Milyen volt az idei évad a járványüggyel? Mit hozott önöknek ez a nyár?
Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen a Dóm téren a szabadtéri színházat nem építhettük fel, így a kitűzött műsor lemondására kényszerültünk. Komoly anyagi nehézségekkel is meg kellett küzdenünk, a Dóm téri produkciókra a már megváltott jegyeket közel félmilliárd értékben kellett visszaváltanunk, a fenntartó pedig százmilliós nagyságrendben kénytelen volt csökkenteni a támogatásunkat. A járvány miatt úgy tűnt, hogy teljesen elmarad az idei Játékok. Ebből a helyzetből kellett felállnunk, de végül győzött az elszántság és a színházi kreativitás. A macskakövekre 1500 széket helyeztünk el és egy kétszáz négyzetméteres pódiumszínpadot építettünk. Anyagi problémáinkon pedig a Kulturális Államtitkárság segített, így lett lehetőségünk arra, hogy a Dóm térre új műsort gondoljunk ki és megvalósítsuk az Újszegedi Szabadtéri Színpad eredeti programját, a Händel-operát, a Molière-komédiát, a vendégjáték kortárs vígjátékot és a családi mesebalett-előadásainkat.
| ||
A Dóm térre olyan drámát kerestünk, amely a tér adottságaiból kiindulva, látványban is illeszkedik a helyszínhez. Végül az Akárki című középkori moralitásjátékra esett a választásunk a rendező, Bodolay Géza felvetése nyomán. Ezzel sikerült visszatérnünk az eredeti gondolathoz, hiszen a mű hordozza mindazon értékeket, amiért a harmincas években Salzburg mintájára éppen itt, a székesegyház előtt alakult ki népszínházként a Szabadtéri Játékok. Újra abból az erényből építkeztünk, amit azelőtt is tudott a Dóm téri Játékok, mielőtt a mai elvárásoknak megfelelő látvány és show-elemekre épülő színházzá vált volna. A Dóm téri Fogadalmi Templom Szeged túlélésének a szimbóluma, hiszen a nagy árvíz okán megfogadták a szegediek, hogy katedrálist emelnek, ha túlélik az özönvizet. Ezért sem adhattuk fel és nem mondhattunk le a Dóm téri Játékokról, hiszen minek éljük túl a járványt, ha lemondunk a kultúránkról.
A város legerősebb identitási pontja a Klebelsberg által szorgalmazott zárt szerkezetű tér, amelyet nekünk, szellemi örökösöknek is meg kell töltenünk tartalommal. Az Akárki megvalósításához az altemplomban kaptunk öltözőhelyeket – közvetlenül Klebelsberg kriptája mellett –, a szakralitás érzése mindvégig átjárta a próbafolyamatot is. A mű olyasmiről szól, amit mi is átélünk most. Az elmúlás előtti számvetésről, és arról, hogy mit vihetünk magunkkal ebből az életből. Már a próbafolyamat is különleges volt, a nézőkkel teli téren pedig olyan művészi élmény jött létre, amely messze meghaladta a Dóm téren megszokott színházi dimenziót. Elementáris erővel hatott az előadás. A produkció főszereplői Zsótér Sándor, Hegedűs D. Géza és Gidró Kati voltak, mellettük kiváló szegedi művészek játszottak.
| ||
Ön is részt vett statisztaként az előadásban. Hogyan történt ez?
Az Akárki próbáinak egy pontján a rendezőnek szüksége volt egy láthatatlan szereplőre, aki egy keresztet mintázó jelmezben van. Magam vállalkoztam erre, így szimbolikusan a Szabadtéri Játékok keresztjét is magamra vettem.
Ki volt a közönsége és milyen volt a visszhangja az idei Dóm téri Játékoknak?
Az idei, alternatív Dóm téri Szabadtéri Játékokat nem lehetett beárazni. Ebben a nehéz helyzetben nekünk kellett a közönségünket megajándékozni. Őket, akik ezt a színházat 90 éve támogatják, akik a Játékok megrendezését ebben a nehéz időszakban is követelték, akik vágyták a színházi jelenlétet. Most legjobb értelemben törlesztettünk nézőinknek.
Normál körülmények között kétségtelenül magas jegyárakkal, hatalmas közönségérdeklődés mellett működünk. Az előadásnapokon megtelnek a szegedi szállodák, így a Játékoknak jelentős idegenforgalom-élénkítő szerepe is van. Idén éppen ezért jegyeink felét ingyenesen a szállodáknak adtuk át, hogy segítsük a város idegenforgalmi újjáéledését. A másik részét pedig szegedi lakcímkártyával lehetett átvenni. Akkora volt az érdeklődés, hogy meg kellett nyitni a főpróbát is, így az Akárki előadásaival együtt, szimfonikus koncertekkel, filmvetítésekkel, nyolc estén át vártuk a Dóm térre a közönséget. Szintén nyolc estén játszottunk Újszegeden is. Fontos azt is elmondani, hogy az idei tapasztalatok alapján a szabadtéri színházak látogatása vírus idején is kockázatmentes volt, a nézőink biztonságos körülmények között élvezhették az előadásokat.
