Színház

Karnyóné-gyakorlatok

Színház

Úgy tűnik, Gothár Péter kedvet kapott a hányatott sorsú régi magyar drámákhoz, így a Katonában bemutatott Bessenyei-darab, A filozófus után Csokonait választotta. Az énekes bohózat műfaja és a több mint kétszáz éves, kissé poros Karnyóné párosítása nem bizonyul éppen egyszerű feladatnak. A rendező pedig még növeli is a tétet:

a negyedéves bábszínművész osztály bemutatója ezúttal némi átlényegülést igényel. A színészek marionettbábok, társaik zsinóron mozgatják őket, a színpad és a nézőtér közti láthatatlan paraván pedig újfajta drámaértelmezéssel és a világ kifordítottságáról szóló tanúbizonysággal szolgál.

A sajátos kerettel megtoldott történet már az előtérben kezdetét veszi, az előjáték során történelmi és stiláris kontextusba helyeződik a játék; gyűrött arcú, néma figurák és egy heves, invitáló alak - maga Csokonai - közreműködésével jutunk be a nézőtérre. Majd következik a fősodor, ami egy özvegynek hitt boltos asszonyságról szól, aki mindenáron férfit akar magának szerezni. Jelentkezőből nincs hiány: a haszonleső Tipptopp és Lipitlotty párharca több is, mint elég. Természetesen a bonyodalom bonyolódik, van halál meg egy kis varázslat a mindenes Kuruzs közbenjárásával, és a feltámadás mellől a nagy visszatérés sem hiányozhat. Az álságosság mindenkori jelenlétével szembesülünk a mese során, ami énekes, pantomimes vagy éppen némajátékos epizódokkal szervesül. A látvány a marionettzsinórok játékba hozásával, na meg a sokoldalú eszközhasználat - tárgyanimáció és társaik - révén válik különlegessé, és a bájosan humoros, karakterisztikus jelmezektől lesz igazán szép. A láthatatlan játékmester pontos arányérzékkel tartja kézben "bábjait", megfelelően adagolja a rengeteg ötletet és a sokrétű humort. A már sokszor dicsért új bábosgeneráció ezúttal is ötösre vizsgázott, kiválóan vették a klasszikus drámai akadályokat.

Ódry Színpad, április 22.


Neked ajánljuk