rés a présen

„Európai fesztivál lettünk”

Balázs Attila színházigazgató, temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

  • rés a présen
  • 2018. június 10.

Színház

rés a présen: Az elmúlt évtized során mivé fejlődött a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT)?

Balázs Attila: A TESZT nevében az Eurorégió szó kezdetben kimondottan a Duna–Körös–Maros–Tisza régió országaira vonatkozott. Mára kitolódtak a határok, és európai fesztivál lettünk. Célunk, hogy a régió és Európa színházi törekvéseinek egyfajta keresztmetszetét tudjuk megmutatni. Ez vonatkozik a társművészetekre is. Fontos, hogy a fesztivál elsősorban találkozóhely, és a találkozásokból sikeres koprodukciós előadások, együttműködések, szakmai barátságok születnek.

rap: Mi volt a fő irány a 11. TESZT szervezésekor?

BA: Az idén először nyílt felhívást tettünk közzé, amire több száz társulat nevezett, majdnem 300 előadással. Ezekből állt össze a program egy része, a másik része pedig „hagyományos” válogatás útján, az eddigi szempontokat betartva, inkább a régió színházaira koncentrálva. Ahogy az szokott lenni, már a tavalyi fesztivál utolsó napján elkezdődött a szervezés. Ekkorra általában már világosan látni, hogy mik azok az irányok, amelyek beváltak. A válogatás fő szempontja az idén is elsősorban a produkciók színvonala volt, de az is, hogy minél szélesebb közönség találja meg a kedvére valót.

rap: Mik az újdonságok?

BA: Az idei TESZT május 20. és 27. között zajlik majd, a programba pedig 21+4 előadás került be. Azért a felosztás, mert idén először a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesülettel szerveztük a program egy részét Fo(u)r Public Spaces néven. Ez azt jelenti, hogy négy szabadtéri, ingyenesen megtekinthető előadás is lesz, mint OFF program. A hagyományossá vált előadások utáni beszélgetések házigazdái idén a Revizor munkatársai – Csáki Judit, Proics Lilla és Puskás Panna – lesznek. Folytatjuk a fiatal dramaturgok és színházi kritikusok részére meghirdetett műhelymunkát is, ennek keretében marosvásárhelyi és kolozsvári főiskolai hallgatók szerkesztik a fesztivál blogját, és update-elik a mára már szintén külön fogalommá vált Falat a színház előcsarnokában. Az idei találkozó egy mozgáswork­shopnak is helyet ad, amelyet a németországi cie. toula limnaios társulat alkotói irányítanak.

rap: Az európai kulturális főváros projekt kapcsán mi történik Temesváron? S hogyan hat az a Csiky Gergely Színházra?

BA: A Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesület nagyon aktívan dolgozik, legutóbb épp egy közös trénerképzést szerveztünk, ahol elsősorban a fesztiválon részt vevő, a szervezőcsapat mindennapi munkáját segítő önkéntesek képzésével foglalkoztunk. Évek óta szoros együttműködésben dolgozunk az egyesület munkatársaival, és kölcsönösen igyekszünk hozzákapcsolódni egymás programjaihoz, hosszú távú terveihez és irányaihoz.

rap: Hova viszed a vendégeidet legszívesebben?

BA: A Dóm tértől az Opera térig mindenkivel sétálok egyet, hiszen ezen a pár kilométernyi szakaszon lehet lemérni a város pulzusát. Ezenkívül szívesen mesélek bárkinek, ha érdekli, de szeretem hagyni, hogy a vendégeim maguk fedezzék fel a várost, hogy elkészítsék a saját Temesvár-térképüket.

rap: Színész is vagy, igazgató is vagy. Milyen darabokban láthatunk?

BA: Nemcsak az alapképzésem, de az alapbeállításom is színész. Mindent ezen a szemüvegen keresztül nézek. Az igazgatást, a fesztiválszervezést, a mindennapi életet. Jelenleg több műsoron lévő előadásban is játszom, ezek közül a legfrissebb a Táncos a sötétben című musical, amely Lars von Trier filmje nyomán készült, ebben Bill szerepét alakítom. Ezenkívül látható vagyok a Schilling Árpád rendezte EXIT-ben, mely a tavalyi találkozó nyitóelőadása volt, valamint a számos hazai és nemzetközi elismeréssel kitüntetett Shakespeare, Sonnet 66 című előadásban, amelyet Kokan Mladenović rendezett.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?