Az alkotók − a színészek, Kovács Dániel rendező és Róbert Júlia dramaturg − úgy rekonstruálnak egy újsághírt, egy postáskisasszony gyanús körülmények közt való kirablását, hogy nem sablonos, hanem tipikus életeket írnak a szereplők mögé. Egy szegénységből adósságba jutó, már csak a külföldi kamionsofőrködésben bízó tejipari munkásét (Polgár Csaba), a szerethetően egyszerű, csak boldog életre vágyó encsi postásnőét (Szandtner Anna) és az elvált, kudarcos életű nyomozóét (Thuróczy Szabolcs). És a hármuk egyforma, mindenkire és igazán mégis csak saját magukra jellemző kilátástalanságát.
Közben pedig a szöveg olyan jól mondható, olyannyira életszerű, mégis drámai erejű és irodalmi értékű, olyan jó dramaturgiájú és annyira pontos, hogy bármilyen írónak büszkesége lehetne. A három színész ismét bizonyítja, hogy generációjuk legjobbjai közt a helyük: a karakterük alapjául szolgáló jóravalóság, az egyszerűségen átlátszó emberi értékek teszik átélhetővé a történetet, de az alakítások egyenként is tökéletesek. Szandtner kétségbeesése hol megjátszott, hol őszinte: a figurának mindkettőre oka van. Polgár keménynek akar látszani, de túl tisztességes, és bár tanulatlan, a helyzetét pontosan látja. Thuróczy empatikus, már kitörni sem vágyó rendőre kifacsart szófordulatokkal igyekszik műveltebbnek látszani, mint amilyen.
A darab nem kínál megoldást, nem vet fel kérdéseket, csak megértet és átéreztet egy generációról generációra szálló életérzést. Átformálja a néző világról alkotott képét - és ennél aligha lehetne többet elérni.
MU Színház, december 19.
