A lélek vágya a nyugalomra – Frenák Pál előadásáról

  • Sisso
  • 2014. április 7.

Színház

A Frenák Pál Társulat idén 15 éves, és ezt az első hazai sikerdarabja, a Tricks & Tracks újragondolásával ünnepelte a régi és az új nézők nagy örömére, az egykori szenzáció színhelyén, a Trafóban.

Akik látták az 1999-es előadást, azok tudják, hogy a keleti kultúra letisztultságát és a nyugati nagyvárosok kortárs őrületét egyszerre megidéző, feszes tempójú darab meghaladta a korát. Hisztérikus siker lett, sokkolta a kritikusokat, beoltotta a szakmát és Frenák Pál koreográfus magának is magasra tette ezzel a mércét.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

Az előadás újszerűen használta a teret, vertikálisan is. Azóta lessük a zsinórpadlást, várva az újabb táncakrobata felbukkanását bukórepülésben a lámpák közül. De említhetném a képzett táncosok zavarba ejtő ösztönfesztiválját, a meztelenséget, a testek egymáshoz és a felülethez való csapódását, a mindezek miatt erőszakosnak tűnő mozgást, vagy éppen a konceptuális technozenét.

A Tricks & Tracks 2. felépítése, szerkezete, dramaturgiája teljesen hasonló az elődjéhez. Ugyanazok a szólók, duók, szinkronok, animális lényeknek tűnő táncosok, meg a divatbemutató kifutóját karikírozó vad vonulások fel és alá extrém ruhadarabokban, majd anélkül. A tér ismét vakítóan fehér, a falakból számos bejáró vezet a színpadra, mintha egy kiállításon lennénk, úgy jelennek meg a táncosok a keretekben. Ezeken a fehér felületeken hagynak nyomot a testek, meg egymáson is a becsapódási sebességtől és a folyékony anyagoktól függően.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A nagyvárosi lét és a lélek nyugalom utáni vágya, a zsivaj és a letisztult jelek csendje közötti feszültségről, a tudattalanról és szuperegóról, a felvett és letett szerepek jelentőségéről viszont aktuálisabb, mint valaha. Valamint elképesztő, hogy a kortárs táncban még mindig meglepetés az organikus frenáki technika meg az ütköző-kapaszkodó kontakt.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A koreográfus ugyanúgy megjelenik a darab egy pontján fehérre festve, mint egy japán butohtáncos, és nem mozdul ki ebből a pozícióból, hiába dübörög körötte tovább a világ. Süketnéma gesztusait dekorációvá formálja az előadás amúgy is túlburjánzó szövetén. Csak tíz év múlva is minimum ez a dal legyen, fohászkodhat magában a néző, ahogy ezt a kegyetlenül provokatívra sikerült második előadást nézi, amelyben a Frenák-táncosok több generációja vonul fel. Talán ettől van az, hogy a néző az időérzékét is elveszíti a nagy forgatagban, ahol elmosódnak az alakok. Csak a lüktetés marad és ez a szégyenteljes, eltelt évtized, ami véres lábbal kulloghat e tánc után.

Trafó, március 20.


Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.