rés a présen

„Európai fesztivál lettünk”

Balázs Attila színházigazgató, temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

  • rés a présen
  • 2018. június 10.

Színház

rés a présen: Az elmúlt évtized során mivé fejlődött a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT)?

Balázs Attila: A TESZT nevében az Eurorégió szó kezdetben kimondottan a Duna–Körös–Maros–Tisza régió országaira vonatkozott. Mára kitolódtak a határok, és európai fesztivál lettünk. Célunk, hogy a régió és Európa színházi törekvéseinek egyfajta keresztmetszetét tudjuk megmutatni. Ez vonatkozik a társművészetekre is. Fontos, hogy a fesztivál elsősorban találkozóhely, és a találkozásokból sikeres koprodukciós előadások, együttműködések, szakmai barátságok születnek.

rap: Mi volt a fő irány a 11. TESZT szervezésekor?

BA: Az idén először nyílt felhívást tettünk közzé, amire több száz társulat nevezett, majdnem 300 előadással. Ezekből állt össze a program egy része, a másik része pedig „hagyományos” válogatás útján, az eddigi szempontokat betartva, inkább a régió színházaira koncentrálva. Ahogy az szokott lenni, már a tavalyi fesztivál utolsó napján elkezdődött a szervezés. Ekkorra általában már világosan látni, hogy mik azok az irányok, amelyek beváltak. A válogatás fő szempontja az idén is elsősorban a produkciók színvonala volt, de az is, hogy minél szélesebb közönség találja meg a kedvére valót.

rap: Mik az újdonságok?

BA: Az idei TESZT május 20. és 27. között zajlik majd, a programba pedig 21+4 előadás került be. Azért a felosztás, mert idén először a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesülettel szerveztük a program egy részét Fo(u)r Public Spaces néven. Ez azt jelenti, hogy négy szabadtéri, ingyenesen megtekinthető előadás is lesz, mint OFF program. A hagyományossá vált előadások utáni beszélgetések házigazdái idén a Revizor munkatársai – Csáki Judit, Proics Lilla és Puskás Panna – lesznek. Folytatjuk a fiatal dramaturgok és színházi kritikusok részére meghirdetett műhelymunkát is, ennek keretében marosvásárhelyi és kolozsvári főiskolai hallgatók szerkesztik a fesztivál blogját, és update-elik a mára már szintén külön fogalommá vált Falat a színház előcsarnokában. Az idei találkozó egy mozgáswork­shopnak is helyet ad, amelyet a németországi cie. toula limnaios társulat alkotói irányítanak.

rap: Az európai kulturális főváros projekt kapcsán mi történik Temesváron? S hogyan hat az a Csiky Gergely Színházra?

BA: A Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesület nagyon aktívan dolgozik, legutóbb épp egy közös trénerképzést szerveztünk, ahol elsősorban a fesztiválon részt vevő, a szervezőcsapat mindennapi munkáját segítő önkéntesek képzésével foglalkoztunk. Évek óta szoros együttműködésben dolgozunk az egyesület munkatársaival, és kölcsönösen igyekszünk hozzákapcsolódni egymás programjaihoz, hosszú távú terveihez és irányaihoz.

rap: Hova viszed a vendégeidet legszívesebben?

BA: A Dóm tértől az Opera térig mindenkivel sétálok egyet, hiszen ezen a pár kilométernyi szakaszon lehet lemérni a város pulzusát. Ezenkívül szívesen mesélek bárkinek, ha érdekli, de szeretem hagyni, hogy a vendégeim maguk fedezzék fel a várost, hogy elkészítsék a saját Temesvár-térképüket.

rap: Színész is vagy, igazgató is vagy. Milyen darabokban láthatunk?

BA: Nemcsak az alapképzésem, de az alapbeállításom is színész. Mindent ezen a szemüvegen keresztül nézek. Az igazgatást, a fesztiválszervezést, a mindennapi életet. Jelenleg több műsoron lévő előadásban is játszom, ezek közül a legfrissebb a Táncos a sötétben című musical, amely Lars von Trier filmje nyomán készült, ebben Bill szerepét alakítom. Ezenkívül látható vagyok a Schilling Árpád rendezte EXIT-ben, mely a tavalyi találkozó nyitóelőadása volt, valamint a számos hazai és nemzetközi elismeréssel kitüntetett Shakespeare, Sonnet 66 című előadásban, amelyet Kokan Mladenović rendezett.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.