Interjú

„Ha szabad lennék”

Benedek Zsolt színházcsináló

Színház

A klasszikus értelemben vett rendezést a háta mögött hagyva valami teljesen újba kezdett: 2015-ben elvégezte a család- és rendszerállítás-tanfolyamot, és jelenleg a Sztoriműhely vezetője. Trauma feldolgozásáról, berögzült színházi struktúrákról és a változás lehetőségeiről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Esztétikából és filozófiából diplomáztál az ELTE-n, utána elvégezted a rendező szakot a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen Bocsárdi László osztályában. Miért nem rendeztél?

Benedek Zsolt: Dramaturgként indultam, Bocsárdi és Balogh Attila mellett, csináltam műfordításokat és átiratokat is, de leginkább az előadás-koncepciókkal szerettem dolgozni. Aztán észrevettem, hogy amit Erdélyben a dramaturg jelent, azzal nem tudok azonosulni.

MN: Miért, mit jelent?

BZS: Vannak rendezők, akiknek azt a valakit jelenti, aki főzi a kávét, és aki kinyomtatja a szövegeket. Nos, én nem ezeket tartom a legnagyobb erényeimnek, de még csak nem is a műsorfüzet-szerkesztést. Szerintem az irodalmi titkár, a rendezőasszisztens és a dramaturg munkaköre összekeveredett, sőt, a dramaturg szerepköreihez még azt is hozzárendelik, hogy a lelki szemétládája legyen a rendezőnek. Amikor elkezdtem rendezni, rájöttem, hogy a rendező szerepe az erdélyi kontextusban egyfajta centrális apafigura-szerep. Ez számomra teljesen ellentétes volt azzal, amit én a színházi alkotásból ki szerettem volna hozni. Az első utam ezért a Váróterem Projekthez vezetett, az egyetlen tartósan működő erdélyi alternatív színházhoz. Ott volt egy elég nagy bukásom, mely aztán meghatározta, hogy utána milyen irányba induljak el.

MN: Mi történt?

BZS: Megkeresett egy csoport, akik olvastak velem egy interjút, ahol arról beszélek, hogy szeretnék kilábalni a rendezői, centralizáló színházból. Mondták, hogy milyen szuper, pont egy ilyen emberrel szeretnének dolgozni. Amikor meghívtak az első beszélgetésre – mely egy kocsmában zajlott – az asztalnál, ahol ültek, az asztalfőt üresen hagyták. Az az egy hely volt szabad, így hát odaültem. Rögtön éreztem, hogy valami nem komfortos. Utólag úgy értelmeztem ezt a pillanatot, hogy ők öntudatlanul mégiscsak egy rendezőt vártak, és azzal, hogy a felkínált rendezői széket elfogadtam, öntudatlanul a szerepet is vállaltam. Annyira tapasztalatlanul kerültem oda, hogy nem tudtam erre megfelelően reagálni, ezért nem sikerült megvalósítani, amit közösen elterveztünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.