzetes bizalmatlanság amúgy is élénk lehet, főképp, ha már eleve ott él az alapvető kétely a majdani nézőben: vajha egészen bizonyosan színpadi adaptáció után kiáltanak Rejtő Jenő regényei? A múlt példái ugyanis igencsak változatosak: a Vesztegzárral egyként akadt már kellemes és egészen traumatikus találkozásunk, míg A láthatatlan légió vígszínházi előadása emlékeinkben több mint három évtized távolából is a teljes céltalanság mementójának tetszik. Általánosságban: mintha Rejtő szándékoltan túlírt-túlhalmozott humora és regénycselekményeinek valószerűtlenül pikareszk kacskaringózása színházi közegben sokat veszítene a bájából. S amíg a szerző neve okvetlenül behozza a közönséget, maguk az előadások rendszerint mélyen az olvasmányélmények alá licitálnak.

Csakhogy az előítéletre, tűnjön az bár mégoly megalapozottnak, rá is lehet cáfolni. Keresztes Tamásék Budapest Bárral közös produkciója nagyjából ezt tette a múlt csütörtök esti premieren. Mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy A tizennégy karátos autó előadásának animációs, „képregényszínházi” keretével sikerült érvényes színpadi megoldást találni a Rejtő által akaratlanul feladott leckére: a totális abszurditás meg a nyargaló fantázia ele­gyének érzékletessé tételére. A játszó személyek ilyesformán gyorsan és szellemesen változtatott, rajzos álló- és mozgóképek között végzik „feladataikat”, amelyekhez a kisebb vetítési felületek kezelése is odatartozik. Ez, valamint a dinamikus mozgássorok összehangolt teljesítése roppant fegyelmezett összjátékot követel, s ennek révén a formai megoldás a színházi paradoxonok egyik legszebbikét hívja életre: a szigorú rendből megszülető szabadságot. S ehhez remekül hozzáteszi a magáét a Budapest Bár együttese, hiszen a fegyelem és a szabadság kettőssége Farkas Róberték körül kirobbanóan elementáris, hangzó alapélmény.

Gorcsev Iván kalandjainak története persze még így is túlméretezett és túlbonyolított egy szűk kétórás előadás számára, s ez a helyzet egyrészt erősen sommás jelleget kölcsönöz az este utolsó harmadának, másrészt hatalmas feladatot ró a narrátori szerepet betöltő Rába Rolandra. Ő a tengernyi szövegét lendületesen (habár kisebb bakikkal) mondja fel, miközben szorgosan kiveszi a részét a játékból is: különösen MC Hammert idéző, mintegy mellékesen felkínált lépéssorait őrzi a hálás nézői emlékezet. Gorcsev főszerepében Lengyel Benjámin valósággal Korcsmáros Pál rajzait felidéző képregényalak, akinek átütő emberi hamvassága jól összeillik Mentes Júlia lányos bájával: futtában odatett szerelmi szálukat épp a hamari jelleg hitelesíti.

„Pártoló és jóindulatú arckifejezése egy áldozatát megnyugtató hóhér és egy kéjes vízión merengő elmebeteg vonásait egyesítette, valami diabolikus derűben” – jellemzi Rejtő a légionárius őrmestert, Verdier-t (így helyes!), és nem meglepő, hogy Mertz Tibor grimaszkölteménye csak részben tud megfelelni ennek a túlhabzó leírásnak. Egyebekben azonban imponáló elánnal, példás alázattal és figurateremtő eltökéltséggel szántja fel a pódiumot, de néha elég csupán néznie. Dankó István mindeközben 8–10 mellékfigurát is eljátszik, felettébb agilisan, s nyilvánvalóan csavaros poén gyanánt, hiszen a jeles színész fiziognómiája mindenestől a virtuóz átalakulóművészet gyakorlásának ellenében hat. Mikó István (Vanek úr) olykor mintha önmagát szinkronizálná: hol egy francia vígjáték enerváltabb szakaszában, hol meg egy rajzfilmben. Az előadás hátsó sorában két egyetemi hallgató, Szécsi Bence és Tóth Balázs serénykedik: pontosságukkal és fertőző jókedvükkel valóságos tartóoszlopai ők a produkciónak. Mindannyian sűrűn énekelnek is, túlnyomórészt ügyesen és sikerrel megfelelve a szövegérthetőség alapvető (bár máskor oly gyakran elpangó) kívánalmának, s ennek köszönhetően Szűcs Krisztián és Kollár-Klemencz László verseit is értékelhettük – méghozzá érdemi hozzáadott érték gyanánt.

Az este végén azután elérkezik az elkomolyodás perce, ami legfeljebb talán az első pillantásra tűnhet meglepőnek. Hiszen az obligát mesés lekerekítés közepette indokolt, hogy eszünkbe jusson a valóság: a regény születésének 1940-es valósága – meg a miénk. „…Csak csendesen, ne zörögjön a lánc” – hangzik az előadás utolsó, énekelt fordulata, s csupán magára vethet, aki ilyenkor nem Gorcsev Iván férjként magára vett boldog béklyójára gondol.

Városmajori Szabadtéri Színpad, augusztus 13.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.