Színház

Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az új Nemzeti Színház. Az évforduló megünneplésére múlt vasárnap tíz vidéki városból indítottak ingyenes buszokat Az ember tragédiája előadására – az utasok mellé a Nemzeti társulatának színészei szegődtek kísérőül. Mi Nagykanizsán kapaszkodtunk fel Kulka János mellé, aki a megosztó személyiségekről, a nemzeti színházak dolgáról és a Milláról is beszélt nekünk.

Dark Matters címmel mutatta be új darabját a kanadaiKidd Pivot társulat a Trafóban.

Platonovot játszani nagyjából istenkísértés, egyszersmind hálás megmutatkozás, mert sok mindent megtudhatni belőle és általa nemcsak a világról, korunkról, önmagunkról, de a játszó színházról is.

Színész, rendező, egyetemi docens; rektorsága idején lett népszerűvé a marosvásárhelyi egyetem a magyarországiak körében - most a színház kapuit tárta szélesre hazánk felé is. Személyében először került erdélyi magyar a színház élére.

Az ingerküszöbünk bizonyos területeken igen magas - ez alighanem összefügg azzal, hogy más területeken meg igen alacsony. A művészet úgy általában is rosszul jön ki ebből a polarizáltságból: a rikító színekre, a felkiáltó mondatokra, a félperces klipekre, a rengeteg decibelre szocializált közönség nehezen hallja meg egy összetett mondat második felét.

Három, a győztes pályázatban is nevesített szerző darabját már biztosan nem mutathatja be Dörner György, de lapunknak több, munkájával az Új Színházhoz jelenleg is kötődő író és fordító szintén jelezte: február elsejétől nem adja a nevét ahhoz, ami a Paulay Ede utcában történni fog. Ám nem mindenki válogatós, Illyés Gyula jogörököse például ajánlatra vár.

Még meg sem kezdte igazgatói tevékenységét, máris kihátrálna Bozsik Yvette a Trafóból.

Remek hét zárult a rádiószínház barátai számára, mondhatnánk hátradőlve, kikapcsolva a készüléket, mert valóban kivételesen gazdag volt ez a hét az éteri teátrum szempontjából, mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok, sőt - ám ez rendhagyó módon nem a műsorkészítőkön múlott.

Amikor a Marica grófnő bemutatóját helyettesítő vigalmi gálaest nyitóképében Bacchus isten eljárta botoló táncát a Háry János Intermezzójára, voltaképpen már sejthettük, hogy szürreális élményben lesz részünk a magyar bor méltó megünneplésének jegyében, illetve annak örve alatt.

Ritkán játszik heroikus figurákat, de a legalamuszibb lókötők is szimpatikussá válnak, ha ő bújik a bőrükbe. A Katona József Színház művészével a magamutogatás egyre csökkenő vágyáról, a színházak fenyegetettségéről és persze a nemrég bemutatott Gorkij-darabról, a Kispolgárokról is beszélgettünk.