Elhunyt Varga Veronika színésznő

  • narancs.hu
  • 2023. október 1.

Színház

54 éves volt.

Varga Veronika francia-magyar színésznő gyors lefolyású, súlyos betegség után szombaton elhunyt Párizsban, 54 éves korában. Erről a színésznő családja tájékoztatta vasárnap az MTI-t.

A francia és magyar nyelven párhuzamosan dolgozó színésznő 1969. június 10-én Budapesten született, gimnazistaként A Cég nevű alternatív rockzenekarban énekelt, s szerepelt Tímár Péter Moziklip című filmjében.

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában szerzett érettségije után előbb a brüsszeli színiakadémián, majd a párizsi Színművészeti Egyetemen szerzett színészi diplomát. Az 1994-ben Yvon Marciano rendezésében készült, számos díjat elnyerő Emilie Müller című francia kisfilm címszerepével robbant be a francia köztudatba. Ugyanebben az évben játszotta első filmes főszerepét Philippe Noiret oldalán a Párizs királya című alkotásban, amelyet Dominique Maillet rendezett, s amelyet számos mozi- és tévéfilm, valamint sorozat követett (Maigret, Vaják), többek között férje, Eric Barbier alkotásai (Szabad légkör, A kígyó, A gyerekkor földje).

Színházban olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Christian Rist, Irina Brook, Christophe Perton, Jean-Pierre Vincent vagy Anne-Laure Liégeois. Egyik legjelentősebb színpadi szerepe Racine hősnője, Phaedra volt, amelyet a 2000-es évek elején több évadon keresztül játszott Franciaországban és a világ több országában.

Varga Veronika az elmúlt években több magyar filmben is szerepelt: a 2019-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt művek szűkített listájára felkerült Akik maradtak című, Tóth Barnabás rendezésében készült alkotásban Vidáknét alakította, főszerepet kapott Badits Ákos 2021-ben forgatott, Űrpiknik című első nagyjátékfilmjében, valamint látható volt Madarász Isti Átjáróház című művében és Dombrovszky Linda Újjászületés című kisfilmjében.

Varga Veronikát szülei, férje és két lánya gyászolja. Budapesti temetéséről később gondoskodnak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.