A lélek vágya a nyugalomra – Frenák Pál előadásáról

  • Sisso
  • 2014. április 7.

Színház

A Frenák Pál Társulat idén 15 éves, és ezt az első hazai sikerdarabja, a Tricks & Tracks újragondolásával ünnepelte a régi és az új nézők nagy örömére, az egykori szenzáció színhelyén, a Trafóban.

Akik látták az 1999-es előadást, azok tudják, hogy a keleti kultúra letisztultságát és a nyugati nagyvárosok kortárs őrületét egyszerre megidéző, feszes tempójú darab meghaladta a korát. Hisztérikus siker lett, sokkolta a kritikusokat, beoltotta a szakmát és Frenák Pál koreográfus magának is magasra tette ezzel a mércét.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

Az előadás újszerűen használta a teret, vertikálisan is. Azóta lessük a zsinórpadlást, várva az újabb táncakrobata felbukkanását bukórepülésben a lámpák közül. De említhetném a képzett táncosok zavarba ejtő ösztönfesztiválját, a meztelenséget, a testek egymáshoz és a felülethez való csapódását, a mindezek miatt erőszakosnak tűnő mozgást, vagy éppen a konceptuális technozenét.

A Tricks & Tracks 2. felépítése, szerkezete, dramaturgiája teljesen hasonló az elődjéhez. Ugyanazok a szólók, duók, szinkronok, animális lényeknek tűnő táncosok, meg a divatbemutató kifutóját karikírozó vad vonulások fel és alá extrém ruhadarabokban, majd anélkül. A tér ismét vakítóan fehér, a falakból számos bejáró vezet a színpadra, mintha egy kiállításon lennénk, úgy jelennek meg a táncosok a keretekben. Ezeken a fehér felületeken hagynak nyomot a testek, meg egymáson is a becsapódási sebességtől és a folyékony anyagoktól függően.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A nagyvárosi lét és a lélek nyugalom utáni vágya, a zsivaj és a letisztult jelek csendje közötti feszültségről, a tudattalanról és szuperegóról, a felvett és letett szerepek jelentőségéről viszont aktuálisabb, mint valaha. Valamint elképesztő, hogy a kortárs táncban még mindig meglepetés az organikus frenáki technika meg az ütköző-kapaszkodó kontakt.

false

 

Fotó: Boczkó Tamás

A koreográfus ugyanúgy megjelenik a darab egy pontján fehérre festve, mint egy japán butohtáncos, és nem mozdul ki ebből a pozícióból, hiába dübörög körötte tovább a világ. Süketnéma gesztusait dekorációvá formálja az előadás amúgy is túlburjánzó szövetén. Csak tíz év múlva is minimum ez a dal legyen, fohászkodhat magában a néző, ahogy ezt a kegyetlenül provokatívra sikerült második előadást nézi, amelyben a Frenák-táncosok több generációja vonul fel. Talán ettől van az, hogy a néző az időérzékét is elveszíti a nagy forgatagban, ahol elmosódnak az alakok. Csak a lüktetés marad és ez a szégyenteljes, eltelt évtized, ami véres lábbal kulloghat e tánc után.

Trafó, március 20.


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.