Magyar Narancs: Esztétikából és filozófiából diplomáztál az ELTE-n, utána elvégezted a rendező szakot a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen Bocsárdi László osztályában. Miért nem rendeztél?
Benedek Zsolt: Dramaturgként indultam, Bocsárdi és Balogh Attila mellett, csináltam műfordításokat és átiratokat is, de leginkább az előadás-koncepciókkal szerettem dolgozni. Aztán észrevettem, hogy amit Erdélyben a dramaturg jelent, azzal nem tudok azonosulni.
MN: Miért, mit jelent?
BZS: Vannak rendezők, akiknek azt a valakit jelenti, aki főzi a kávét, és aki kinyomtatja a szövegeket. Nos, én nem ezeket tartom a legnagyobb erényeimnek, de még csak nem is a műsorfüzet-szerkesztést. Szerintem az irodalmi titkár, a rendezőasszisztens és a dramaturg munkaköre összekeveredett, sőt, a dramaturg szerepköreihez még azt is hozzárendelik, hogy a lelki szemétládája legyen a rendezőnek. Amikor elkezdtem rendezni, rájöttem, hogy a rendező szerepe az erdélyi kontextusban egyfajta centrális apafigura-szerep. Ez számomra teljesen ellentétes volt azzal, amit én a színházi alkotásból ki szerettem volna hozni. Az első utam ezért a Váróterem Projekthez vezetett, az egyetlen tartósan működő erdélyi alternatív színházhoz. Ott volt egy elég nagy bukásom, mely aztán meghatározta, hogy utána milyen irányba induljak el.
MN: Mi történt?
BZS: Megkeresett egy csoport, akik olvastak velem egy interjút, ahol arról beszélek, hogy szeretnék kilábalni a rendezői, centralizáló színházból. Mondták, hogy milyen szuper, pont egy ilyen emberrel szeretnének dolgozni. Amikor meghívtak az első beszélgetésre – mely egy kocsmában zajlott – az asztalnál, ahol ültek, az asztalfőt üresen hagyták. Az az egy hely volt szabad, így hát odaültem. Rögtön éreztem, hogy valami nem komfortos. Utólag úgy értelmeztem ezt a pillanatot, hogy ők öntudatlanul mégiscsak egy rendezőt vártak, és azzal, hogy a felkínált rendezői széket elfogadtam, öntudatlanul a szerepet is vállaltam. Annyira tapasztalatlanul kerültem oda, hogy nem tudtam erre megfelelően reagálni, ezért nem sikerült megvalósítani, amit közösen elterveztünk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
