rés a présen: Táncosként hol kezdted a pályát, és hogy lettél koreográfus?
Virág Melinda: Viszonylag későn, 21 évesen kezdtem tánccal foglalkozni Angelusz Iván tanítványaként. Nagyon nem mindegy, hogy honnan indul el az ember, milyen szellemiségben nevelkedik. A kreatív gondolkodás elég nagy hangsúlyt kapott a tanulóévek során, amit kivételes értéknek tartok. Szinte várható volt az ilyen irányú (alkotói) ambícióm - ami abban az időben és még pár évig egyáltalán nem volt tudatos. Az egyetlen, amiben biztos voltam, hogy ezen a pályán megtalálom a helyem, hiszen ezen a "csatornán" tudok igazán kommunikálni. A hazai alkotók közül sokakkal dolgoztam, és mindenkitől lehet, kell is tanulni valamit. A Közép-Európa Táncszínházban töltött két év alatt fontos tapasztalat volt a társulati létezés. Egy csapatban gondolkozni - a színpadon is -, nem csak magamban jelen lenni. Hosszan dolgoztam Gergye Krisztiánnal - szeretem a munkáiban a nyílt, merészen őszinte, zsigeri létezést. Most negyedik éve vagyok az Artus - Goda Gábor Társulata tagja.
rap: Milyennek látod az első koreográfiádat?
VM: Az Altera pars egy férfi-nő duett. Egy életszerű, párkapcsolati hisztéria humorosan groteszk tánca. Személyes élményekből született, és különös "játékot" teremtett az a helyzet, hogy a párommal ketten táncoltuk el. Téri Gáspárt kértem fel partneremnek, aki nemcsak partner, de alkotótársam is lett a produkcióban. Megszületett közöttünk egy egészen más nyelvű kommunikáció magunkról, egymásnak. Ez év januárjában újra elővettük, már sokkal távolabbról nézve a darabot és a történetet is, két másik táncossal (Molnár Zita, Mádi László - Közép-Európa Táncszínház) - ők nem egy pár. Egy másfajta élmény és feladat volt átadni egy nagyon személyes történetet, és az előadóknak sem volt könnyű egy "párkapcsolat bőrébe" bújni, még akkor sem, ha az szinte bárkire vonatkoztatható.
rap: Milyen darabokban táncolsz, és melyik koreográfiád van műsoron?
VM: Jelenleg babát várok, ma már a hatodik hónapban, így gyorsan redukálódtak azok a darabok, amikben szerepelek még. Május végéig bezárólag csinálok szinte minden tervezett előadást. Most lett vége pl. az Ulysses nappalija előadás-sorozatnak az Artusban. Úgy tervezem, hogy novembertől újra tudok játszani majd a Kvartettban (Nemzeti Színház), és a Sziszüphosz reggelijében, szintén az Artusban. Az önálló munkáim közül az Altera pars és a nemrég a KET-ben bemutatott Csendkoordináták marad műsoron szeptembertől.
rap: Szülés előtt még miben lépsz fel?
VM: A KakasKakasKakasban május 16-17-én az Artus stúdióban, valamint vár rám egy improvizáció "Venus in furs" címen, Lukács Miklós cimbalomművésszel a Monotánc Fesztiválon május 18-án, 21 órakor a Bethlen Téri Színházban (KET).
rap: Kik a kedvenceid, és mit gondolsz a hazai kortárs tánc jelenlegi állapotáról?
VM: Az utóbbi egy-másfél évben nagyon kevés alkalmam volt előadásokat nézni. Egyrészt folyamatosan dolgozom, másrészt pedig van, hogy elveszítem az érdeklődésemet a hazai munkák iránt. Nem születnek innovatív alkotások, aminek persze nagyon sok összetevője van; a hazai táncszakma rendkívül megosztott. Nagy szükség volna összefogásra, de mindenki a saját érdekeit tolja, és a szakmán belüli viszonyok többnyire sértettségekből szövődnek. Hiányzik a bizalom, és a finanszírozási rendszer is egyre lehetetlenebbé teszi a létezésünket. Alapvetően kilátástalannak látom a jelenlegi állapotot. A tánc, a színház, a kultúra válságban van.
rap: Tervek?
VM: A babavárás mellett tervezem, hogy a jövőben aktív maradok. Az említett előadásokat szeretném ősztől tovább játszani, valamint egy víz alatti táncfilm készítésén gondolkozom, aminek nyári forgatását halasztanom kell, a tervek szerint a téli hónapokra.
