Frenák Pál két lényre komponálta UN című koreográfiáját épp egy éve, és az a legérdekesebb benne, hogy a kettő közül az egyik a hatvanéves önmaga, ráadásul van egy titokzatos harmadik is. Szokása szerint az előadás címe is többértelmű. Jelen esetben utal a faun figurájára, illetve Vaclav Nyizsinszkij, minden idők legnagyobb balett-táncosának Claude Debussy Egy faun délutánja című zenekari művére készült botránykoreográfiájára, amelyet idéz is a darab. Másrészt az univerzum első két betűje is ez, és, mivel két magányos univerzum találkozik az előadásban, ez is passzolni látszik. Az egyik lény Maurer Milán, a bizonyos faunszerű, aki egy hálóban vergődik és Nyizsinszkijt idézve szexualizál. Mozgása robbanékony, átmenet az animális és az emberi között. A Frenákra jellemző különös felfüggesztési rendszerben minden irányban cirkuszi artistaként mozog. A másik főszereplő Frenák Pál, aki groteszk butoh figurát alakít, felsőteste és feje fehérre van festve, a fején óriási vörös rózsa, hosszú fehér szoknyája a semmibe vész. Félig nő, félig férfi, néha élénk, néha öreges, paralitikus mozdulatai ellentételezik a másik táncosét. Ugyanakkor egységbe foglalódik a kétféle mozdulatrendszer, jelezve, hogy a világok között mégiscsak van átjárás, és egyesülhet az is, ami különböző. Az un franciául, Frenák harmadik anyanyelvén (a jelelés és a magyar után) egyet jelent. Rövid és velős kis előadás, a kisujjából is kiráz már egy ilyet a mester, mondhatnánk. Mégis, egy ilyen kis szösszenet is az esszenciája annak a „magamutogató”, extatikus, erőszakos és szép táncnak, amit csak ő tud ilyen színvonalon nyújtani.
MU Színház, május 4.
