(Legalább szabad levegőn vagy - állapítják meg a keresztre feszítésről a Brian életében.) Sokféle túlvilág-ábrázolást láttunk már: volt köztük bugyrokban bővelkedő átszállás egy következő életbe, és persze ott a ritka sansz: az igazak jussa. Nem feltétlenül lesz mindenki egyenlő a halálban, de a Pizza Kamikaze öngyilkospoklában éppen az a jó, hogy képes groteszk humorral nézni egy aránylag kellemetlen helyzetet is (csókolózás közben hínárt felböfögő vízi hullák). Illetve olyankor jó, amikor képes erre.
A Pizzával folytatódik Borgula és Vinnai Andrások együttműködése a Gólem Színházban. A Gólem zsidó színház, Vinnai darabja, a Lefitymálva adta meg neki az alaphangot. Konkrétan az a jelenet, amikor a tapintatos főszereplő nem merte leolvasni egy holokauszt-túlélő gázóráját. A Pizza Kamikaze szintén Vinnai-átirat, magát az izraeli kisregényt pár éve a Titanicon egy Csuklónyiszálók című roadmovie-feldolgozásban is láthattuk, és abszolút való Vinnainak: színházi sci-fi, agymenés, gyakran (bár picit hullámzóan) hatásos humor. A rendező, Borgula András még meghúzhatná-zabolázhatná kicsit (nagyon), viszont a fantasztikum színháziasítása nem jelentett neki problémát. Ezen múlik igazából, hogy valaki tud-e Vinnaival dolgozni, ezen meg a humorérzéken. Merész és szimpatikus felvetés az öngyilkos merénylők kapcsán megjelenő arabokkal szembeni előítélet témája, ahol a két zsidó szereplő egyike pont olyan kirekesztően beszél, mint amit itthon (halkan) a zsidósággal szemben tapasztalhatunk. Azért elsősorban jófajta agymenés a Pizza: nem paradicsomos, hanem bélpoklos.
Gólem Színház, Jurányi Közösségi Inkubátorház, május 12.