Idén az Úrhatnám polgárt állította színpadra. Miért ezt a Molière- darabot választotta?
Három művét rendeztem eddig, jövőre újabbra készülök. Molière mindenkor aktuális, hiszen velünk és örök emberi problémáinkkal foglalkozik ironikusan, sőt olykor talán cinikus őszinteséggel, de mindig szívvel, szeretettel. Elszánt főhőseiről, humorral átitatva, mindig gondolati mélységgel mesél. Elszántság, irónia és őszinteség nélkül számomra nincs színház sem, és mi tagadás, a komédia műfajra nyáron könnyebb érdeklődőket is találni.
A főszereplő Balog József, aki egy másik kulturális színtér, a Thealter Fesztivál egyik fő figurája Szegeden. Van jelentősége annak, hogy összeérnek a szálak?
Balogot gyerekkorom óta ismerem, első színházi élményeim hozzá kötődnek, és eddig minden rendezésemben játszott, viccesen fogalmazva ő az én „Brandauerem”. Erdélyben végeztem a színházi tanulmányaimat, jóval expresszívebb formák hatottak rám, mint a nálunk divatos színházi nyelv. Józsi eredendően alternatív színházi figura, értjük egymást, közel van egymáshoz az esztétikai világunk, pontosan érezzük, mit szeretne a másik. Jelenleg is egy nagyon inspiráló közös munkában vagyunk, Bodolay Géza átiratában az Übü, a királyt játsszuk a stúdiószínpadunkon.
Melyiket tartja a legsikeresebb évadnak eddig igazgatása alatt?
A 2019-es évben érett be a korábbi évek építkezése, mindaz, amit Harangozó Gyula művészeti igazgatóval elterveztünk. Egyedülálló módon minden műfajban volt produkciónk. Az ország legnagyobb befogadó képességű színházában, a Dóm téren volt operai és drámai bemutatónk, táncjáték, magyarországi musicalbemutató és szimfonikus zenekari koncert is. Tavaly nyitott újra felújítását követően az 1200 fős újszegedi színpadunk, ahol Molière Don Juanja került színre, határon túli együttműködő partnerünkkel közösen mutattuk be Brecht Koldusoperáját Bocsárdi László rendezésében, és családi mesebalett-előadás is a program része volt. Külön öröm volt, hogy a Dóm téri színpadra nagyoperát tudtunk műsorra tűzni. Verdi Aidáját Kesselyák Gergely rendezésében óriási apparátussal, fantasztikus látványvilággal és zenei megvalósítással mutattuk be. Művészeti szempontból a tavalyi évben a Szegedi Szabadtéri Játékok megmutatta, mire képes, mindemellett kifejezte személyes értékrendünket is. Ugyanakkor a szívemhez nagyon közel áll az idei év Akárki című Dóm téri produkciója is.
Jövőre 90 éves lesz a fesztivál. Hogyan készülnek a jubileumi évre?
Az idei év tapasztalatai alapján a szabadtéri színházak biztonságos színházak, már azt is látjuk, hogy hozzánk a nézők bátran váltanak jegyet és jönnek el az előadásokra. De az ünneplés bizonyos értelemben visszafogott lesz a Dóm tér esetében. A városvezetés döntése az volt, hogy ami elmaradt idén, az menjen át jövőre. A világhírű rockoperával, a Jézus Krisztus Szupersztárral nyitunk, majd visszatér a korábbi évek nagy sikere, az Apáca show, új Shakespeare-bemutatónk a Sok hűhó semmiért. Lesz szimfonikus zenekari koncert és egy legendás produkció, a West Side Story. Az újszegedi színpadunkon az operabemutató Verdi Traviatája és Molière-től a Scapin furfangjai című vígjátékot is műsorra tűzzük. Újra jön a már közönségkedvenccé vált Hófehérke és a hét törpe című családi mesebalett is, mely lenyűgöző látvány- és zenei világával számos országban hódít.
Lesz Akárki is?
Keressük a helyét. Nagyon jó lenne minden évben megcsinálni az ideivel hasonló puritán körülmények között, mielőtt felépül a színház a Dóm téren. Ennek a lehetőségét azonban még egyeztetnünk kell a Szabadtéri Játékokat megelőző városi programokkal.
